Komárom, Érsekújvár

Kötetünk - a kiadónknál 2015-ben megjelent íróportréi, a Határsértők után - ezúttal a József Attila-díjas TÓTH LÁSZLÓ (1949) színháztörténeti dolgozataiból ad válogatást. A szerző kutatásai főleg a mai Szlovákia területére eső kisebbségi, illetve 1918 előtti magyar színházi történések, hagyományok, s ezen belül a komáromi és a pozsonyi magyar színjátszás egészének feltárására, vizsgálatára irányulnak...bővebben

Jelentős jubileumhoz érkezett a komáromi zsidóság utolsó, szimbolikus épülete, az 1896. október 11-én átadott Menház. A millennium évében, a helyi zsidó közösség virágkorában adták át Komárom központjában az épületet. A zsidó hagyományban sokszor mondjuk, hogy Bis 120!, egymásnak azt kívánjuk, hogy 120 évig éljünk. A Menház megélte ezt a kort...bővebben

A kötetben számos hazai és külföldi művész, író, művészettörténész vall Kassák munkásságáról, melynek apropóját a szülővárosában, Érsekújváron létrejött rendezvénysorozat jelentette. Rengeteg képanyag, illusztráció gazdagítja a könyvet (fotók, képzőművészeti munkák, könyvborítók Kassákhoz kötődően).

Komáromban egykoron jelentős számú zsidó közösség élt. Ma már csak a pusztuló temetőkkel, az átalakított templomokkal találkozni, és egy igen jelentéktelen számú közösséggel, ami mára megmaradt a helyi zsidóságból. A kötet az egykor volt komáromi zsidóságnak próbál emléket állítani.

Az 1901-es eredeti reprint kiadása.

„A mostani Érsekujvar 1580 óta áll fenn, tehát mindössze háromszázhuszonegy éves. Száz évig világtörténelmi szerepet játszott mint elsőrangú erősség, védelmezte hazánk megmaradt északnyugati részét a mohammedán hatalom ellen, nagy része volt az európai keresztény kultúra megmentésében s a nemzeti felkelések alatt egyik fő védőbástyája volt hazánk szabadságának az alkotmánytipró Ausztria ellen. Kétszáz év óta, a hogy lerombolták véres-füstös bástyáit...bővebben

Hasonmás kiadás – Budapest, Kiadja Aigner Lajos, 1887.

A komáromi születésű Szinnyei József könyvtáros, irodalomtörténész, aki 1848-ban szülővárosában nemzetőri gyakorlatokban vett részt, később hadnagyként, majd főhadnagyként szolgált. Október 3-án pedig letette a fegyvert Komáromban. Mindezekről részletesen az itt publikált naplójában részletesen beszámolt.

Hasonmás kiadás - Komárom Ziegler Károly, 1885

„Általánosan elismert követelménye a historiának, hogy a történetíró eredeti kútfőket használjon a kutatásoknál és semmit se állítson, ami hitelt érdemlő kútfők alapján nem igazolható; mert csak az érdemel hitelt, ami a forrásokból bebizonyítható...bővebben

E tanulmány Komárom kilenc nyomdájának történetét mutatja be 1705 és 1849 között, elsősorban művelődés-, sajtó- és könyvtörténeti vonatkozásban, és nem gazdaság- és ipartörténeti vonatkozásban.

Hasonmás kiadás – Komárom : Spitzer Könyvny., 1910.

„Mozgalmas és nehéz esztendő volt az 1809-i Komáromvármegyére nézve, mert az elemi csapások legsulyosabbika: a háború látogatta meg csendes községeit, A nemesi felkelő seregek összpontosítása, a szabadhegyi ütközet után pedig visszavonulása Komáromvármegyében ment végbe és a seregek főhadiszállása is hosszú időn át Komárom volt. A vármegye területe igazi hadak országutja lett; az egész felvidék, a tiszai seregek, sőt az erdélyrészi hadak is, mind ezen a vármegyén keresztül jutottak el a táborig, később pedig a komáromi vár nyújtott menedéket a rendes hadseregnek és fedezte János kir. herceg visszavonulását. Az alább elmondandó eseményekből ki fog tetszeni, hogy Komáromvármegye területe az 1809-i események középpontjává lőn.”

