Politika, politikatörténet

Különösen nagy, mintegy hét és fél évtizedes adósságot törleszt Botlik József nagyformátumú történeti műve, amely életrajzi lexikon és hiánypótló kézikönyv is egyben.

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója nemcsak az emlékezés, hanem a számbavétel alkalma is. Felteszi nekünk a kérdést, hogy miképpen viszonyulunk azokhoz az eszmékhez, amelyeket 1956 annak idején megfogalmazott és a célokhoz, amelyeket kitűzött. És megkérdezi azt is: miképpen viszonyulunk azokhoz, akik fél évszázaddal ezelőtt életüket, szabadságukat áldozták fel az Eszméért. Ehhez az utóbbi számonkéréshez kíván segítséget nyújtani ez a könyv: az 1956-1965 között politikai üldöztetést, börtönt szenvedett közel 1500 erdélyi magyar (és a magyarokkal együtt 56-ért a kiállást vállaló román) életrajzi adattára...bővebben

Bozóki Antal ügyvéd, a jogvédelemmel foglalkozó, újvidéki székhelyű Árgus Egyesület elnöke munkája A magyar közösség Szerbiában című könyv, amely egy hiánypótló tükörkép arról, hogy hogyan kellene érvényesülnie a magyar nemzeti közösség jogainak Szerbiában, és mindeközben hogyan nem érvényesül az ország EU-csatlakozásának árnyékában. A Szerbiában élő kisebbségek jogállásáról és a vajdasági magyarok helyzetéről huzamosabb ideje nem készült alaposabb elemzés, és ezt az űrt a komoly szakmai alapokon álló kiadvány méltó módon tölti be.

„Méltóságától megrablott Nihil, / jogfosztott, csupasz lény vagyok: halott.” Mécs László a Katakombák magyarja című, bujdosása idején, 1948-ban született versében mintha a pokol legmélyebb bugyrából szólna hozzánk. Nem tudta, nem tudhatta: ekkor még a szakadék szélén sem állt. Az ide vezető út egy-egy ügynökjelentéssel volt kikövezve. A folyamatos menekülésre kényszerítő, rémálmaiban újra és újra megjelenő eljövendő „vég” 1953. augusztus 22-ei letartóztatásakor, kihallgatásaikor, majd elítélésekor vált igazzá. S ha azt hitte, börtönből szabadulásával a figyelő tekinteteknek is búcsút vehet: tévedett. Utolsó útjáról, temetéséről is szólt ügynökjelentés.

Az első bécsi döntés után Szlovákiában rekedt magyarság politikai élete még kevésbé feltárt. A jelen kötet, illetve az abban közölt 100 dokumentum elsősorban a korabeli Magyar Párt és annak elnöke, Esterházy János tevékenységébe kínál bepillantást. Esterházyról ma élénk vita folyik – általában valós érvek nélkül. Ez a könyv a benne felsorakoztatott forrásanyag révén végre lehetőséget teremt arra, hogy mindenki saját maga vonja le a megfelelő következtetéseket erről a sokat vitatott korszakról és egyik főszereplőjéről, Esterházy Jánosról.

.A szerző a több évtizedes Bernády-kutatás és a korabeli közélet tudományos vizsgálatának eredményeit felhasználva, elsősorban e jellegzetes századfordulós közéleti szereplő, Marosvásárhely legendás polgármesterének politikai tevékenységét elemzi. Bernády György életpályája az 1918-as impériumváltást követően is releváns, mint egyik lehetséges válasz az erdélyi magyar politikai útkeresés első évtizedéhez...

