népi mesterségek

A Szlovéniában élő magyarság néprajzilag főként a Lendva-vidék, a Hetés és az Őrség történeti-néprajzi tájak hagyományvilágához kötődik. E tájak népművészeti értékei közül az itt élő magyarság talán a hetésinek nevezett népviseletére és hímzésére a legbüszkébb.

Udvarhelyszéki famesterségek illusztrációkkal kiegészített ismertetése.

Kalotaszeg a népi építészet terén is valami sajátosat produkál – a XX. század első évtizedeiben, amikor a Kárpát-medence más térségei már igyekeznek a hagyományostól, a parasztitól eltérő mintákat, a városok elővárosai kisegzisztenciáinak polgári-pallér építészetét követni, itt egy új, mondhatnánk hangsúlyozottan népi építészet alakul ki. Egy olyan, amelyik befogad és ugyanakkor példákat szolgáltat. A magyar szecesszió Lechner Ödön nevével fémjelezhető első nemzedéke a népművészetből elsősorban díszítőmotívumokat vett át, melyeket főleg Huszka József székelyföldi búvárkodásából ismertek meg. A későbbiekben a gödöllőiek éppen úgy, mint Kós Károly és köre, az „erdélyi fiatalok”, Kalotaszegről transzponálták immár nemcsak a népművészeti, de a népi építészeti formákat is.

Az exkluzív kivitelű, négynyelvű információkkal ellátott kötet 11 tájegység, 29 viseleti csoport, 41 faluközösség viseletébe enged bepillantást. „Rongyszabászatban jártas népművészek megrendelésünkre elkészítették az első héttagú babacsaládokat. Ezeket a babákat elvittük a kiválasztott községekbe, ott a viseleteket még hitelesen megvarrni tudó asszonyok elkészítették nemcsak a felnőtt női és férfi, hanem a gyermekek egykori viseletét is...bővebben

Az azonos című könyv CD-ROM változata. Az exkluzív kivitelű, négynyelvű információkkal ellátott kötet 11 tájegység, 29 viseleti csoport, 41 faluközösség viseletébe enged bepillantást. „Rongyszabászatban jártas népművészek megrendelésünkre elkészítették az első héttagú babacsaládokat. Ezeket a babákat elvittük a kiválasztott községekbe, ott a viseleteket még hitelesen megvarrni tudó asszonyok elkészítették nemcsak a felnőtt női és férfi, hanem a gyermekek egykori viseletét is. Az eredeti viselet kicsinyített másaiba öltöztették a család tagjait, a nagypapát, a nagymamát, a fiatalembert, a fiatalasszonyt, a kisbabát, a lánykát és a fiúcskát” – írja a vándorkiállítás iniciátora, Szobiné Kerekes Eszter. A jubileumi 150. kiállítást 2005. szeptember 25-én Búcson tartották, majd megszületett a sikersorozatot dokumentáló könyv is.

Egy, a környék életében fontos szerepet játszó helység, ahol a sokszínűség volt a meghatározó. Azáltal is betöltötte történelmi szerepét, hogy ellátta az élethez szükséges eszközökkel az itt élő embereket. A mesterségek így válnak a történelem szerves alkotó elemeivé.

A Dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Furu Árpád tanulmányait tartalmazó Torockói népművészet című kötetünk Torockó és környéke magyar hagyományait ismerteti a régió iránt érdeklődő olvasókkal. Kós Károly tanulmánya a bányaváros vasművességének bemutatásával a régió fontos társadalomtörténeti jellemzőire ad választ, hiszen a bányászközösség foglalkozása, a termelés elsőrendű meghatározója az életmódnak, a társadalmi viszonyoknak és életnek s ezeken keresztül az egész sajátos helyi kultúrának. Szentimrei Judit Torockó szőtteseit, varrottasait és jellegzetes hímzésmintáit mutatja be tanulmányában, gazdag képanyaggal illusztrálva a közösség jellegzetes népművészeti motívumvilágát.

