népköltészet

Zoboralja gazdag néphagyományokkal rendelkezik, híres a népdalairól, balladáiról és szertartásszerű népszokásairól. Nemzedékről nemzedékre öröklődött és őrződött meg az ősi hagyaték. De nem elég örökölni valamit - s a néphagyomány esetében ez hatványozottan igaz -, szeretni, ápolni, fejleszteni is kell; őrizni, hogy kincsként továbbadható legyen. Az öröklődés, ápolás és fejlesztés folyamata Zoboralján a XX. század végéig még ilyen formában élt...

A kézirat a kor ponyvakiadványiból, illetve a szakirodalomból is megismerhető lakodalmi költészet vőfélyrigmusainak variánsait tartalmazza, azokat a leggyakoribb verseket, amelyek szükségesek és legendőek voltak egy hagyományos falusi lakodalom levezetéséhez. A fiatal pár, a menyasszony és vőlegény búcsúzkodásának versei mellett megtaláljuk a lakodalmi étkek beajánlásának tréfás szövegeit (Asztalterítéskor, Levesről, Húsról), illetve a lakodalom egyes eseményeinek kommentárjait (Kárlátni való meghívás, Főkötőről, Borbevitelkor).

A kötet rövidprózai alkotásokat tartalmaz, amelyek a különféle székelyföldi tájegységek mi-tudatának szépirodalmi építőelemeit idézik az Olvasó elé. Többségükben olyan írások ezek, amelyek földrajzi és mesterséges formációk magaslatok, források, folyóvizek, síkok, szorosok, település(rész)ek stb. nevének népi magyarázatát rögzítik. De megtalálható ebben a kötetben néhány jelentős történeti fejlemény vázlatszerű összefoglalása és jó pár személyiség életeseményeinek adomaszerű elbeszélése is..

Elérkezett hozzánk és szólít bennünket az idő, hogy népballadáinkat az érdeklődő olvasó kezébe adjuk. Másfél évtizedes szándék folyamodik a megvalósításért, s ennél jóval régebbi keletű adósság követel azonnali törlesztést. S íme: kiállítva, hitelesítve a kárpátaljai magyarság belépője a nemzeti folklór birodalmába. Míg az előttünk járó tájegységek ...bővebben

A történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjeként számon tartott Torna hosszú évszázadokon át többnek számított egy közigazgatási egységnél. Noha néprajzi felfedezése sokáig váratott magára, gazdag történelmi múltja és szellemi öröksége révén mindig is része volt annak a nagyobb kultúrkörnek, amely földrajzi értelemben Felföld vagy Felvidék néven rögzült, lévén félúton Rozsnyó és Kassa, Miskolc és a szepességi városok között. A Tornai-karsztvidék folklórját övező ismeretlenség a tájegység népzenei hagyományaira is érvényesnek tűnt, bár Vargyas Lajos nagy hatású táji gyűjtése már az 1940-es évek elején felhívta a figyelmet e vidék gazdag népzenei örökségére.

A szlovák népköltészet dalai, balladái, gyermekdalai, mondókái, népi imádságai, ráolvasásai, közmondásai, találós kérdései, aratódalai és szerelmi énekei a magyar népi kultúra szomszédságában keletkeztek. Sok szlovák népballadának vannak magyar rokonai (előzményei, megfelelői), a népdalok esetében a hatás kölcsönös; Bartók szerint a magyar népzene, tehát dallamvilágunk sokat köszönhet a szlovákságnak...bővebben

Az Erdélyi Mezőség északi részén fekvő Árpád-kori Ördöngösfüzes három mesemondójától - Daruka Ilona, Hideg Anna és Kisláposi András - származó meséit gyűjtötte össze, válogatta ki, látta el bevezető tanulmánnyal és rendezte sajtó alá a szerző. Tette ezt oly módon, hogy igyekezett megőrizni a mesélőkre és a helyre jellemző tájnyelvi ízeket, ezáltal a történetek is elevenebben, szemléletesebben hatnak, s a félig-meddig alámerült néprajzi tájegység, a néhai Mezőség is élettel telik meg.

Szülőfalumban hallott népi elbeszélések forrásértékűnek szánt gyűjteménye e kötet. Úgy mutatja be a szilágysági Kraszna elbeszélésállományát, tartalmi-tematikai és nyelvi sajátosságait, ahogyan azok feltárultak a gyűjtő előtt: elhallgatások, hamisítások, szépítések nélkül. A közreadott mesék, tréfák, anekdoták jelentős hányada – mintegy harmada – az eddigi folklórkiadványokból egyáltalán nem vagy csak egy-két változatból ismert szüzsé, noha csupán alig egynéhány történet újabb keletű. Erről, valamint az elbeszélések elmondásának körülményeiről a bevezetőből és a jegyzetekből tájékozódhat a kíváncsi olvasó.

