Betöltés...

Modern katholicizmus

Prohászka Ottokár

Ár: 2.800 Ft

Raktáron

Históriaantik Könyvkiadó, Budapest
130 x 192 mm, kötött, 72 oldal
Kiadás éve: 2013

Hasonmás kiadás - Budapest : Szent-István Társulat, 1907.

„Magyarország apostolának és tanítómesterének” 1907-ben megjelent, később indexre tett írása, mely prófétai előrelátással szinte a második vatikáni zsinat forgatókönyvét adja. Témái: modern apostolság, öntudatos vallásosság, a művelt katolikus hitbeli s erkölcsi kredója, a kultúra sajátos értékei, munka és vallás, tudományos kérdések, egyházias érzületünk, etikai reformtörekvések és klerus – laikus.

Prohászka ​Ottokár püspök (1858—1927) a századforduló magyar kereszténységének meghatározó, történelmi súlyú személyisége volt. 1945 után sajnos nálunk szellemi számkivetésbe kényszerült, 1947-ben még budapesti szobrát is ledöntötték. Szellemi, lelki örökségének ápolásáról ennek ellenére nem mondott le sohasem a magyar egyház, de csak a hetvenes évek közepétől kezdődhetett el valamelyes újraértékelése és felidézése korszakalkotó életművének. Nagyjából egy évtizedbe került ennek a Válogatásnak megszületése is, amely félszázados hallgatás után ismét nyilvánossághoz segíti azt, aki sírfeliratának márványtanúsága szerint „Magyarország apostola és tanítója".

E válogatás készítésekor arra voltunk tekintettel, hogy mind kevesebben vannak, akik Prohászkát ismerik, s már egészen új nemzedékek számára is kell megpróbálnunk közel hozni a századforduló nagy apostolát, ráadásul egy gyökeresen megváltozott világban. Ezért igyekszünk bemutatni — amennyire lehetséges — a teljes Prohászkát: a főpaplelkipásztort, a hittudóst, lelki írót, szociális apostolt, de különösen a látnoki géniuszt. Mert Prohászka — bár egész odaadással és együttszenvedőn saját korának élt —, messzire látón a jövőt is érzékelte, és e jövő számára is tudott eszmei irányt mutatni. Ez a Prohászka utat talál a mához, és a ma új nemzedékei számára is van mondanivalója a magyar jövő formálásánál. Ilyen impulzusokat és prohászkai tanácsokat kaphat pl. az elmélyült olvasó: „Voltunk-e már apostolai a kereszténységtől elidegenedett kultúrának, kik égni, fölvilágosítani, megérteni, szánni és szeretni tudnak? Azokra van szükség!… Mert a kultúra összes vívmányai dacára látjuk, hogy nem boldog a modern ember." „A 20. század hullámzó tengerén küzdő egyháznak millió szívre s kétszerannyi kézre van szüksége … Ezért ne tartsa magát a laikus az egyházban másodrendű katolikusnak! Mindnyájan testvérek vagyunk, … s mint királyi papság arra hivatva, hogy apostolkodjunk… A krisztusi élet nem kész, azt ki kell alakítanunk." „Mi a mai kor ragyogó eszméje? A demokrácia… Ezért az egyház fogjon össze a néppel!" „A szocializmus irreális váltóval dolgozik, földi jövővel biztat, csakhogy tele van utópiával és illúzióval." „Tudni, ismerni kell az igazat, alakítani a szépet, gyakorolni a jót s átélni az Istent!"

Részlet a könyvből:

Modern apostolság.

Az apostolok elférkőztek a Caesar palotájába s a rabszolgák börtönébe egyaránt; szembeállították lelkük pünkösdi világát az akkori kulturával s meghódították azt Krisztus számára. A nyugat lassanként elváltozott az új fénytől s a lelkek átalakultak a pünkösdi tűzben. Óriási nagy munka volt az, mely századokon át lefogta az emberi törekvést s érdeklődést. A nyugati világ végre is, úgy ahogy, a kereszténység elvei szerint alakult át. Az egyház sokáig egyetlen letéteményese volt tudománynak s kulturának; később azonban idegenszerű irányzat jelentkezik kebelében, melynek eszményei ép úgy, mint erkölcsi kódexe nem a természetfölötti kinyilatkoztatásnak, hanem a természetes ismeretnek erejében lépnek föl s oly világba vezetnek, melyet ész, erő s tisztára emberi gondolatok s törekvések kereteznek. Ez a kultura részben ellenséges, részben közönyös, aszerint, amint támad és tagad vagy csak vállat von és hidegen folytatja munkáját, de mindenesetre idegen irányzat, idegen hatalom.



Részletes keresés