Visszapillantva az utóbbi években napvilágot látott székely szimbólumtörténeti munkákra, jelentős eredményekről beszélhetünk. Rövid idő alatt ez a negyedik olyan tanulmánykötet, amely székely jelképekkel- a székely nemzet, a székelyföldi világi és egyházai intézmények címer- és pecséthasználatával, valamint a történelmi zászlókkal - foglalkozó írásokat tartalmaz. A főként levéltári források alapján írt dolgozatok révén most már egy elég átfogó képet kapunk a székelység képviseleti, helyhatósági és egyházi szervezetei által használt szimbólumvilágról. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a munkát lezártnak tekinthetjük, hiszen még sok a fehér folt ezen a téren. A kis létszámú, de lelkes és kitartó, hivatástudatát komolyan vevő székely jelképtörténet-kutatók szándéka munkájuk folytatása mindaddig, amíg a felmerülő kérdések, a még fel nem tárt részletek is megoldódnak. Hiszen feldolgozásra vár még számos intézményi címer és pecsét, vagyis az esettanulmányok megírása, a nemesi és polgári magánpecsétek és egyéb jelképek feltárása és idegen nyelveken való közzététele, hiszen mindez nemcsak nekünk szól, hanem más ajkú olvasókhoz is. Pál-Antal Sándor