Tari Lujza zenetörténész-népzenekutató, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanára, az MTA köztestületének tagja, az International Council for Traditional Music tagja. Az 1960-as évek végétől számos népzenegyűjtést végzett, a régi Felső-Magyarországon is. 1983 óta végzett, a mindenkori változásokat is nyomon követő felvidéki gyűjtőmunkája, melyből számos magyar és idegen nyelvű tanulmányt követően most első ízben ad összefoglaló jellegű válogatást. Népzene-gyűjtőmunkája során a viszonylag teljes áttekintést célozta meg, nyomatékot adva a dudazenei és cigányzenei hagyományban egyaránt gazdag terület szájhagyományos hangszeres zenéjének is, mely a szlovákiai magyar területeken kutatási szempontból háttérbe szorult a 20. század második felében.

Az erdélyi Tövishát szívében fekvő Szilágysámson szőlőhegyének és hangulatos pincesorának jelentős funkciója van: adomák és népi elbeszélések, hazugságmesék és anekdoták szülője, amelyek sok mindent feltárnak a vidék történelméről, az ott élő emberekről.

Faragó Laura Szép illatja száll a víg szívemre című néprajzi gyűjtése, melyet Domokos Pál Péter néprajztudós útmutatásaival végzett a Baranyában élő moldvai csángók között, csipkerózsika álmát aludta mindezidáig s több mint negyvennégy év után, 2014-ben támadt föl újra. A dalok a CD-mellékletben meg is hallgathatók. A könyvben olvasható életsorsok örök érvényű adatok a magyarság múltjából, kultúrájából. Szolgáljanak gyökerül a jövőnek, még sok-sok évszázadon keresztül!

A tragikus végű csángó szerelmi történet maga is a népi elbeszélés hagyományait követi, és ennek során nemcsak két ifjú ember tragikus végű szerelméről ad drámai képet, hanem a hétfalusi társadalomról és etikáról, a megélhetési okok következtében Bukarestbe került magyar fiatalok megpróbáltatásairól - a szülőföld és az ott élő meghitt emberi közösség elveszítésének szomorú következményeiről. Ebben a tekintetben nemcsak egy érdekes folklorisztikus műfaj, a népi elbeszélés vagy más szóval "igaz történetek" példája, hanem a hétfalusi csángók életének, társadalmának hiteles dokumentuma is. (Pomogáts Béla)

A Székely Könyvtár sorozat jelen kötete olyan régi népi imádságokat tartalmaz, amelyeket a folklórgyűjtők az elmúlt évtizedekben a Székelyföldön, valamint a székelység köréből kirajzott gyimesi csángók, moldvai székelyes csángók és a bukovinai székelyek körében jegyeztek le, majd jelentettek meg. 

A népi imádság az egyik olyan folklórműfaj, amelynek kapcsán éppen hogy nem a sajátosat, hanem sokkal inkább az egyetemeset kell kiemelnünk: ezek a székely imádságok is szerves módon illeszkednek egy közös magyar, sőt egy közös európai keresztény szellemiségbe, hiszen alapjában véve mind-mind a középkor Európa-szerte egyetemes vallásos világképének lenyomatai. Ezért van az, hogy a „székelynek” minősített imaszövegeknek általában más magyar tájegységeken, illetve más európai népek körében is vannak olyan változatai, amelyek az itt közöltekhez nagyon hasonlítanak. De vannak a kötetben olyan imádságok is, amelyek a Székelyföldön kívül változat nélküliek. Például az Elindula Mária hosszú útra..., amely a fiát kereső anya szenvedését és az anyai kétségbeeséssel azonosuló teljes kozmosz gyászát jeleníti meg, kizárólag a Székelyföldről (Csík, Gyergyó) ismert. Erdélyi Zsuzsanna, a műfaj felfedezője és legjelesebb kutatója ezt az imatípust tartotta a legszebb magyar archaikus népi imádságnak.

