A kötet, amelyet kezében tart a kedves olvasó, egy trilógia (Utak és útvesztők, 2006; Mikor kezdődik a XXI. század?, 2010) harmadik, de hangsúlyozottan elkülönülő része, amely lezárja a volt Jugoszlávia és utódállamai hazánkhoz fűződődő viszonyainak vizsgálatát azzal, hogy egyben utal arra a nem túl távoli, mintegy tíz-tizenöt évet felölelő jövőre, ami kapcsolatunkat déli szomszédainkkal meghatározhatja, elsősorban a helyi magyarság okán.
A könyv szerzője tizennégy évet töltött a „helyszínen”, egyetemeken (Újvidék, Ljubljana, Eszék) kutatva és tanítva. Belülről ismerte meg a délszláv népeket, jól-rosszul megtanulta nyelvüket. Megtapasztalta nemzeti sajátosságaikat, viselkedésük napi gyakorlatát, céljaikat és azt az alapvetően széttartó szellemi, vallási és politikai útrendszert, amely a kétszer összetákolt ország (YU), a királyi és a kommunista diktatúra szétrobbanása után is kusza, ellentmondásos, ellenséges, öntörvényű, itt-ott agresszív, s még évtizedekig destabilizálhatja a Balkánt, amely Európa veszélyes hátsó udvara, a maga etnikai tarkaságával.
A kosár üres
