Ismeretterjesztő

Megjelenése óta a televízió - becenevein képernyő őfelsége, láda a háznál, elektronikus kunyhó, elektronikus nagymami, Pandora szelencéje, "hüjék ládája" - egyre fontosabb szerepet tölt be mindennapi életünkben. Olyannyira, hogy jelenleg több időt szánunk rá, mint családtagjainkra. A szerző jellemzése szerint: "Van aki bevallja, van aki tagadja, de tény: a televízió uralja mindennapjainkat. Bizton állítható, hogy ahol készülék van, legyen szó afrikai sivatagról, dél-amerikai őserdőről vagy éppen mátyusföldi faluról, ott naponta bekapcsolják, nézők sokassága gubbaszt előtte. Nem csoda: azt az illúziót kelti, hogy ha nem is aktív részesei, de legalább megfigyelői vagyunk a világ eseményeinek.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

A kötet Erdély történelmét igyekszik közelebb hozni a 10-14 éves korosztályhoz. A Mátyás királyról, Lórántffy Zsuzsannáról, Rákóczi György és Apafi Mihály fejedelmekről szóló történetek a szereplők személyiségén túl bemutatják a kor nemeseinek és közembereinek szokásvilágát is.

Székelyföld múltjával, népi hagyományaival, néprajzával foglalkozó történetírók és néprajzosok munkáiban található tényszerű adatok, illetve történelmi regékre, szájhagyományokra való hivatkozások fölkeltették Kozma Mária érdeklődését és – mint azt már történelmi regényeiből, elbeszéléseiből ismerjük – ezúttal arra vállalkozott, hogy ezeket a történeteket gyerekeknek mesélje el. A mesék forrása, kiinduló pontja mindvégig valós, illetve bizonyíthatóan a nép körében élő/élt emlék. Történeteivel nemcsak oktat, hanem arra ösztönöz, hogy ráfigyeljünk környezetünkre, vegyük észre, ismerjük meg a sokszor már csak a nevek mögött megbújó történelmi múltat.

A könyv folytatása elérhető itt.

A két szerző olyan történeteket mesél el, melyek a természet szeretetére, a környezetvédelemre, a hétköznapi csodákra irányítják a gyerekek figyelmét. S mindezt megkapóan, ötletesen teszik, tele humorral, vidámsággal, egyszóval úgy, hogy a kisiskolások játékos módon sajátítsák el azokat a természeti ismereteket, amelyek gazdagítják egyéniségüket, s az állatok, növények szeretetére, megóvására nevelik őket. A történetekhez szemléletes, jókedvű, vidám rajzok párosulnak, ezáltal is plasztikusabbá téve a természet kimeríthetetlen szépségeit a gyermekek számára.

A kézdivásárhelyi Pro Press Egyesület 272 oldalas (!), igényes kivitelezésű, magas szakmai színvonalat képviselő kiadványa – tulajdonképpen a Székely Hírmondó napilap évkönyve – a szokványos kalendáriumokra jellemző, változatos tematika mellett ezúttal Székelyföld turisztikai vonzerejére összpontosít, azt népszerűsíti, kiemelt figyelmet fordítva borvizeinkre, gyógyfürdőinkre, természeti látnivalóinkra, történelmi nevezetességeinkre, műemlékeinkre. Emellett a székelyföldi gyümölcs- és szőlőtermesztéshez, szarvasmarha-tenyésztéshez szolgáltat érdekfeszítő adalékokat, megismerkedhetünk legifjabb mesemondóinkkal, a gyergyóiak Hazug Pistájával, a csíkszentmártoniak zarándok polgármesterével, az ikafalviak sajtkészítőjével, az uzoniak grófjával...bővebben

