Drávaköz

Babucs Zoltán (Jászberény, 1974) hadtörténész-muzeológus tősgyökeres jászkun család sarja. A budapesti HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársaként dolgozott - kisebb megszakításokkal - közel két évtizedig. Szakterülete: a második világháborús Magyar Királyi Honvédség, az 1848/49. évi magyar függetlenségi háború honvédseregének története, a jászkunok és a székelyek katonáskodása.

A kötet válogatás a szerzőnek az elmúlt két évtizedben megjelent írásaiból. A legkorábbi, Herceg Jánosról szóló írás 1995-ben jelent meg az Új Hét Napban, más írások eredeti megjelenési helye pedig a Híd, a Létünk, a Kilátó, a Bácsország, a Temerini Újság, az Aracs és a Tanulmányok, illetve olyan mű is szerepel, amely tanulmánykötetben jelent meg...

Antikvár könyv

A Drávaszögben, a Duna és a Dráva folyók összeszakadásában elterülő vízerek, tavak, nádasok, rétek, lágy hullámzású, szőlősorokkal befuttatott, dombok szabdalta háromszög alakú földterület legdélibb zugában épült fel a halászfalu, Kopács. A víz közelsége évszázadokon keresztül meghatározta a kopácsiak életvitelét: a természetből élés, gyűjtögetés, a halászat, a vadászat legavatottabb ismerői lettek a környéken. A község „víz mellettisége” nemcsak mindennapjainkba szólt bele, hanem népköltészetükre, díszítőművészetükre, egész életükre kitörölhetetlenül erős hatást gyakorolt. Lábadi Károly, a Drávaszög kutatója két évtizedes saját és az elődök gyűjtőmunkájának összegezését végezte el ebben a kötetben...bővebben 

"A gyermek születése a Drávaszögben általában véve áldásnak számított. A gyermek támaszt, munkaerőt jelentett. „Hozi magával a szeretetöt" - mondták. Úgy tartották, akinek nincs gyereke, „szeretet sincs benne". A gyermektelen szülő élete üres, tartalmatlan, „ha bánata nincs, öröme sé". Régen a gyakori gyermekhalandóság miatt is több utódot vállaltak a szülők. „Ha égy van, akkor égy sincs." „Ha baj éri egyiket, marad is."

Szlavóniában, közelebbről Kórógyon először 1948 májusában jártam. A Novi Sad-i Pedagógiai Főiskola magyar szakos hallgatóit vezettem oda tíznapos tanulmányi kirándulásra. A cél: a szlavóniai szigetmagyarság életének, nyelvének megismerése volt. 1951-ben, már egyedül, két teljes hétig élveztem a kórógyiak, szentlászlaiak és egy rövid tartózkodás idején a harasztiak vendégszeretetét. Már ekkor sikerült sok és érdekes nyelvi, néprajzi anyagot gyűjtenem, amiből néhány töredék meg is jelent a Híd című folyóiratban. A gyűjtést ki kellett egészítenem, ellenőriznem kellett. Ez a munka 1951 óta állandóan folyt vagy a téli szemeszteri szünetekben, vagy nyáron, sőt két kitűnő adatközlőm - Szőlöskei Gajnok Erzsike és Gajnok Juliska - többször töltött nálam is egy-egy hónapot. Ezt az időt már céltudatosan szógyűjtésre fordítottuk, a szlavóniai (kórógyi) szótár anyagának összegyűjtésére. A 12 magnetofonszalagon őrzött különféle személyekkel folytatott beszélgetések, mesék, adomák, elbeszélések stb. szintén sok adatot szolgáltattak.

A volt Jugoszlávia szétbomlása meg volt írva megteremtésének körülményeiben. Már az 1920-as években kiderült, hogy a szerb politikai elit nem tud mit kezdeni az első világháború után kapott adománnyal, azonkívül, hogy eltékozolja az ingyen szerzett javakat. A kötet első tanulmánya az első világháború utáni úgynevezett földreform bemutatásával érzékelteti ezt a tényt; a következőkben pedig Jugoszlávia 1990-es évekbeli szétesésének kezdeteit ismerjük meg...bővebben

Az eszéki HunCro Sajtó- és Nyomdaipari Kft. és az újvidéki Forum Könyvkiadó összefogásának köszönhetően készült el, Baranyai Júlia Vízbe vesző nyomokon címmel, 1975-ben megjelent könyvének hasonmás kiadása. Nagyon hamar „hiánycikk” lett a rendkívül értékes könyv, amely a Drávaszögben élő nemzettársaink lelki, erkölcsi és szellemi életének állít maradandó emléket, és amely a régmúlt fényes ragyogásában láttatja az ott élő kis közösséget...bővebben