Hasonmás kiadás – Pest : Heckenast Gusztáv, 1869.

A szabadságarc komáromi eseményeiről számol be a kötet, amelynek során Klapka György honvédtábornok 1848 decemberétől egészen 1849 szeptemberéig visszaverte az osztrákok támadásait, s a világosi fegyverletétel után is még másfél hónapig kitartott az erődben az osztrák túlerő ellen. 

Hasonmás kiadás – Komárom, 1911.

A genealógia és különösen a nemesi családok történetének kutatása fénykorát élte a 19. és 20. század fordulóján. Ebben az időszakban - 1911-ben - jelent meg eredetileg Komárom vármegye levéltárosának összeállítása is, amelyben a megye levéltárában őrzött dokumentumoknak a nemesi családokra vonatkozó adatait gyűjtötte össze. A kötet a forrásdokumentumok típusai szerint öt fejezetre...bővebben

A régió mindegyik temploma még a középkor elején épült, alapvetően román, kisebb mértékben gótikus stílusban. Ezek nagy része azonban a török megszállás idején elpusztult (a bányavárosokat kivéve), vagy romos állapotba került, felújításukra többnyire azonban már az új stílusok (barokk, klasszicista) jegyében került sor. Ebben a könyvben annak a több mint harminc templomnak, kápolnának a leírását adjuk, melyek több-kevesebb román, illetve gótikus elemet megőriztek...

A komáromi zsidóság a széles régióban az egyik legrégebben letelepedett közösség. A több évszázados múlt, a 221 éves hitközség teljes történetének nagy része a mai napig feldolgozatlan. E könyv arra vállalkozik, hogy bemutassa mindazt, amit eddig a közösség történetéből sikerült összegyűjtenünk, dokumentumok másolatát, eredeti forrásokat, zsinagógáinkat, temetőinket és a hitközségi élet alapvető intézményeit. A bemutatás mellett kiemelt szerep jut az emberi sorsoknak, a Holokauszt túlélők és a vészkorszak után született komáromi zsidó emberek mesélték el életüket, felidézve a városhoz kötődő emlékeiket.

Hasonmás kiadás – Érsekujvárott, 1889. Winter Zsigmond könyvnyomdája

A Nyitra megyei Surány várának története a középkortól a törökkor végéig...bővebben

„Hogy a színház nemcsak üzlet, hanem kultúrintézmény is, azt ma már szinte csak a kritika dokumentálja. Puszta létével. Egyszerűen azzal, hogy van. Hogy számon tartja és méltatja a színház produkcióját, az előadást és az előadott darabot...

A neves tanárember, festőművész, múzeumalapító életéről tesz tanúbizonyságot az írás. Rajzai, városképei, néprajzi jellegű írásai mindmáig Érsekújvár történetének értékes kordokumentumai.

Az eredetileg 1894-ben megjelent könyv a 16-17. századi Komárom megye eseményeit dolgozza fel. Hasonmás kiadás. - Komárom, 1894.

„Azoknak irtam e szerény vázlatot, akik szeretik Komárom megyét és ragaszkodnak annak rögéhez. Tudom, hogy több tudással, külömb segédeszközökkel s nagyobb közérdeklődés mellett más jobban irt volna a török világról. Én ismerem legjobban munkám fogyatékosságát, ne is várjon a szives olvasó  tőlem többet, mint amennyi egy egyszerű műkedvelőtől telik. Kedves kötelességemnek tartom egyuttal kijelenteni, hogy a vázlat tárgybeosztása és vezéreszméi dr. Acsády Ignácz: ,,Magyarország Budavár visszafoglalása korában" című művéből meritvék.”

A vágparti község, Farkasd monográfiája. Összeállította és szerkesztette: Restár János. Szerzők: Bukovszky László, Danter Izabella, Gál Margit, Ižóf József, Molnár Benő, Novák Veronika, Seres Róbert és Takács József.

Vágfarkasd (Vlčany), eredeti nevén Farkasd, szlovákul Vlčany

Farkasd