Morvay Pál (1914–1990) nem volt újságíró, legalábbis foglalkozásszerűen, de több volt annál. Írásainak elsősorban hírértékük volt és van mind a mai napig, olyan hírek, információk, amik nagyon fontosak voltak, elsősorban azok számára, akik akkor és ott éltek, illetve a mai erdélyi vagy Erdélyből elszármazott emberek számára is; az idősebbeknek, akik átélték, a fiatalabbaknak, hogy tudomásuk legyen azokról az eseményekről, színjátszásról, néptánc együttesek sikereiről, hangversenyekről, interjút készített zenészekkel, képzőművészekkel, olimpikonnal, népnevelővel, egyszerű, tehetséges emberekkel, bejárta a környék falvait, elbeszélgetett a kalotaszegi emberekkel, írt a sikereikről, bekapcsolódott az egyházközség életébe, tisztséget vállalt a gyülekezetben, és életével, munkásságával példát mutatott emberségben, kitartásban. Éppen úgy tudott írni egy hétköznapi falusi eseményről, mint egy ritka élményről, ugyanolyan tisztelettel szólította meg a cigány kovácsművészt, mint az orvos orgonaművészt.
A kosár üres