A közzétett 150 dokumentum túlnyomó többsége a magyar kisebbség érdekvédelmét a prágai tavasz idején nyíltan felvállaló és nemzetiségpolitikai célkitűzéseket is megfogalmazó Csemadok tevékenységéhez kapcsolódik. Emellett átfogó képet nyújt a Magyar Ifjúsági Szövetség megalakulásának folyamatáról, a nemzetiségi kérdésrol a sajtó hasábjain folytatott szlovák-magyar vitáról, az állami és pártszervek nemzetiségekkel kapcsolatos döntéseirol, a magyar lakosságnak az augusztusi katonai megszállás elleni tiltakozásáról, a nemzetiségi alkotmánytörvény megalkotásának folyamatáról, a reformfolyamat eredményeként létrejött ún. nemzetiségi szervek tevékenységének kezdeti szakaszáról, végül pedig a visszarendezodésrol, a reformfolyamatban aktív szerepet vállalt személyeknek a közéletbol való eltávolításáról...bővebben 

Ádám Magda és Josef Hanzal tanulmánya. Két párhuzamos életrajzi pályakép Edvard Beneš ellentmondásos személyiségének tükrét kínálja más-más történetírói megközelítésből. Josef Hanzal tanulmányát G. Kovács László fordította, ugyanő látta el a kötetet életrajzi jegyzetekkel. A könyvet Szarka László tanulmánya vezeti be.

A szerző levéltári forrásokra támaszkodva mutatja be, hogyan épült ki az első világháborút követően az új hazába került csehszlovákiai magyarság politikai intézményrendszere, hogyan hozta létre a politikai pártjait, milyen erővonalak mentén szerveződtek és működtek ezek, milyen stratégiát követtek, hogyan viszonyultak egymáshoz, a többségi cseh és szlovák, illetve a többi kisebbségi pártokhoz, milyen kapcsolatokat tartottak fenn a hivatalos magyar kormánykörökkel.

Bánffy Miklós sokoldalú és sokfelé ágazó írói-művészi-politikusi pályájának ma már nem ismeretlen, de mindez ideig teljességében fel nem tárt mozzanata az 1943-as titkos bukaresti diplomáciai küldetése...

"A Háromszéki nekigyürkőzés címet viselő könyv tartalma nem csak hiánypótló, hanem jellegénél fogva dokumentum- és forrásértékű is, az igazság felmutatása mellett újabb kutatások elvégzését is lehetővé teszi. Erre pedig ebben az esetben is nagy szükség van, ugyanis a román krónikaírók méltánytalanul kihagyták Sepsiszentgyörgyöt a forradalmi harcot vívó városok sorából. Nyilván, nem véletlenül, ezzel is kisebbíteni szeretnék a romániai magyarságnak a rendszerváltásban játszott fontos és döntő szerepét. Elfeledtetni, hogy a kommunista diktatúrát elsöprő népfelkelés kirobbanása Tőkés László, akkori temesvári református lelkész bátor szókimondásának és hívei őt védelmező magatartásának köszönhető...bővebben

Balázs Sándor háromkötetes munkájának első két kötetében válogatást közöl a román parlamenti képviselőknek a magyar képviselőházban 1906-1918 között elhangzott beszé­deiből. A harmadik kötetben a magyar parlament román nemzetiségű képviselőinek tevékenységét értelmezi. A szerző amellett érvel, hogy a többségi magyar és a kisebbségi román álláspontok között azért sem lehetett konszenzus parlamenti hozzászólásaikban, mert más-más nemzetfogalmak felől közelítették meg gondjaikat. 

A vajdasági magyarság hetven éven át élt Jugoszláviában. Ennek a periódusnak vége. A térségben sehol sincs már olyan politikai erő, amely Jugoszlávia feltámasztására gondolna. Szerbiában élni merőben más, mint Jugoszláviában. Más keretek közé kerültünk. Tisztánlátásunk előmozdítása érdekében fontosnak találtam áttekinteni azt, ami mögöttünk van. A politikatörténet eszközeivel sorra vettem Jugoszlávia történetének alapvető mozzanatait: létrejöttét, a háborút, amelyben második Jugoszlávia az első Jugoszlávia helyébe lépett, majd a széthullást. A negyedik fontos mozzanat, a Szovjetunió és Jugoszlávia 1948-ban történt szakításával járó fordulat áttekintése más szerzők áldozatos munkájára vár.
 

