1918 után a csehszlovák állam keretei között hirtelen nagyvárossá, sőt fővárossá váló Pozsony demográfiai növekedéséhez nagymértékben hozzájárult a bevándorlás. A városba áramlók tömegét főleg a munkalehetőségek vonzották. Pozsony peremén akkoriban gomba módra nőttek ki a földből a munkás- és nyomornegyedek, amelyek lakossága jórészt falusiakból, köztük olyan magyarokból verődött össze, akik a környező agrárvidékeken a földreform parcellázásaiból nemzetiségük miatt kiszorultak vagy a felszámolt nagybirtokokon elveszítették munkájukat, és a nagyvárosban kerestek megélhetést. A negyvenes évektől aztán a terület- és lakosságnövekedés már tudatos tervezése részeként kerültek faluk, többek között csallóközi magyar községek a fővároshoz.
A könyv a Pozsonyba, illetve Pozsony igazgatása alá került magyar falusiakkal és falusi közösségekkel foglalkozik. A város miliőjéhez való alkalmazkodásukkal járó jelenségek közül elsősorban az önazonosság változását, annak is az etnikai vonatkozásait s így az asszimiláció problémáját járja körül.
Pozsony történetei egy multikulturális, jellegzetesen közép-európai város múltjáról mesélnek, németek, magyarok, szlovákok, zsidók és más nemzetiségű pozsonyiak közös történelméről. Sorozatunk kötetei szlovákiai és magyarországi kutatók együttműködésében e város társadalom-, gazdaság-, politika- és kultúrtörténetének eddig kevéssé ismert területeit tárják fel új szempontok és források alapján.
A kosár üres
