2015-ben megjelent Szavak közt az idő című tanulmánykötetem szerves folytatásaként gondolok erre a mostani könyvemre. Abban a kötetben a vallásfilozófia és a hermeneutika területén végzett kutatások eredményeit rögzítettem. A mostaniban nevelés- és gyermekfilozófiai tanulmányok olvashatók. Jómagam a hermeneutikai kutatásoktól jutottam el a neveléssel kapcsolatos filozófiai kérdések vizsgálatáig. E két terület tulajdonképpen szorosan összefügg, ahogyan Fehér M. István professzor is nemrég kiemelte a Nyelv, közösség, végesség, identitás című konferencián; a hermeneutikai szituáció a magunkat taníttatni engedés szituációja, a pedagógiai szituáció pedig hermeneutikai szituációként ragadható meg, hiszen a pedagógus valamely tananyag képződményként való létrehozásával (ennek mediálásával próbálja megváltoztatni a tanulókat. Egy dialógusban formálódó értelmező, megértő közösségről van szó az oktatás esetében is.
A gyermekfilozófia egyike lehet azoknak az új tudományközi témaköröknek, amelyektől azt remélhetjük, hogy képesek lesznek sikeresen összekapcsolni lélektani, logikai, agykutatási, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai, kognitív tudományi, szociolingvisztikai, etikai, pedagógiai kutatásokat.