Ez a kötet egy szubjektív válogatás a székely népballadákból. Vállalom minden ódiumát, és nyíltan megvallom: én ebbe a kötetbe zömmel azokat a székely népballadákat válogattam be, amelyek mögött hallani véltem tündéri édesem, kicsi nagyanyám, csíkszentkirályi, született Balló Julianna varázslatos hangját, mesélőkedvét, olvasmányait, imádságait, éteri hangját, amikor a Pókainét szavalja a gaz Báthoriakról. Az ő emlékének ajánlom, s így küldöm a kedves Olvasók felé a Székely Könyvtárnak ezt a kötetét. (Ferenczes István)

Antikvár könyv

Mivel a folklórkutatásban a szatmári tájak általában fehér foltot jelentenek, s mivel gyűjtésünk során jelentős számú népballadát találtunk, úgy véltük, hogy mindenekelőtt ezzel a műfajjal kell foglalkoznunk, ezt fenyegeti leginkább pusztulás. Ezért elhatároztuk, hogy a megye mindegyik tájegységére kiterjedő balladagyűjtést végzünk.  Vállalkozásunk nem ölelhette fel a vidék minden magyarlakta helységet, hisz ezeknek az egyenkénti felmérése sok gyűjtő évekig tartó munkáját igényelné. E munka elvégzésére alkalmas munkaközösséget önkéntes gyűjtőkből nem tudtunk alakítani.

Mégis 1971 és 1975 között 34 helységben gyűjtöttünk balladát, ezzel párhuzamosan tanító- és tanárkollégáink nyolc, néhány diákunk pedig hét olyan faluban gyűjtött, ahova mi nem jutottunk el. Így segítőtársaink gyűjtését is felhasználva, kötetünkben negyven helységből közlünk balladát," a többi kilenc faluban gyűjtötteket pedig az archívumban elhelyezettek közt soroljuk fel. Bura László

A játékok világában jelentős helyet foglalnak el a beugratók. Ezek, mint nevük is elárulja, arra szolgálnak, hogy valakit becsapjunk, rászedjünk, megtévesszünk, félrevezessünk velük. A másikat becsapni akaró kérdést ad fel társának, vagy ártatlan hangzású szöveg elmondására kéri fel, s ha az "beugrik", már hangzik is a rárímelő vagy prózai kárörvendő kijelentés. A beugratók, akárcsak a csúfolók, nem arra irányulnak, hogy valakit komolyan megsértsenek, gúny tárgyává tegyenek; egy-egy jól sikerült rászedésen mind a beugrató, mind a beugratott általában jót kacagnak...bővebben

Izzik a tűzhelyen a vas, dohog a fújtató, a gyerekek kerek szemmel figyelnek, s Nápó bácsi, az öreg szegkovács mesélni kezd: Kralevityo Márkóról, a hercegné-kisasszonyról és a fáraó népének sok csodálatos dolgáról...

Az olvasóhoz fordulva hangja hirtelen megkeményedik: „Azt se tudják a gádzsók, hogy a romák dolgoznak nekijük, hogy sukár házuk lehessen. Mert az ácskapcsot ki csinálja? A roma. Ki a rabic szeget? A roma. Ki a szárnyasszöget? Az iszkábát? A sarokszöget? A roma. És ki tudja, hogy roma csinálja mindezeket? A roma. Nem tudja senki, csak hogy tetvesek meg lopnak.

"Az alábbiakban megkísérelem áttekinteni a mádéfalvi veszedelemhez tartalmuk szerint kapcsolódó, kéziratokban fennmaradt verseket, a különböző 19. századi népköltési gyűjteményekben közölt műköltési, félnépi vagy egyes részleteikben folklór elemekkel gazdagított szövegeket, kiegészítve néhány prózai népi alkotással. Olyan szöveg ezek között kevés található, amelyik teljes egészében folklór jellegűnek tekinthető. Mégis, a néphagyományban való feloldódás nyomai számos helyen jelen vannak, s gyakran ezt a dallam gyorsabb folklorizációja vagy folklórból való kölcsönzése is megerősíti.

A medvesalji népdalok hozzáférhetőek a külön kapható CD-n. A Medvesalja népdalait tartalmazó gyűjtemény célja továbbadni az ősök dalait unokáiknak, dédunokáiknak, valamint széles körben megismertetni a kistáj hagyományait. A kiadványt használhatják és tanulmányozhatják a folklórmozgalomban tevékenykedők és zenepedagógusok, de forgathatják a népzenét, a népi kultúrát kedvelő és tisztelő olvasók.

A kötet a jeles erdéyi folklórkutató, Faragó József utolsó munkája, mely egyben a romániai magyar népballadakincs keresztmetszetét nyújtó trilógiájának utolsó darabja. Az Ó­székely népballadák és a Csángó­magyar népballadák után ez a kötet a Mezőség, Aranyos-vidék, Partium balladakincsét nyújtja át tematikus elrendezésben.