Betöltés...

Szepes vármegye nemes családjai

Szluha Márton

Munkatárs: Késmárky István


Ár: 13.990 Ft

Raktáron

Heraldika Kiadó, Budapest
215 x 300 mm, kötött, 462 oldal
Kiadás éve: 2013
ISBN: 978-963-9204-79-9

Jelen kötet egyenes folytatása az egyes vármegyék nemességét feldolgozó sorozatnak, melynek első kötetét a Heraldika kiadó akkori egyik tulajdonosa, Gömbös Tamás kezdeményezésére kezdtem írni 15 évvel ezelőtt. Tulajdonképpen jubileumi kötetről van tehát szó és alkalom arra, hogy Gömbös Tamásra emlékezzünk. Alapvetően elégedetten dőlhetnék hátra, hiszen 10 vármegye nemességét sikerült többé-kevésbé feldogozni, viszont ha tekintetbe vesszük a történelmi Magyarország megyéinek számát, akkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy még messze van a munka vége. Elhatároztam ugyanis, hogy hazánk történelmének elválaszthatatlan részét képező területek családtörténetét elkészítem. Az újonnan alakult utódállamok neofita lelkesedésből, vagy a saját történelmük hiányában rendszeresen meghamisítják a történelmi tényeket, azon belül a családok történetét is. Ezzel nem érdemes vitába szállni, hiszen a családtörténet, nem ismeri nacionalizmust. Ez ugyanis a francia forradalom terméke, a genealógia pedig sokkal régebben kialakult tudomány. Az igazságot mégis le kell írni, mert ahogy a magyar közmondás is tartja: "Néma gyereknek anyja sem érti a szavát." Másrészt viszont a történelmi Magyarország emlékezetben tartása is célom. Sajnos a magyar átlagpolgár keveset tud ezekről a területekről, még ha családja onnan származik is, pedig az egyes családok története meghatározza az adott terület történelmét, így az ország történelmét is. A családtörténet egyik területe a szájhagyomány, az atyák fiaiknak szájról szájra adott emlékei. Az emberi emlékezet viszont igencsak gyatra. Az ellenőrizetlen információkból csak a regényes, vagy büszkeségre okot adó elemeket jegyzi meg, esetleg a saját, sznobizmus iránti igényéből még hozzá is tesz, végül néhány generáció után a család történetének semmi köze a valósághoz. Így lesznek az 1848-as honvédekből honvéd századosok, egyes 1945-ös emigráns tisztekből ezredesek, a névazonosságra, esetleg hasonló névre épített családi rokoni mesék. Nem tudom megtakarítani azt a maliciózus megjegyzést, hogy ilyenkor mindig előkelőbb a kitalált rokonság. Szerencsére egyre több kutató komolyan veszi családja történetét és megkeresi a hiteles információkat. Ezeknek kíván segíteni a jelen munka is. Tisztázandó, hogy nem almanachról van szó, csak ott szerepel jelenkorig a leszármazás, ahol történetesen sikerült azt megszerezni. 

Szluha Márton Budapesten született 1935-ben. Iskoláit Budapesten kezdte meg, majd a háború miatt Kőszegen folytatta az ottani bencés gimnáziumban, ahol több generáció óta tanultak az elődei. A háború után visszatérve Budapestre a piaristáknál folytatta tanulmányait, de jött a "fordulat éve" és a piaristákat államosították. Hasonló sors érte két év múlva a Lónyay utcai református gimnáziumot is. Végül a budapesti Madách gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel. Ezután beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karára, ahol 1959-ben építészmérnöki oklevelet szerzett. Az oklevél megszerzése után az Ipartervben, illetve az azt irányító Építésügyi Minisztériumban dolgozott miniszteri főmérnökként. 1990-ben önálló mérnöki irodát alapított, amelyet 2000-ben eladott. Azóta kizárólag családtörténeti kutatással foglalkozik. A Szerző gyermekkorától érdeklődött a történelem iránt és azt tapasztalta, hogy az emberek nagy része a világot folyamatos jelenként éli meg. A múlt számukra csak a dicsekvésre okot adó ősök miatt érdekes. A múltra vonatkozó ismereteik azonban igen hiányosak. Ez a családtörténet terén mutatkozik meg a legjobban. Korunkban már megtapasztaltuk, hogy a politika az igazságot érdekből- enyhén fogalmazva is - elferdíti. A családtörténetben mindez haszon nélkül történik. Ugyanis a családtörténet közvetítője a szájhagyomány, amely apáról fiúra száll és mindenki hozzátesz vérmérséklete és hiúsága szerint. Így lesznek a 48-as honvéd ükapákból mára honvéd kapitányok, egyes azonos nevű családok rokonokká. Megjegyzem, hogy szinte mindig az előkelőbb családoknak akadnak önjelölt rokonai. Az utódok pedig kritika nélkül elhiszik a családi legendákat és sértve érzik magukat, ha a tényekkel szembesülnek. Ezért a Szerző szándékának megfelelően az egyes családok hiteles történetét megyei keretek között vizsgálja. A vármegye volt ugyanis a nemesség elbírálója. Itt hirdették ki a nemesleveleket, itt történt az igazolás, az úgynevezett investigatio, a nemesi összeírás alkalmával, és itt adtak bizonyítványt az elköltözőknek, a nemesi bizonyságlevelet, amit azután az új lakóhelyen kihirdettek a megyegyűlésben. Ezen elvek alapján készült és jelent meg eddig a Heraldika Kiadó jóvoltából Árva, Bács-Bodrog, Liptó, Nyitra, Sáros, Trencsén, Turóc, Vas és Zólyom megyék feldolgozása. Ezúttal pedig Szepes vármegye került sorra, mely megye eltér a szokásostól, rendkívül sok egyedi tulajdonságot vonultat fel. Ebben Szerző szigorúan betartja azt az alapelvet, hogy csak hiteles adatok közlésére szorítkozik. Szluha Márton a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke, a Szuverén Máltai Lovagrend tiszteleti lovagja.

 



Részletes keresés