Az 1890-es években Párizsban született Rippl-Rónai-festményeken a rajzos kontúrok és a sötét, szürke, fekete színek túlsúlya erőteljes grafikai hatást eredményezett. A művész hazatelepülését követően, a 20. század első két évtizedében palettája fokozatosan kiszínesedett, képfelületeit játékosan burjánzó, lazán odavetett élénkzöld, piros és sárga ecsetfoltok lepték el. Ugyanakkor korábban döntően komor témaválasztását - elmúlás, magány, éjszaka, öregség és gyász - derűsebb világ: parkok, kertek, kastélyok, napfény és virágok motívumai váltották fel képein. Képi kifejezéslélektani megközelítésből vizsgálva a festő párizsi és kaposvári korszakának e szembeötlő kontrasztját, a szemlélő talán bipoláriszavar-periódusokra gyanakodhatna, erre utalna az egymást váltó időszakok stiláris jegyei között feszülő ellentét. A baráti visszaemlékezésekből, a művész levelezéséből azonban egy kiegyensúlyozott személyiség kedélyes életszeretete tárul fel előttünk. Rippl számára hallatlanul erősek voltak azok az érzelmi szálak, amelyekkel szülőföldjéhez, családjához és rokonaihoz kötődött. A művészi elhivatottság ideiglenesen felülírta e kötődéseket, és kiragadva a festőt biztonságos köreiből több mint egy évtizedre Európa akkori kulturális fővárosába, egy kihívásokkal és megpróbáltatásokkal teli világba repítette. Párizs a 19. század utolsó évtizedétől forrongó kohóként gyűjtőhelye volt a föld minden tájáról odasereglő festőknek és szobrászoknak, valamint a tanulni vágyó fiataloknak. A magányos útkeresés, a megfelelni akarás kényszere és az idegen világban kisebbségiként bizonyítani vágyók szorongása hívhatta elő Rippl művészetében a depressziós képi világra jellemző jegyeket. A Párizsban hasonló megpróbáltatásokat átélt Szomory Dezső író is e nyomasztó vizualitás és a festő zsigeri életigenlésének kettőségére figyelt fel a nála tett látogatásakor: "És micsoda képek ezek ehhez a sivár szobához, ehhez a kerthez, ehhez az egyetlen fához, ehhez a keserű fűzfához, micsoda borzasztó képek? Mind szürke és fekete képek, egymásra rakott s egymásra kent szürkeségek és feketeségek s még szürkébb szürkeségek s még feketébb feketeségek. [ ... ] Rippl egyénileg, nemigen adta oda magát a tulajdon regényének nemigen kedvelte, az élet útján, azokat a kis fekete lángokat és villanásokat a messzeségben, melyek a képein oly közelről lobogtak. Soha ember, legalább e neuilly-i időkben, nem volt reálisabb és izóbban és áhitózóbban a földhöz kötve, javakhoz és örömökhöz."
Elmélyült és szívós munkájának köszönhetően Rippl pályáját fokozatosan kiépülő szakmai elismerés kísérte Párizsban. Társasági életre való nyitottságának köszönhetően idővel sokszínű baráti kör alakult ki körülötte, és művészi útkeresésében az egész életére társául szegődő francia asszony, Lazarine is támogatta. A nagycsalád nyújtotta érzelmi biztonságot, szüleinek, testvéreinek közelségét, a magyarországi otthon melegét azonban csak részben tudták pótolni francia művészbarátai. A megpróbáltatások által felnagyítva mindvégig kínozta szeretteinek mardosó hiánya: "Hosszú időn át magamra voltam hagyva, de meg is szenvedtem érte" - emlékezett vissza később." Rippl-Rónai hazatelepülésekor, 1902-ben, a világ kulturális központját, Párizst cserélte fel szülővárosára, Kaposvárra. A pezsgő művészeti életet a szellemi tespedtségbe merült magyar városka kispolgári hétköznapjaira váltotta. A hazai táj, a gyermekkorból jól ismert környezet azonban mindennél fontosabb volt számára, ugyanakkor a kaposvári miliő nemcsak a befogadó közeget biztosította, de művészetének új inspirációkat, képeinek új témavilágot is adott, és munkásságában egy új korszak megszületését támogatta.
A balatonfüredi Vaszary Galéria két szintre tagolódó kiállítási terei lehetőséget adnak arra, hogy az életmű e duális képi világát térben is szétválasszuk, és kronológiába rendezve érzékeltessük a külhoni és hazai képek beszédes kontrasztját. Míg a földszinti teremsorban a művész párizsi időszakának, a színredukciós, szintetizáló látásmódot érvényre juttató keményebb rajzosságnak, a sötét és komor tónusú műveknek adunk helyet, addig az emeleti válogatásban a meleg, izzó színek, a puhább festőiség, a napfénnyel és az érzelemmel teli motívumvilág jut főszerephez.