A határon túli magyarság politikai munkái elsősorban az aktívan politizáló szerzők munkái. Politikatörténeti könyveink pártok és politikusok történeti szerepét mutatják be, amelyek jelentősek voltak valamely határon túli régió vonatkozásában.
„Méltóságától megrablott Nihil, / jogfosztott, csupasz lény vagyok: halott.” Mécs László a Katakombák magyarja című, bujdosása idején, 1948-ban született versében mintha a pokol legmélyebb bugyrából szólna hozzánk. Nem tudta, nem tudhatta: ekkor még a szakadék szélén sem állt. Az ide vezető út egy-egy ügynökjelentéssel volt kikövezve. A folyamatos menekülésre kényszerítő, rémálmaiban újra és újra megjelenő eljövendő „vég” 1953. augusztus 22-ei letartóztatásakor, kihallgatásaikor, majd elítélésekor vált igazzá. S ha azt hitte, börtönből szabadulásával a figyelő tekinteteknek is búcsút vehet: tévedett. Utolsó útjáról, temetéséről is szólt ügynökjelentés.
Történészek állítják, hogy a 20. század az emberi történelem eddigi legrosszabb évszázada volt: „kivételesen kegyetlen időszak volt, amelyet könyörtelen diktatúrák, szörnyű genocídiumok és minden korábbinál pusztítóbb háborúk tettek emlékezetessé [ ... ] ideológiai konfliktusok sokasága, az embertelenség tobzódása, a sokféle politikai gyilkosság, valamint a civil népességgel szemben a háborúban elkövetett mérhetetlen brutalitás és népirtás volt a fő jellemzője." A különféle társadalmi terekben és életvilágokban cselekvő 20. századi embereknek mindez megrendítő tapasztalatokat jelentett.
Új könyv – Oláh Sándor: Kényszerek – Tanúságtevők – nemzeti.net
Kevés politikus hagyott olyan mély nyomot korának történelmén, mint Edvard Benes, aki jelentős szerepet játszott az önálló Cseh-Szlovákia létrejöttében, az utódállamok megosztásában, s végül nem kis mértékben neki is köszönhető, hogy egy gazdaságilag és politikailag sebezhető Közép-Európa jött létre. A szerző alaposan és tárgyilagosan mutatja be e tipikusan közép-európai politikust és korát, a környezetet, amely elősegítette szédületes karrierjét, sikereit, majd kudarcait, illetve csúfos bukását.
A könyvben elénk tárul Benes kivételes politikai tehetsége, becsvágyó személyisége, készsége, hogy saját nemzete és személyes karrierje javára gátlástalanul kihasználja az adott történelmi helyzetet és politikustársai rövidlátását.
Ádám Magda, aki több évtizede kutatja Európa, ezen belül Közép-Európa huszadik századi diplomáciatörténetét, hatalmas levéltári és publikált forrásanyag alapján sokoldalúan és újszerűen mutatja be Benes félévszázados politikai és diplomáciai tevékenységét.
„Ez a könyv elsősorban azt bizonyítja, hogy eszközök és célok dolgában talán naivabbak voltunk mindannyian, de akkor is ugyanazt gondoltuk, mint ma, a politikai egységről, a románokkal való partneri viszonyról, az autonómiáról. Értse és értelmezze ki-ki úgy, ahogy szíve és esze diktálja, de ezt a következetességet nem vitathatja el tőlem és tőlünk senki” – írja Markó Béla legújabb kötete fülszövegében. A szerző közéleti pályájának legfontosabb állomásait mutatják be a könyvbe válogatott alkalmi megnyilatkozások, tanulmányok, előadások, esszék a felelősségről szólnak.
A politikáról gondolkodó filozófus, akiben magában tevékenysége természeténél fogva állandóan kételyek ébrednek, mert mindig kénytelen mások fejével is gondolkodni, magát ezt a kételyt tudja csupán "tanítani", feltéve, hogy a filozófia valóban szókratikus, azaz pedagógiai tevékenység...
Bíró Béla kötete a kisebbségi értelmiségi nyilvánosság megteremtésében és differenciálásában játszhat fontos szerepet. Azt a fajta kritikus szemléletű értelmiségi diskurzust folytatja, amelyet előző munkáiból is ismerhet az olvasó – azt a beszédmódot, amely az utóbbi időben mintha kevésbé volna jelen (ezen a színvonalon) a romániai magyar közéletben. A szerző fogékonysága a paradoxon iránt magában hordozza az egyes történeti-politikai jelenségek megítélésekor a reveláció lehetőségét, markáns egyénisége pedig mindvégig erőteljessé teszi a kötet korszerű filozófiai áramlatokból is merítő nyelvezetét.