„És éppen ezen véghatárainkon fekvő legérdekesebb terület, a szép Székely föld az, mely legkevésbbé van ismerve, melyről önmagunk is legkevesebbet tudunk. Égető szükséggé vált tehát annak felkutatása és ismertetése” – e sorok Orbán Balázs Székelyföld leírása című, nagy hatású munkájának 1868-ban, Lengyelfalván írt bevezetőjéből származnak. Az égető szükséget a népi építészet terén még ma, majd másfélszáz évvel később is érezzük. Mert nem létezik egyetlen olyan tudományos igényű mű sem, mely összefoglalná a népi építészetét ennek az „ország az országban” vidéknek, vagy akár az olyan kisebb területeknek, mint a székek. Ezért fontos, hogy kisebb és sokszor nagyon lényeges és alapos rész-feldolgozások után elkészült ez a kötet – Udvarhelyszék népi építészete...bővebben

A hetes mágikus szám, szinte minden mesében szerepel - de a hetvenhét kétszeresen is az! A sárkánynak sokszor van hét feje (ebben a könyvben is szerepel egy sárkány, de ne ijedjetek meg, ő nem hétfejű, inkább százlábú). Illyés Gyula sem véletlenül fűzött egybe 77 magyar népmesét: el akarta varázsolni olvasóit. Ennek a könyvnek is ez a célja: a varázslat, csak épp Beke Mari módra...

"A könyv összefoglalja mindazt a tudást, abban a reményben, hogy az egyre ismertebb és elismertebb Galga menti hímzések mellé felsorakozik az azoktól semmiben el nem maradó, azokkal rokon, ám mégis egyedi, gazdag és szép szadai hímzéskultúra. Ajánlom ezt a kis könyvet a szadaiaknak - régieknek és újaknak -, akik oly sok példáját adják annak, hogy érdekli őket, fontos nekik a falu múltja, a múlt minden valós értéke. Ajánlom azoknak, akik szabadidejükben szívesen vesznek tűt, hímzőfonalat a kezükbe, és környezetüket saját alkotásaikkal szépítgetik. És ajánlom mindenkinek, aki nyitott ez emberi kultúra, a magyar kultúra, a paraszti kultúra kincseire. Ilyen kincseket lelhetünk ebben a könyvben..."

A könyvből megismerhetünk néhány kerámiakészítőt, és rengeteg szép edényről található benne fotó. A szerző a kiadvány bevezető tanulmányában a település történetét formáló korondi fazekasok társadalmát vázolja fel. Ambrus Lajos rövid felvezetőjében az érdeklődőt a kezdetektől apránként kalauzolja el a mába, az általa említett nagynevű néprajzosok, szakírók, újságírók e témába vágó tanulmányaira, könyveire hivatkozva akként támaszkodik, hogy a többre kíváncsi olvasót is azok elolvasására, tanulmányozására ösztökélje.

A kötetben a hagyományosról és hagyományról, örökségről és örökségesítésről, az állandóról és változóról van szó egy település - Máréfalva - és egy közösség életében.

A kétnyelvű - magyar és német - kötet a magyar nyelvterületen készült 100 fekete-fehér fényképet ad közre népi és szakrális épületekről, malmokról, fejfákról.

A könyv az 1953 és 1955 közötti hirdetések szövegeit dolgozza fel. Bár három évet ölel fel, a benne foglaltak több generáció életét mutatják be...

Könyvünk a palócság széles elterjedési területének és az ettől északra fekvő vidékek (Felvidék és az Északi-középhegység) speciálisan fából készített harangtartó építményei közül a jelesebb haranglábakat és harangtornyokat, összefoglaló néven: a fa harangházakat mutatja be sok, mintegy 150 színes képpel és tárgyalja az építészet nyelvén, de közérthetően, a sajátos típusjegyek sorrendjében az egyszerűbbektől a bonyolultabbak felé haladva. Az egyes építménytípusokat térbeli vázrajzok, a jelentősebb alkotásokat alaprajzi vázlatok is szemléltetik.