Akárcsak az előző évben, a megszokotthoz képest most is 32 oldallal vaskosabb a Székely Kalendárium legújabb kiadása, amely ráadásul ezúttal teljesen színes. És a színesség nem csak küllemére, hanem tematikájára is vonatkozik.A tulajdonképpeni naptár-részben időjárási kuriózumokról, népi megfigyelésekről, világ- és magyar napokról, az egyes hónapokhoz kapcsolódó gyógynövényekről, Székelyföld tizenkét mitikus helyéről olvashatnak, és székelyföldi személyiségek évforduló-naptárát is tartalmazza. Ezúttal sem hiányoznak az erdélyi gasztronómiát taglaló írások, ételreceptekkel fűszerezve, szó esik népi gyógymódokról, hagyományokról, Székelyföld legrégebbi templomairól...bővebben

Néha megesik az emberfiával, hogy a jóból is több gyűl össze az éppen szükségesnél, s ilyenkor tanácstalanul tanakodva-tusakodva áll a helyzet előtt. A buta ember talán kiválasztja a portéka legjavát, a többit pedig félredobja, veszni hagyja, mint szükségtelent, de a bölcsebb másként cselekszik: ügyesen kettéosztja a készletet, s mindkét rakásba tesz a legjobból is, e egy helyett két darabot készít a portékából. Hát valahogy így jártunk mi is a 2015-ös Kalendáriummal: véges lévén a terjedelem, sok minden kimaradt belőle, annyi, hogy akár egy újabb kalendáriumra is futotta volna...bővebben

A legújabb Székely Kalendárium 48 oldallal vaskosabb a korábbi kiadásokhoz képest, ami jelentős tartalmi színesedést, gazdagodást eredményezett. Az alapelv viszont nem változott: Székelyföld kincsestárának átörökítése, népszerűsítése. Több fejezetben is érdekes, gyakorlatban alkalmazható tudnivalókat kínálunk gyógy- és fűszernövényekről, gombákról, székelyföldi orchideákról, a gasztronómiai részt pedig több mint ötven eredeti erdélyi ételrecept erősíti termesztési, eltevési, tartósítási praktikákkal kiegészítve...

Az idén megint növelni tudta terjedelmét a népszerű Székely Kalendárium. Fő témavonulatát ezúttal Székelyföldnek a 80 évvel ezelőtti, a "kicsi magyar világ" kezdetét jelentő visszatérése képezi, de természetesen a megszokott rovatok sem hiányoznak belőle. Székelyföld ételkultúrája, sajátos receptjeinek ismertetése mellett a szerkesztő külön fejezetet szentel a pisztrángnak, illetőleg a pisztrángfogyasztásnak, de gyógynövényekről, erdei gombákról, régi és élő népszokásokról egyaránt szó esik a 336 oldalas, teljesen színes kiadványban. Kiderül, milyen székely kötődése volt Horthy Miklósnak, miként sikerült megmenteni a székely határőrök harci kürtjét az Úz völgyében, mit jelent az 'ájos fül' a gyimesi csángóknál. Azt is megtudjuk, mennyire boldogok a székelyek – ennek fokozásához pedig megannyi viccel, góbésággal, anekdotával járul hozzá a 2020-as Székely Kalendárium.

A történelmi székely székek, a székely tájak és a csángóföld rajzát kapja az olvasó a legszebb prózai műfajba, az esszébe burkolva. Érett és magvas, mint a kévébe kötött búza. Belső hevülettel, külsőségek mellőzésével szól a szerző a földrajz, a régészet, a történelem, a néprajz, a szokások, a hagyományok, a folklór ismert és ismeretlen, régi és frissen fölfedezett titkairól. Minden szó, minden ige a végső próbatételek népének, a székelységnek ügyét, dolgát szolgálja, anélkül, hogy illúziókat keltene. A történelem zsákutcáiban csak egyenes gerinccel és fölemelt fővel lehet megtalálni a kivezető utat. Ez a könyv üzenete.

