Három, az erdélyi szórvány magyarságot szolgáló protestáns (két református, egy unitárius) lelkipásztor visszaemlékezése. Három lelkész élettörténetét emeljük át a nyilvánosság szférájába. A történetek, legyenek azok reális események rekonstrukciói vagy fiktív narratívumok, az emberi kultúra kezdetétől változatlanul népszerűek. Hol mnemotechnikaként tárolják az emlékeket, könnyítik az emlékezést, hol elvont eszméket, eszményeket materializálnak, hol lehetséges világok felé nyitják meg a valóság határait, hol a legközvetlenebb, legfrissebb élményeket dolgozzák fel, osztják meg. A homo narrans a homo sapiens elsorvaszthatatlan velejárója. A narráció fizikai, kognitív és esztétikai cselekvésként folytonosan idő- és térbeli, emberek közötti távolságokat hidal át, folytonosan leépíti az események kaotikus aspektusait, a történetekre, a világra vonatkozó tudás rendezetlenségi faktorát. Az epikus szöveg a kulturális információ szervezésének módja. A különböző korok és társadalmak eltérő narratív struktúrákkal jellemezhetők.
A kosár üres
