A könyv az erdélyi székelyek és szászok közösségi életének megszervezésében és irányításában a 20. század derekáig fontos szerepet betöltő segítségnyújtást és ennek intézményes kereteit, a székely kalákát és a szász Nachbarschaftot (szomszédsági szervezetet) vizsgálja.
Már a legelején hangsúlyozni szeretném, hogy a két intézmény sem formális, sem tartalmi szempontból nem azonos, mint ahogy az őket létrehozó faluközösségek társadalmi struktúrája és szocio-kulturális története is különbözik egymástól. Ami – úgy vélem – mégis jogalapot ad témámnak, az elsősorban a történelmük során egyaránt nem piacelvű, létfenntartó gazdálkodást folytató székely és szász faluközösségek szilárd kölcsönös segítségnyújtási rendszere, valamint a két intézmény – mint objektum – és társadalmi környezetük – mint kontextus – összehasonlíthatósága. (…) Dolgozatom témáját úgy is meghatározhatnám, hogy két, földrajzilag szorosan egymás mellett élő, de szocio-kulturális adottságaiban különböző népesség intézményesült segítségnyújtási rendszereit és ezek társadalmi megvalósulásának közös, ill. eltérő jegyeit vizsgálja, a társadalmi cselekvés strukturális megnyilvánulásaként és feltételeként jelentkező szolidaritást.
A kosár üres