Nincs szörnyűbb dolog annál, mint amikor egy nép nem érzi magát biztonságban saját szülőföldjén. A vajdasági magyarságnak viszont már évek óta ez a sors jutott. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak megverik, hanem esetleg meg is késelik, csak azért mert magyarul beszélt nyilvános helyen. Az autóbuszban először csak csúnyán néznek rá, majd rá is szólnak, ha magyarul beszélget.

Monográfiám a délvidéki magyarság első világháborút követő éveit dolgozza fel 1921-től, az állampolgári jogoknak a jugoszláviai magyar kisebbségre történő kiterjesztéséről, azaz kisebbségi stratégiájuk, kiútkeresésük első időszakától politikai aktivitásuk első kísérletéig, az 1923-as választásokig. (a szerző)

Tőkés László és a román politikai rendőrség negyedszázaddal ezelőtti küzdelmének felelevenítését azok a támadások is indokolják, amelyek napi politikai csatározások  forgatagában a rágalmazástól, nemtelen gyanúsítgatásoktól sem riadnak vissza. Az elvakult, tudatos torzítással szemben ez a könyv a dokumentumokra épít, hagyja a korhű szövegeket beszélni, épp csak annyi kommentárt fűz a történésekhez, amennyi elengedhetetlenül szükséges a jobb megértéshez, a szereplők beazonosításához. Múlt, jelen, jövő szerves összetartozásának érzékeltetésére a kronologikus szemlélet látszott kézenfekvőnek. Ezt a célt szolgálják a fotók is, amelyek nagy részét a román állambiztonság fotósai készítették.

A volt Jugoszlávia szétbomlása meg volt írva megteremtésének körülményeiben. Már az 1920-as években kiderült, hogy a szerb politikai elit nem tud mit kezdeni az első világháború után kapott adománnyal, azonkívül, hogy eltékozolja az ingyen szerzett javakat. A kötet első tanulmánya az első világháború utáni úgynevezett földreform bemutatásával érzékelteti ezt a tényt; a következőkben pedig Jugoszlávia 1990-es évekbeli szétesésének kezdeteit ismerjük meg...bővebben

A szerző a „rendszerváltó nemzedékhez” tartozik. Már 1989 előtt a határon túli magyar kultúrák léte és a kisebbségek története hazai tudatosításának érdekében írta tanulmányait. Folyóirat-szerkesztőként a magyar eszmetörténet hasznosítható hagyományait igyekezett visszaidézni. Ez a könyve több szálon kapcsolódik az uralkodó nemzetfölfogás kritikájához. Részben azon írások révén, amelyekben generációjának a történelmi előzményekhez való kapcsolódási pontjait keresi, részben a magyar történelem ritkán vizsgált, a közösségi hagyomány kialakítása szempontjából azonban fontos pillanatairól szóló írásaival...bővebben

A magyar társadalom ma alig tanúsít érdeklődést a szomszéd nemzetek, illetve a magyar–román, magyar–szlovák, magyar–ukrán, magyar–szerb viszony iránt, noha eszmetörténetünkben mindennek gazdag hagyománya van. Ma talán kevésbé ismerjük szomszédaink történetét, céljait, módszereit, „mentalitását”, mint valaha. Borsi-Kálmán Béla, aki már több kötetben tárgyalta a magyar–román kapcsolatok történetét, rámutatva a nemzettudat más-más fázisainak egyidejűségeiből adódó különbségekre, a kötetbe foglalt külpolitikai tematikájú és szempontú tanulmányaiban e szűkebb területen részben túllépve, az európai nemzetek megbékélésének útját keresi, létező modelljét, s annak a közép-európai viszonyokra való alkalmazhatóságát is vizsgálja, hatalmas tudományos apparátusra és tapasztalati ismeretekre támaszkodva. Ráirányítva a figyelmet arra is, hogy megalapozott szomszédságpolitika nélkül a magyar külpolitika mozgástere igen behatárolttá válhat.