Irodalomtudomány

Az első Somorjai disputa óta eltelt időszak irodalomtörténeti fejleményei egyértelműen arról tanúskodnak, hogy e tanácskozássorozat a felvidéki magyar kultúra fontos eseményévé nőtte ki magát, sőt referenciaponttá vált.Ez a válogatás amellett,hogy viszonyítási alapként kezeli a somorjai rendezvényeket, kontextusukat is szélesíti. A kötet blokkjai, értelmezési ajánlatai olyan virtuális párbeszédek részesévé teszik az olvasót, melyekben többek között a kánonképződés kérdéseivel, egyes kortárs (szlovákiai magyar) művek megszólaltathatóságának dillemáival szembesülhet...bővebben

"TUDATOM és ÉRZELMEIM csatájának színtere Diszharmónia. Bármelyik fél nyeri ezt az éveken át tartó ütközetet, a harcmező neve nem változik. Csak a békekötés alapíthatja meg Harmóniát. Nem az Igazságot, hanem Harmóniát. Amíg nem lesz béke, addig Diszharmóniában kell megtalálnom a szépet, jót, érdekeset... Mert Diszharmónia a harcok ellenére gyönyörű vidék! Kár lenne elkerülni! Kérem az olvasót, szemlélje e belső harc folyamatát úgy, mintha ő is részese lenne, de kívánom neki, hogy a valóságban ne kelljen ilyen háborút folytatnia." (A szerző)

Sáfrány Attila Dosztojevszkij regényéből, A Karamazov testvérekből kiindulva, és annak összegző nagyfejezetére, A nagy inkvizítor legendájára összpontosítva ad kitűnő elemzést - a várakozással szemben nem a regényről, hanem a világról, miközben műfajt is vált, folyton kételkedő világfaggatása során a tanulmány eszköztárát az esszé kísérleti módszereivel teljesíti ki. A regényt nem irodalmi műként, nyelvi-művészeti tárgyiasulásként olvassa, és nem is ilyen szempontból tárgyalja. Dosztojevszkij alkotói zsenialitása mögött egy, az író korában működő világrend ábrázolási kísérletét fedezi fel, és ezt a világrendet veti vizsgálat alá.

A Dsida Jenő alakját és költészetét megidéző kötetben a nagy költő verseiből, leveleiből, valamint az ezeket értelmező, értékelő tanulmányokból közöl válogatást gondozója, Sas Péter. Kötetünk anyagát Dsida nagy versei, költészetének témái tagolják fejezetekre, így a könyvben olyan sokatmondó fejezetekkel találkozhatunk, mint Leselkedő magány, Nagycsütörtök, Psalmus Hungaricus, Angyalok citeráján, Tóparti könyörgés, Arany és kék szavakkal, melyek mind Dsida költészetének világát idézik, ugyanakkor az életmű átható vizsgálatát nyújtják.

A kolozsvári egyetem egykori és a szombathelyi Tanárképző Főiskola mai, köztiszteletnek örvendő irodalomtörténet-tanárának, Láng Gusztávnak a neve már maga garancia e kötet értékeit illetően. Láng Gusztáv minden bizonnyal legjobb ismerője és elemzője Dsida Jenő költészetének, értője, kitűnő közvetítője az erdélyi líra egyik legnagyobb egyénisége sokszínű, rendkívül összetett emberi értékeinek. A pályakezdés éveitől kíséri végig Dsida Jenő költészetének alakulását. A költő művészetének beható és igényes értékelését és értelmezését nyújtja, ugyanakkor a költői életút főbb mozzanataival is megismertet. Az impozáns jegyzetanyaggal, komoly tudományos apparátussal rendelkező monográfia teljesebbé teszi az irodalomtörténet eddig ismert Dsida-képét.

A tanulmánykötet hiánypótló műként, tudományos alapossággal és élvezetes, eleven stílusban tesz kísérletet arra, hogy megteremtse kortárs irodalmunk egyik legkiemelkedőbb nagyepikai alkotásának méltó recepcióját. Kabdebó Tamás Danubius Danubia című, egy kötetben elsőként 1988-ban közreadott regénytrilógiáját megjelenésekor az irodalmi élet és az olvasók egyöntetű elismeréssel fogadták. Okkal s joggal. Az Írországban élő író nyolcszázegynéhány oldalas alkotásával ugyanis végre megszületett a világirodalmi színvonalú magyar ’56-os regény...bővebben

1901-ben az akkor már Nagyváradon „újságíróskodó” Ady Endre kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett kanonok sor épületeiben elzárkózó és ott dőzsölő katolikus papok életviteléről, életmódjáról, de valójában a „klérus” ellen. Az egyház, az egyház nevében, ezt követően őt beperelte. Több mint két év telt el, amikor is végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. Bevonult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák...

