Mi vagyunk-e sorsunk kovácsai? Avagy eleve elrendelt minden, s nekünk csupán a színezés, a ha-zás, a múlt dicsőségébe való tétlen megmerítkezés juthat? A diplomáciai öklözőpárna forgatásában virtuóz Teleki, akit Machiavellihez hasonlítottak kortársai, ütötte-verte az erdélyi főurakat, mint szódás a lovát; Báthori Gábor, akit gonosz magaviselete miatt a transsylván Merithnek szoktak nevezni, érzékeny, szép levelekkel ostromolta szerelmeit; Rákóczi, aki fejedelemségre született, és esze is több volt a káptalannál, és ezzel a nagy eszével kiismerni vélte a történelem kerekének forgását, nemcsak saját magát, hanem népét is kelepcébe vitte. Nyelvében él a nemzet - akkor úgy él, amilyen a nyelve... Tudunk-e a múltról mesélni? Miként?
Tartalom:
Székely János: Három kis nemzeti botrány
Lászlóffy Aladár: Bánkok vagy bunkók
Gáll Ernő: Közép-Európa tragédiái
Szilágyi Júlia: Várakozás-olvasatok
Gulyás Miklós: Gyülevész történetek
Lászlóffy Csaba: Vékony szerencsét játszik az idő
Kovács Ferenc: Cserei Mihály históriája
Bogdán László: A tiszteletes úr reggelije
Veress Dániel: Belső valóságunk hűséges tükre
Sebestyén Mihály: Pénelopé ruhája
A kosár üres
