Hózsa Éva kötetének középpontjában a Kosztolányi-életmű és az ihlető szülőváros, Szabadka, szövevényes kapcsolata áll. A kutatások kitérnek a kortárs irodalom kosztolányis játékaira, szövegközi mozgásaira, az identitás kérdéseire, valamint konkrét szövegek és fordítások megközelítésére.
A kötet aránylag rövid idő alatt állt össze, holott igazán sok régi írásom nem volt. A lelkesedés sem hiányzott, a tanulmányok rendszeresen készültek, a nézőpontok sokasodtak, a kapcsolatok formálódtak. A régi szövegek közül azok kerültek be a könyvbe, amelyek beleillenek a kötetkompozícióba, és amelyekre a szerkesztő felkért.
Hogy itt és most melyik Kosztolányi érvényesül? Az író játszótársának lenni egy kicsit mindig más, de a Számadás és a Pacsirta olvasatai, a német kapcsolatok és a kultuszképzés stációi kiemelt szerepet kaptak a kötetben. A Szabadkára érkező magyarországi Kosztolányi-kutatók szintén motiválták a szakadatlan böngészést. Rögeszmémmé vált a magyarországi és vajdasági recepció egyeztetésének ösztönzése és elősegítése, ezen a téren még sok a tennivaló. A hűséges Kosztolányi-olvasó soha nem hagyja abba a kutakodást, és mindig örömmel fedezi fel magának azt a Kosztolányit, aki éppen időszerű, akivel még nem találkozott. (Részlet a szerző utószavából)