„…Ebből az ötletből született a Versecen 2013. szeptember 28-án és 29-én Egy patrícius a titkok kapujában címmel megtartott nemzetközi konferencia, melyen irodalom- és művelődéstörténészek, tudósok és történetírók, tanárok és könyvtárosok méltatták Herczeg Ferenc írói és közéleti nagyságát. Hármas öröm emelte magasra az ünnepet: Versec város politikai vezetésének vendégszeretete fényes keretet biztosított nagy szülöttje hazatérésének, a Herczeg Ferencet köszöntő tudósok végre felszabadultan szólhattak az életmű valódi értékeiről, a dél-bánsági szórványmagyarság pedig újfent megerősödött a szülőföldi kötődések nagy-nagy élményében.” Mák Ferenc

Az Emlékezet sorozat célja és rendeltetése, hogy elsősorban a 20. századi magyar irodalom jelentős alkotóinak és immár klasszikus értékű életműveiknek a bemutatását szolgálja az egyes írók munkáival, világával, szellemi sorsával foglalkozó esszék, tanulmányok, kritikák, levelek, személyes jellegű dokumentációk stb. felhasználásával. A sorozat köteteit tehát úgy is lehetne jellemezni, mint olyan monográfiát, amelynek többtucatnyi szerzője van: az író korának és utókorának irodalmi köztudata, esetenként 60-70 különböző szerző változatos műfajú írásainak a tükrében.

Az Emlékezet sorozat egy kötetbe gyűjtve nyújtja át az érdeklődőknek a kötet témájára: valamely írónkra vonatkozó legfontosabb irodalmat, amelynek a megismerése általában vesződséges és hosszadalmas könyvtári búvárkodást kívánna meg (amelyet egyébként a szükséges bibliográfiák hiányában sok esetben még a kutatók is csak nehézségek árán tudnak teljesíteni).

A kötet tanulmányai, vallomásai, interjúi egytől egyig a pozsonyi Irodalmi Szemlében jelentek meg, hozzávetőlegesen az utóbbi 30 évtized során. Figyelmük súlypontja természetesen a felvidéki magyar irodalom, de találunk a gyűjteményben néhány, a határon túli irodalomrészeket illetően is meghatározó jelentőségű magyarországi szerzőt is.

Tanulmányok az erdélyi gondolatról, erdélyi magyar városokról, az irodalmi nemzetről, valamint régió és integráció kérdéseiről.

E kötet a szerző immár három évtizedet is meghaladó alkotói pályájának kritikai, esszéisztikus és közéleti-kulturális megszólalásaiból kínál rövid válogatást. A kötet három részből áll. Az első rész - az emblematikus kordokumentumnak számító Arctalan nemzedék programesszéjével - nemzedéki-irodalmi esztétikai kérdésekkel foglalkozik; a második ciklus olyan írásokat gyűjt egybe, melyek az elmúlt harminc év különféle periódusainak közérzetét, politikai mozgásait és ezek lelki lecsapódásait kísérik figyelemmel; a könyv harmadik része kritikai írásokat tartalmaz.

Nagyjából tizenöt év terméséből válogatva állt össze ez a kötet, tartalmát tekintve az erdélyi/romániai magyar irodalomhoz, egyes írókhoz-költőkhöz, az irodalmi élet meghatározó mozzanataihoz kötődő írásokból. Legtöbbjük „alkalomhoz kötve” született: előadásként hangzott el először irodalmi rendezvényeken, konferenciákon, s ezek az alkalmak némiképp meghatároztak a hangvételt is: egy valóságos közönségnek kívánták közvetíteni immár klasszikusnak számító nagyok vagy kortársak művét, az erdélyi magyar irodalmi élet egy-egy, a maga korában fontos intézményének történetét...

Ez a - terjedelmét tekintve - kis kötet nem Turczel Lajosról szól, hanem tiszteletére íródott. Szerzői közt vannak volt diákjai, a tanszék olyan később végzett hallgatói, akik már ugyan tanárként nem tapasztalhatták meg őt, de szellemiségét érzékelhették, valamint azok is, akik tanszékünk - és a nyitrai valamint komáromi magyar tanszékek - jelenlegi oktatóiként köszöntik a Tanár Urat.