A Balaton és környéke különleges hangulatú táj, amelynek hatása alatt az itt élő emberek csodálatos lakókörnyezetet hoztak létre maguknak. Sisa Béla Ybl-díjas építész a régi műemlékes iskola tagjaként számos népi műemlék helyreállításának tervezője és felügyelője volt az Országos Műemléki Felügyelőségnél. Az ő szakavatott tolmácsolásában dolgoztuk fel e balatoni táj legszebb helyreállított népi műemlékeit. Biztosak vagyunk abban, hogy ha ezt a szép körutat valaki végigjárja, egy különleges, letűnt világ részesévé válik. 

A Néprajzi Múzeum Nyomatgyűjteménye a magyar nyelvterület legteljesebb képeslapanyagát őrzi, amely viseleteket, viseletsorozatokat mutat be az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből. A fényképek alapján, az 1880-1920 között készült képeslapok a magyarországi tájegységek jellegzetes magyar és nemzetiségi viseleteit, életképeit mutatja be a 19-20. század fordulójáról...bővebben

A Néprajzi Múzeum rajzgyűjteménye gazdag mintakincset őriz, amely több mint száz év gyűjtéseit, dokumentálásait öleli fel. Ebből a gyűjteményből válogattuk a kötetben szereplő rajzokat, amelyek többsége 1880-1950 között készült, és 18-20. századi tárgyak díszítményeit őrzi. Mindennapi használati tárgyakat és ünnepi darabokat mutat be, jól dokumentálva a magyar paraszti, polgári és nemesi rétegektől származó díszítőmotívumok és dísztárgyak változatosságát. Rajztanárok, lelkes amatőrök, néprajzkutatók, múzeumi rajzolók, szűcsmesterek, íróasszonyok, textilgyári rajzolók és ismeretlen alkotók munkái tárják elénk a magyar nyelvterület kézműveseinek gazdag mintakincsét. Reméljük, hogy gyűjteményünkben fellelhető motívumok sokfélesége esztétikai élvezetet és kreatív ötleteket is ad elfeledett mintakincsünk újabb felhasználásához. 

Antikvár könyv

A Drávaszögben, a Duna és a Dráva folyók összeszakadásában elterülő vízerek, tavak, nádasok, rétek, lágy hullámzású, szőlősorokkal befuttatott, dombok szabdalta háromszög alakú földterület legdélibb zugában épült fel a halászfalu, Kopács. A víz közelsége évszázadokon keresztül meghatározta a kopácsiak életvitelét: a természetből élés, gyűjtögetés, a halászat, a vadászat legavatottabb ismerői lettek a környéken. A község „víz mellettisége” nemcsak mindennapjainkba szólt bele, hanem népköltészetükre, díszítőművészetükre, egész életükre kitörölhetetlenül erős hatást gyakorolt. Lábadi Károly, a Drávaszög kutatója két évtizedes saját és az elődök gyűjtőmunkájának összegezését végezte el ebben a kötetben...bővebben 

Antikvár könyv

E könyv célja, hogy bemutassa e vidék gazdag, de egyre pusztuló építészetén kiváló értékeit. Ezenkívül megismertet az itt általános településszerkezettel, a lakóház fejlődésével és elrendezésével, a gazdasági épületek jellemzőivel, a malmokkal és egyéb épületekkel és végül ismerteti a Sóstó-i Szabadtéri Falumúzeum tervét. A magyar műemlékvédelem mindent elkövet, hogy a Felső-Tiszavidék faépítészetének néhány kiváló értékét megmentse a jövő számára, ez azonban csak elenyésző része e vidék építészetének. A könyv legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy e pusztuló kultúra feldolgozásával a feledés ellen szellemi védelmet nyújt.