Bodrogi Lajosnak a Magyar Shakespeare-Tár V. kötetében (1912) megjelent dolgozatából (Tizenkét ál-shakespeare-inek mondott színmű) „ismerkedtem” meg, valamikor az 1970-es évek elején, az itt közölt két vígjátékkal. Távoli ismeretség volt ez, de elég ahhoz, hogy kedvem támadjon behatóbban foglalkozni velük. Csakhogy akkori körülményeink között semmiképpen sem sikerült hozzájutnom a két mű szövegéhez. Évtizedekkel később az interneten akadtak horogra, s a közelebbi ismeretség igazolta előlegezett érdeklődésemet; mivel a „kánoni” darabokkal kapcsolatos – többször kibővített – tervemnek már vége felé jártam, nemsokára neki is ültem a fordításnak.
Egyidős a két komédia. A víg ördög – teljes címén: Az edmontoni víg ördög – első kvartó kiadása (utána még jó néhány követte) 1607-ben jelent meg; ugyanebben az évben került be a könyvárusok jegyzékébe A puritán özvegy. A közvetlenül megelőző időszakban mutatták be Shakespeare néhány legnagyszerűbb tragédiáját, az Othellót, Lear királyt, Macbethet, Antonius és Kleopatrát, és körülbelül ekkor írhatta a Coriolanust. Ez már önmagában is teljességgel valószínűtlenné teszi, hogy az ő tollából származna ez a két komédia. A mégoly műkedvelői stílusvizsgálat pedig még a nem szakember számára is azonnal nyilvánvalóvá teszi ezt. Mégis akadtak tekintélyes tudósok, akik hajlandók voltak Shakespeare művét látni ezekben a darabokban. De ha a Hamlet és a Szentivánéji álom színpadi költőjéhez nem is méltók, a kor népes drámaíró-gárdájának második vonalához tartozó – nem jelentéktelen – szerzőknek, amint több értékelőjük kimondta, nem kellene szégyenkezniük miattuk. A puritán özvegyet ma többnyire a maga korában rendkívül sikeres, tehetséges és termékeny Thomas Middletonnak tulajdonítják, A víg ördög íróját is ebben a második vonalban keresik, egyelőre eredménytelenül.
A két darab Shakespeare-nek köszönheti hírnevét – ám egy mű értékét végül is nem a szerző személye határozza meg, hanem saját kvalitásai. A víg ördögről tudjuk, hogy (Shakespeare neve nélkül is) korának sikerdarabja volt, és – kétségtelen írói ügyetlenségek ellenére – mindkét komédia ma is mulatságos olvasmány, és megállná a helyét mai színpadon, alighanem sikeresebben, mint nem egy nagy csinn-bummal színre vitt darab.
A kosár üres