"Zeman László, a szlovákiai magyar tudományos élet kiemelkedő alakja, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszékének tanára, évtizedeken át oktatta (nyelvre, stilisztikára, irodalomra) a pozsonyi egyetem magyar szakos hallgatóit, olyan mindvégig állhatatos és önmagához hű tartással, melyet a felületesek drákói szigorként, a hivatottak meg nem alkuvó igényességként érzékeltek - írja róla Rákos Péter, majd így folytatja: - Zeman tanár úr ablakából messzire látni: otthonos a magyar, a szlovák, a cseh tudományosságban és az azokon túliakban is...bővebben

"Százhuszonöt esztendeje: 1885. december 31-én született Kuncz Aladár, akinek annak idején meghatározó szerepe volt az erdélyi magyar irodalom önmagára találásában, abban, hogy ez az irodalom - a maga regionális hagyományai mellett - igen erősen kötődött a huszadik század magyar irodalmához és a modern európai irodalom törekvéseihez. Kuncz nemcsak nagyszerű memoárjával a Fekete kolostorral írta be nevét az erdélyi irodalom mellett az egész magyar irodalom történetébe, hanem szerkesztő munkájával, irodalomszervező és kritikai tevékenységével is...

A két világháború közötti időszak erdélyi eszmetörténészeként számon tartott Cseke Péter folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben megjelent újabb tanulmányai több szempontból is kiérdemlik az érdeklődők – nemcsak a szakmaibeliek! – figyelmét. A szerző három évtizedes mikrofilológiai előmunkálatok alapján fogalmazza meg újabb felismeréseit, de ezúttal kiterjeszti vizsgálatait az erdélyi irodalmi örökség értékrendszerének megőrzéséért és átmentéséért vívott 1945 utáni küzdelmekre is. Az 2009 és 2014 között született esszék és tanulmányok úgy jelenítik meg az első és a második kisebbségi élethelyzet (1918–1940; 1944–1989) jelenségeit, hogy azok óhatatlanul mai életérzésünk rezonanciáit is kiváltják.

A portrékészítőnek nincs más választása, mint hogy az igazi arc megtalálását tűzze ki céljául – természetesen azét az arcét, amilyennek ő és csakis ő látja azt, akit lefest. Paulovics László is a megrajzolt erdélyi művészek, értelmiségiek igazi arcát keresi, támpontként pedig a legváltozatosabb segédeszközöket hívja segítségül. Tárgyakat és szövegeket illeszt gyakran az arcok mellé, voltaképpen az arcokba. Azt sugallja, hogy ezek az arcok elválaszthatatlanok azoktól a mondatoktól, amelyek által gyarapodott a magyar kultúra, és amelyek – Székely János szavaival szólva – hiányoznának a világból, ha ők ki nem mondták, le nem írták volna azokat. (Balázs Imre József)...bővebben

Gömöri György cambridge-i professzor erdélyi kötődései régről eredeztethetők. Dsida-tanulmányaival vagy a barokkhoz, felvilágosodáskorhoz kapcsolódó írásaival rendszeresen volt jelen erdélyi és magyarországi tudományos, irodalmi fórumokon. Erdélyi merítések című kötetének gerincét a régi erdélyi művelődéstörténettel foglalkozó írások alkotják. Külön figyelemmel kíséri a szerző az erdélyi kultúra nyugati kapcsolatait, például az Angliában felbukkanó erdélyi költőket - ilyen híradás például a Johannes Adamus Transylvanus nevet használó költő Londonról szóló művének elemzése.

Pomogáts Béla az erdélyi magyar irodalom elkötelezettje. Könyveiben, tanulmányaiban, esszéiben előadásaiban több mint három évtizede foglalkozik az erdélyi magyar irodalom történetével, elméletével, erdélyi magyar írók munkáival és sorsproblémáival, mindezt teszi oly módon és azzal a meggyőződéssel, hogy az erdélyi magyar irodalom a magyar nemzeti irodalom szerves része. Új könyvének előszavában így vall erről: „Erdély számomra sohasem csupán a magyarság egyik történelmi otthonát, klasszikus irodalmi alkotások ihletőjét és termőföldjét, számtalan barát meghitt közelségét jelentette, nem csak történelmi városokat és falvakat: udvarházakat és várromokat, varázslatos tájakat és természeti értékeket, a magyar népművészet és a magyar magas kultúra otthonát, hanem a magyarság egyik meghatározó történelmi műhelyét is...