Öt évvel az első kötet után, ugyancsak az MTA Irodalomtudományi Intézetének irodalmi dokumentumokat tartalmazó Új Magyar Múzeum sorozatában, megjelent Sinkó Ervin levelezésének második kötete. Ahogy a sajtó alá rendező, a jegyzeteket író Kovács József „Bevezetésében” olvasható, a kötet „a II. világháború befejezésétől Sinkó Ervin 1967-ben bekövetkezett haláláig terjedő időszakot öleli fel”. Annak a mintegy két évtizednyi munkásságnak szubjektív dokumentumait tartalmazza, szám szerint négyszázötven Sinkótól és Sinkónak írt levelet, amelyek az emigrációs lét, az „olasz internáló tábor” és a „partizán hadseregben végzett kulturális munka” után az egzisztenciális megállapodás és az írói, közéleti tevékenység elismerését jelentette a Zágrábban élő, 1959-től pedig a Magyar Tanszék vezetőjeként évente több hónapot Újvidéken tartózkodó Sinkó Ervin számára. Ez a kötet hozzájárul(hat) Sinkó életművének és emberi alakjának jobb megismeréséhez. Akkor is, ha megközelíthetően sem tekinthető teljesnek, mivel feltételezhetően többen, akikkel Sinkó, az író és a tanár közelebbi, személyes vagy hivatali kapcsolatban állt, nem járultak hozzá a birtokukban levő levelek publikálásához, amit egyfelől sajnálattal kell tudomásul venni, mert nincs lehetőség Sinkó és levelező társai közötti párbeszéd rekonstruálására, nem egy esetben olyan dialógust „hallunk”, amelyből vagy a kérdések, vagy a válaszok hiányzanak, másfelől viszont érthető, hogy a levélírók nem kívánták beavatni a nyilvánosságot abba, amit ők a legszemélyesebb magánügyüknek tartanak. Ez alól leginkább Gömöri György, a londoni emigrációban élő költő, irodalomtörténész kivétel, aki 1962 és 1966 között negyvenhét levelet váltott Sinkóval. És bár érthető, hogy személyes, illetve objektív okok miatt egy levelezésgyűjtemény sohasem tekinthető teljesnek és véglegesnek, ettől függetlenül esetünkben impozáns a címzettek és levélírók névsora. A levelező partnerek között találjuk egy, de inkább több levél erejéig többek között Károlyi Mihályt és feleségét, Miroslav Krležát, Illyés Gyulát, Déry Tibort, Fejtő Ferencet, Kassák Lajost, Weöres Sándort, Ignotus Pált, Lesznai Annát, Komlós Aladárt, Lukács Györgyöt, Tolnay Károlyt, Klaniczay Tibort, Méliusz Józsefet, Vilt Tibort, Illés Endrét, Danilo Kišt, Ilia Mihályt, Eörsi Istvánt, Gömöri Györgyöt, illetve a vajdaságiak közül Majtényi Mihályt, Herceg Jánost, B. Szabó Györgyöt, Fehér Ferencet, Ács Károlyt, Pap Józsefet, Major Nándort, Bori Imrét, Penavin Olgát, Szeli Istvánt, Bosnyák Istvánt, Fehér Kálmánt, Farkas Nándort, Steinitz Tibort, Olajos Mihályt, Juhász Gézát, Rehák Lászlót stb., nem szólván a levelezés családi hátterét jelentő Sinkónéról, illetve a Sinkó-művek fordítóiról. A fenti alkalmi névsorból is könnyen kikövetkeztethető, amit a levelekben előforduló más nevek még tovább bővítenek, Sinkó élete két utolsó évtizedét fölöttébb széles körű kapcsolatrendszer jellemezte, illetve gazdag, sokfelé tekintő témavilág határozta meg. Ilyen többek között, irodalmi érdeklődésre talán leginkább számot tartó viszonya például Illyés Gyulával (ezt a kötetet záró, mintegy appendixnek tekinthető hat régebbi, 1927-ből, illetve a harmincas évek végéről származó levél egészíti ki!), a régi barátokkal, Lesznai Annával és Komlós Aladárral, az új íróbaráttal, Déry Tiborral, illetve a levelekben a Sinkó-művekről közölt vélemények sora, nemkülönben Sinkó és a hivatalos magyar irodalompolitika kölcsönösen semmiképpen sem felhőtlen viszonya, valamint Sinkónak a vajdasági magyar irodalmi élettel való kapcsolata és a Sinkó vezetése alatt formálódó Magyar Tanszéket érintő számos szervezési és személyes kérdés. Bármennyire is érdekesek lehetnek Sinkó és a magyar irodalom, illetve a magyarországi intézmények közötti kapcsolat részletei, ezúttal – a könyv kapcsán emlékezvén arra is, hogy Sinkó Ervin éppen negyven éve halt meg – és itt inkább a vajdasági vonatkozásokra, mindenekelőtt a Híddal való kapcsolatára s a Magyar Tanszékkel kapcsolatos levelekre, illetve Sinkó irodalmak és szerzők közötti közvetítő szerepére szeretném felhívni a figyelmet. Gerold László
A kosár üres
