A szerző szótárába a horvátországi Eszék táján 4 magyar községben (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) gyűjtötte anyagát. Forrása a beszélt nyelv volt; alaprétege a mindennapi élet szókincse és kifejezéskészlete.
Szlavóniában, közelebbről Kórógyon először 1948 májusában jártam. A Novi Sad-i Pedagógiai Főiskola magyar szakos hallgatóit vezettem oda tíznapos tanulmányi kirándulásra. A cél: a szlavóniai szigetmagyarság életének, nyelvének megismerése volt. 1951-ben, már egyedül, két teljes hétig élveztem a kórógyiak, szentlászlaiak és egy rövid tartózkodás idején a harasztiak vendégszeretetét. Már ekkor sikerült sok és érdekes nyelvi, néprajzi anyagot gyűjtenem, amiből néhány töredék meg is jelent a Híd című folyóiratban. A gyűjtést ki kellett egészítenem, ellenőriznem kellett. Ez a munka 1951 óta állandóan folyt vagy a téli szemeszteri szünetekben, vagy nyáron, sőt két kitűnő adatközlőm - Szőlöskei Gajnok Erzsike és Gajnok Juliska - többször töltött nálam is egy-egy hónapot. Ezt az időt már céltudatosan szógyűjtésre fordítottuk, a szlavóniai (kórógyi) szótár anyagának összegyűjtésére. A 12 magnetofonszalagon őrzött különféle személyekkel folytatott beszélgetések, mesék, adomák, elbeszélések stb. szintén sok adatot szolgáltattak.