A közpolitika a XX. századi politikatudomány legizgalmasabb fejezete, a cselekvés céltudatos módja. A közpolitika folyamatokat politikai folyamatokként vizsgáljuk, vagyis program-alkotás és -megvalósítás, valamint döntések meghozatalának és végrehajtásának folyamataiként, amelyek sok szállal kapcsolódnak a politikai rendszer működéséhez. A kötet a kormányzati akciók és programok végiggondolásának és kialakításának, illetve ezek megvalósításának elemzése, az okok és következmények feltárása. Elméleti tudásra épülő szemléletet nyújt a közpolitikai folyamatok megértéséhez, tevőleges alakításához és megvalósításához.
1938 és 1939 feszültségekkel terhelt és jelentős változásokkal járó évek voltak Közép-Európa lakói számára. Az első világháborút lezáró békeszerződések óta felhalmozódó problémák olyan erővel törtek ekkor a felszínre, hogy az egész térséget megrengették és Csehszlovákiát is magukkal sodorták. Az ország bukásához vezető események Szlovákia háromnyelvű és háromnevű fővárosa, Bratislava-Pressburg-Pozsony sorsára ugyancsak rányomták a bélyegüket. Az addig többnyire békésen egymás mellett élő etnikumok között kiéleződtek az ellentétek, és megkezdődött a küzdelem a város fölötti uralomért...bővebben
Az 1998-2000 között írt nemzetpolitikai jegyzetek változatos tematika jegyében fogantak: a nemzeti liberális hagyományok jelentősége, az értelmiség közéleti szerepvállalásának fontossága, a magyar sorskérdések, mint Trianon súlyos következményei, vagy a magyar 1956.
Az eszmetörténész szerző a nemzeti-kisebbségi közösségek lelkiállapotáról próbál képet alkotni. A szerző a dokumentált eszmeáramlás érzékeltetésére vállalkozik. A magyarpárti politikusaink parlamenti mondanivalójából kiszűrteket igyekszik tényanyaggal alátámasztani: közli nem egy politikusunk beszédét, így tanulmányát gazdag adattár egészíti ki.
Tamás Pál világszerte ismert budapesti szociológus professzor, publicista, esszéíró, elemző. A szerzőnek főként az Erdélyi Riportban, valamint a Korunkban és a Hétben megjelent esszéit, tanulmányait tartalmazza ez a kötet, amelyben megjelennek a posztszocialista látleletek Magyarországtól a posztszovjet köztársaságokig. Témái között szerepelnek az etnikai együttélés különböző helyzetei a kilencvenes évektől napjainkig, jövőkép-alternatívák, román-magyar, illetve magyar-magyar viszonyok alakulásának elemzése, előrejelzése.
A szerző, az ELTE egyetemi tanára, a román-magyar kapcsolattörténet egyik legkiválóbb kutatója. Tanulmánykötetében sokoldalúan fejti ki a témát: kezdve a Kossuth-emigráció román társadalomképétől, folytatva a Trianon előtti román és magyar nemzetpolitika eltéréseinek felkutatásig, végül a magyar-román (román-magyar) párbeszéd reális feltételeinek elemzéséig.
Historians of thought pursue their profession with the conviction that their particular areas of interest exclusively consist of ideas and works from the past. Old eras and cultures when these ideas were born, and which were perhaps also influenced them. They do hope that their activity will produce benefits also for others, and that their contemporaries will not simply regard it the ‘superstition of an antiquarian’ (as it was by Edmund Burke), yet they are not fundamentally driven by this intention. For them the past deserves respect in and for itself, and not because one can directly learn from it. And in the meantime they may not even have the slightest idea that by evoking the past and selectively reviving its different characters and ideas, they in fact tell something important about their own era and its intellectual struggles. (Attila M. Demeter)
Közéleti ténykedésem mozzanatait gyűjtöttem össze e könyvbe, amelyben emlékeim alapján megpróbálom felvázolni azt az utat, amely az iskolai katedrától az elnökjelöltségig vezetett. Személyes ügyekről is szót ejtek benne, de nem feltétlenül azért, hogy mások kíváncsiságát kielégítsem. Azon történeteket, találkozókat vagy részleteket elevenítettem fel, amelyek adalékkal szolgáltak fejlődésem mikéntjéről, az általam becsült értékekről. Személyes identitásom – a tetteim, és azon elvek, amelyekben hiszek – egészítette ki, töltötte meg élettel a történeteket, azt a közéleti szerepet, amelyet immár több mint tizennégy éve betöltök.
