A Kárpát-medencét betöltő, illetve az azzal érintkező százmilliós lakosságú népesség nyolc országban él. Az e területen belüli - az Európai Unió szempontjából fontos - régiók feldolgozására vállalkozik ez a sorozat, amelynek első kötete a Székelyföld. Fiatal székelyföldi értelmiségiek egy csoportja a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja vezetésével, részben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karához kapcsolódva készítette el ezt a kötetet.
A Székelyföld - a magyar közgondolkodás e szinte kultikus fogalma - nem földrajzi, hanem történeti-kulturális egység. A történelmi Székelyföld 1437-től 1876-ig öt széket - Udvarhelyszék, Csíkszék, Háromszék, Marosszék, Aranyosszék - foglalt magában. Orbán Balázs hatkötetes monográfiájában a Székelyföld részének tekintette a románok, magyarok és szászok által vegyesen lakott Barcaságot (Brassó vidékét) is. A történelmi Székelyföld négy széke egymással szorosan érintkezett, csupán Aranyosszék különült el területileg Torda és Nagyenyed között, Felvinc központtal és viszonylag kevés magyar lakossággal.
A Pallas Nagy Lexikona a következőképpen írta le a Székelyföldet: "Az erdélyi felföld keleti részén nagy kiterjedésű, hegyekkel sűrűn behálózott hegyes vidék emelkedik. A hegyek hatalmas tömegéből különösen két hegylánc válik ki. Északról délre húzódó, nagy terjedelmű, magas sziklacsúcsokkal, festői sziklacsoportokkal ékeskedő s rengeteg erdőségekkel borított hegyláncolat mind a kettő. A keleti lánc a Kárpátok övének egyik szakasza: az ország keleti határát alkotó keleti határláncolat. A nyugati a keletivel egyközűen haladó 136 km hosszú Hargita- és a Persányi-hegység, mely az előbbi folytatásának tekinthető. A Hargita és a keleti határhegylánc közé eső, valamint a Hargita nyugati oldalára támaszkodó lejtők, völgyek, medencék együtt teszik a Székelyföldet, a székelyek hazáját. A székelyek földjét a Hargita-hegylánc és tagjai két részre osztják; a Hargita és a keleti határhegylánc közé zárt rész Csík és Háromszék, a Hargita nyugati oldalán levő Maros-Torda és Udvarhely vármegyéket foglalja magában. Csík, Háromszék, Maros-Torda és Udvarhely vármegye: íme a Székelyföld, 450 ezer székelynek a hazája. A Székelyföldet éles természeti határok zárják körül, elszigetelve annak lakóit mindattól, ami e föld határán kívül esik. A természet alkotta éles határok között őseredetiségében megmaradt népszokások, sajátságok, nyelv, viselet a székelyben egy, a magyartól sokban eltérő, annál ősibb néptípus, a földben egy kis külön ország benyomását teszi az emberre. Büszkén is nevezi a székely ember kis hazáját Székelyországnak. Minden, mi a Székelyföldön kívül esik, a székely előtt külföld. Hogy a természeti határok által elzárt vidék lakói az elszigeteltség terhét könnyebben elviselhessék, a jótékony természet a székelyeket feldíszítette mindazon tájszépségekkel, amelyek az emberre vonzóerőt gyakorolni, lakóit lebilincselni képesek; kinccsel - ásványi, növényi kincscsel - pedig annyival halmozta el, amennyi csak világrészeknek jutott osztályrészül."
A történelmi-kulturális jegyeket és a területi elemzések szempontjait figyelembe véve könyvünkben Székelyföldön a mai Hargita, Kovászna és Maros megyék alkotta téregységet értjük.
A sorozat Székelyföld-kötetét terveink szerint a Kárpát-medence újabb régiómonográfiái követik.
A kosár üres