Belülről, a beavatottak biztonságával szemléli, vizsgálja Hegedűs Imre János (1941) az őseitől örökbe kapott hazát, a Székelyföldet. Szülőfalujából indul el, amelynek neve - szenvedélyesen szokott beszélni erről - olyan, mint  egy szép ritmusú, időmértékes verssor: Székelyhidegkút. Gondolatban, a lélek állandó izzásával járja az áldott földet, ahol meglátta a napvilágot, amelynek nemcsak minden dűlőjét, hegyormát, völgykanyarulatát ismeri, hanem az itt élő magyarok észjárását, gondolatfűzését, világértelmezését is. Föl-föl tekint nagy elődjére, az óriásra, Orbán Balázsra, a kortárs szakírókra is van oldalpillantása és ennek a gazdag történelmi, földrajzi, néprajzi tudásnak a birtokában mormolja, zengi zsoltáros vallomásait, szerelmes himnuszait úgy, ahogy azt a műfaj, a "szerelmes földrajz" atyjától, Szabó Zoltántól tanulta.

A Szeretet a horizonton című – elmélkedéseket és jegyzeteket tartalmazó – kötetben a szerző a szeretet konkrét megélés formáit szemléli. Az agyoncsépelt frázisok helyett egyéni megközelítéssel vonultatja fel a lehetséges „megoldásokat”, amelyek mindegyikünk életében más realitáshoz, hivatáshoz – egyénre szabott úthoz – kötődnek. Valami azonban mégis közös ebben a küzdelemben: a belső csend, rend, nyugalom megteremtése nélkülözhetetlen éltető forrásunk...bővebben

Farkas Ottó legújabb könyve a Bagolyvártól a Baranta-völgyig kalauzolja az olvasót. A könyv a legarchaikusabb magyar tájegységnek számító Gortva forrásvidék tizenegy települését dolgozza fel...

Verespatak az utóbbi néhány évben került az érdeklődés központjába. A híradások arról szóltak, hogy egy kanadai-román cég a verespataki térségben nyitná meg Európa legnagyobb külszíni aranybányáját.

A kötet a magyar felfedezőket, világjárókat, egzotikus tájakon kutató s e tájakat népszerűsítő magyar tudósokat veszi számba - a magyar őshaza kutatóival kezdve Ázsia és Afrika magyar kutatóin át négy kontinens magyar vadászait is beleértve. Külön fejezetben tárgyalja a nagyvilágban hírnévre szert tevő magyar orvosokat, továbbá a dél-amerikai és afrikai misszionáriusokat. A sorozat e kötetében olyan kutatóinkról, vándorainkról, világhírű vadászainkról, orvosainkról, misszionáriusainkról olvashatunk, mint Julianus barát, Kőrösi Csoma, Reguly, Vámbéry, Teleki és Almásy gróf, Benyovszky, Kittenberger vagy Széchenyi Zsigmond.

A színes, ismeretterjesztő összefoglalás az egykori bácskai úri világnak állít emléket, méghozzá egy olyan szerző segítségével, aki maga is az egyik leggazdagabb volt földbirtokoscsalád leszármazottja. A régi történetek, anekdoták megismertetnek olyan régi, úri passziókkal is, mint az agarászat, a hosszú vadászatok vagy a végnélküli kártyacsaták. A téves előítéletek mellett a szerző bepillantást enged az egykori elit értékteremtő munkájába is.

Ez a könyv érdekes stílusban igyekszik előadni a Felvidék, vagyis a mai Szlovákia történeti-kulturális és szociológiai sajátságait. Nem tudományos munka, így legyen kritikus a kedves olvasó, és fogadja fenntartásokkal, amit írtam. Esetleg maga is látogasson el a helyszínekre, és bizonyosodjon meg a leírtak felől. Munkám elsősorban kedvcsinálónak szántam, semmint egy mindenre kiterjedő monográfiának. Ezt a könyvet szívélyesen ajánlom mindazoknak, akiket érdekelnek a szlovákiai tájak, azok kulturális-történelmi összefüggései és szokásai...bővebben