Betöltés...

Naptár és néphagyomány

Marczell Béla

Csallóközi népszokások


Ár: 1.700 Ft

Raktáron

Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely
145 x 230 mm, fűzött, 260 oldal
Kiadás éve: 1997
Fordító: Gálffy Irén
Sorozat: Gyurcsó István Alapítvány Könyvek
ISBN: 80-967717-1-x

A természeti törvényekhez igazodó, s azokat megteremtő emberi munka egyik eredménye az egymást szabályosan követő változások megfigyelése, az e változásokban megnyilvánuló törvényszerűségek meghatározása és egymáshoz való viszonyítása. Az ember – még a természeti lét körülményei között – éppen e szükségszerűség kielégítése céljából alkotta még az első időszámítási rendszert. Ekkor azonban az „idő” még nem folyamat, nem tartam, hanem két időpont közötti távolság, azaz nyilvánvaló változás. Ez azt jelenti, hogy még nem a napokat számlálták, hanem a reggeleket, az estéket, a tavaszokat, a nyarat, az őszt és a telet. A gyermeki tudatban még ma is él ez az ősi forma. Ha valamit nagyon vár a gyermek, nem a napokat vagy a heteket számlálja, hanem így mondja: A búcsúig, Mikulásig, Jézuska születéséig még ennyit és ennyit aluszunk. A fejlődés során az ember egyre jobban tudatosította az őt körülvevő természet, a természeti jelenségek és az élet összefüggéseit. Észrevette, megfigyelte, hogy a szabályos időközökben ismétlődő természeti jelenségek függenek az égitestek mozgásától. E mozgások „hosszúsága”, azaz időtartama egymáshoz mérve is szinte pontosan meghatározható, kiszámítható. Így alakult ki – e mozgások megfigyelése alapján – a naptár: az isteni Törvényt jelentő égi rend mutatója. Ugyanis a nagy ókori civilizációk vallása törvényszerűen égitestkultusz volt, s ehhez a vallási rendhez pontos naptár is tartozott. A Nap, a Hold és más jelentékenyebb csillagok szabták meg az ember számára az élet kereteit, az életfeltételeket, az évszakok körforgását. E csillagok járásának megfigyelésével következtették ki az úgynevezett „égi mozgást”, amelyet azután egymáshoz viszonyítva vizsgáltak. /Bevezető/



Részletes keresés