Matuska Márton új könyvének kéziratából tájékozódhatunk a mozsori magyar közösségnek és vezetőinek legújabb kori sorsáról. A könyv a Bevezető című fejezetében dolgozza fel a szétrombolt entitás történetét. Adatszerűen követi a falu magyar közösségének növekedését és intézményeinek kialakulását: az iskola megalapítását, a templom építését és a polgári, illetve vallási társadalmi egyesületek megalakulását. A Lincs és kihajtás kora fejezet részletesen szól a 0. évről, 1945-ről, amikor kiűzték szülőfalujukból a magyarokat, s hírmondónak csak egy-két családot hagytak, hogy bizonyítsák voltak itt is magyarok. A föllelt dokumentumok és a szóbeliség tényei azt a rettenetet tükrözik, amit a mozsori magyarok elszenvedtek a második világháború végén, de tükröződnek azok az évtizedek is, amelyekben a titói „szocialista” országot és társadalmat ismerhettük meg. A kézirat, a mostani kutatási, lehetőségek között további feltárásra is ösztönöz. A szerző objektivitása és visszafogottsága minden leírt sorából kiérződik. Matuska Márton sok kérdést tett fel, és próbált rájuk megnyugtató, hiteles választ adni. Ebben ismereteik teljes megosztásával és erkölcsi bátorságukkal segítik az írót a túlélők tanúvallomásaikkal Az olvasót csak egy kérdés foglalkoztathatja, hogyan tudtak élni a faluban azok a magyarok, akiket nem űztek el vagy raktak szekérre, hogyan nézett szerb és magyar szomszéd egymásra. Mi volt a párhuzamos élet megtartó alapja? Ezeket a gondolatokat nem lehet elhessegetni. A rettenetes történelemmel nem lehet megbékélni, de vele kell élni.
Topolya, 2016. március 9.
Pastyik László mgr.
A kosár üres