„ Virág György naplója elsősorban nem az országos politikáról szól, a szerző sem első vonalbeli pártpolitikus, a nagy átfogó történet helyett egy megye gondjairól és egy politikai pályaképről ad másfél évtizedes mozaikképet. A megbeszélések, a viták, döntések rengetegében a napló sok kis története a kisebbségi politika hatókörének, működésének tisztábban látásához segíthet. Ezért tartom hasznosnak e napló ismeretét.” (Bárdi Nándor)
E kötet szerzője egy olyan személy, aki személyes tapasztalatai, élményei alapján írta le az Országos Keresztényszocialista Párt belső válságát 1924–25-ben. Ez a folyamat végül is oda vezetett, hogy a képviselőházi választások évében 1925-ben a párton belüli ellenzék megbuktatta a keresztényszocialista párt első elnökét, Lelley Jenőt és az addig legsikeresebb magyar politikai párt, mely az őslakos koncepciót helyezte a pajzsára, kettészakadt...bővebben
Mint e könyv címe is mutatja, vizsgálatunk tárgya az identitás Közép-Európában a nemzetállamok és kisebbségek szempontjából. A tanulmánykötet 25 év termését adja közre, azokat az írásokat, amelyek a szerző, a kisebbségkutató, biztonságpolitikai tanácsadó és egyetemi előadó munkájából születtek. S mint ilyenek sokrétűek, sokcélúak, s némi malíciával szólva, össze nem illőek. Vannak köztük eszmei mondanivalót, világlátást közvetítő és köznapi szükségletet kielégítő, pragmatikus előadás-szövegek olyan, a (kisebbség)politikában sűrűn használt fogalmak tisztázására...bővebben
A magyar társadalom ma alig tanúsít érdeklődést a szomszéd nemzetek, illetve a magyar–román, magyar–szlovák, magyar–ukrán, magyar–szerb viszony iránt, noha eszmetörténetünkben mindennek gazdag hagyománya van. Ma talán kevésbé ismerjük szomszédaink történetét, céljait, módszereit, „mentalitását”, mint valaha. Borsi-Kálmán Béla, aki már több kötetben tárgyalta a magyar–román kapcsolatok történetét, rámutatva a nemzettudat más-más fázisainak egyidejűségeiből adódó különbségekre, a kötetbe foglalt külpolitikai tematikájú és szempontú tanulmányaiban e szűkebb területen részben túllépve, az európai nemzetek megbékélésének útját keresi, létező modelljét, s annak a közép-európai viszonyokra való alkalmazhatóságát is vizsgálja, hatalmas tudományos apparátusra és tapasztalati ismeretekre támaszkodva. Ráirányítva a figyelmet arra is, hogy megalapozott szomszédságpolitika nélkül a magyar külpolitika mozgástere igen behatárolttá válhat.
Különösen nagy, mintegy hét és fél évtizedes adósságot törleszt Botlik József nagyformátumú történeti műve, amely életrajzi lexikon és hiánypótló kézikönyv is egyben.
"Amikor 1993 tikkasztó, légszomjas nyarán egyebek közt azzal a reménnyel bocsátottuk útjára első évkönyvünket, hogy Társaságunk akkori és holnapi tagjai, az ittmaradottak, a társulásunkról nemrég leszakadtak, az elmentek s részben tán visszatérők majd kritikai számbavétel tárgyává teszik indulásunk évkönyvbe foglalt dokumentumait, s ezáltal is mindent-mindent jobban, célszerűbben, hatékonyabban és termékenyebben csinálhatnak, mint mi -, akkor még nem is voltunk, nem is lehettünk egészen a tudatában annak, hogy a jugoszláviai magyarok joghurtforradalom utáni első civil értelmiségi szervezete máris egy hatalmas méretű nemzetközi közösség parányi, de szerves eleme. (...)
A kosár üres
Rendeléseim követése:
A kosár üres
