A kötet az Emberek és kontextusok című néprajzi forráskiadvány-sorozat ötödik kötete, amely egy mezőkeszüi autodidakta író kéziratos füzeteiben fellelhető szövegek közreadására vállalkozik. A könyvben ízelítőt kapunk 1945-től 2008-ig megírt szövegekből: verses halotti búcsúztatók, család- és helytörténeti feljegyzések, történelmi eseményekre való reflexiók, lakodalmi költészet, karácsonyi, újévi, húsvéti, anyák napi, iskolai, lelkipásztori köszöntők, imák stb.
Jelen kötetben Bajkó Árpád az archaikus kultúrájáról ismert Mezőséget sajátos perspektívából mutatja be. Egy olyan parasztemberre irányítja a figyelmet, aki rendhagyó módon kedvet kapott az íráshoz, s az írást ritkán használó környezete számára folyamatosan szerkesztette az alkalmi költeményeket. Ennek következtében a közösség életében állandósultak a vershasználat szertartásos alkalmai és helyzetei. Az 1924-ben született mezőkeszüi Kiss Dániel megszokta azt, hogy a gondolatait és érzéseit verses formába öntse és írásban örökítse meg.
A kosár üres
