A könyv szerencsésen megfogalmazott címe sokatmondóan utal szerzőnk gazdag, 19. századi irodalmi tapasztalataira, a tárgyalt anyag küzdelmes, egyben azonban módszeres, állhatatos és szívós meghódításának folyamatára, a hozzá fűződő viszony személyi eseményeire is, amire vonatkozóan tudnunk kell, hogy a táj embere nem afféle hitbizományként jut azok birtokába, hogy aztán örök időkre kisajátíthatatlan és elidegeníthetetlen tulajdona maradhassanak, hanem fáradságos munkával, meg és visszahódításukkal. Már itt rá kell mutatnunk Gerold László irodalmi műveltségének természetére, nem véletlenek a témái Petőfitől kezdve Vörösmartyn és Aranyon keresztül egészen Madách Imréig.
Színháztörténész és -kritikusként teljesen érthető, hogy a "drámai fikció" is mindenkor érdekelte. Könyvének módszeres, tudatos felépítése és arányainak kiképzése bizonyíték, hogy újabb izgalmas Gerold László-könyvet veszünk a kezünkbe.
Szeli István