Bácska, Bánát, Szerémség

A neves temesvári író, műkritikus, helytörténész, Szekernyés János kötete a történelmi Bánság még meglevő vagy valaha létezett magyar vonatkozású történelmi, kulturális, tudományos emlékjeleit és emlékhelyeit mutatja, kilenc magyarországi, harmincöt szerbiai és hatvannyolc romániai településen, amelyek valamilyen módon a magyarság jelenlétét és együvé tartozását bizonyítják a térségben.

A kötet létrejöttének elsődleges célja annak bizonyítása volt, hogy a történelmi Bánság egységes földrajzi entitás, és magyar történelmi-kulturális szempontból egyazon szellemi hagyaték hordozója...bővebben

Hózsa Éva kötetének középpontjában a Kosztolányi-életmű és az ihlető szülőváros, Szabadka, szövevényes kapcsolata áll...bővebben

Dr. Várady Imre súlyos, vészterhes idők krónikása, naplójegyzeteinek zárókötetében az 1943 és 1957 közötti időszak történéseire ad rálátást. Feljegyzéseinek külön értéke, hogy miközben aggódó családapaként hozzátartozóinak sorsát, helyzetét, mindennapi gondjait kíséri figyelemmel, azzal a nemes szándékkal, hogy segítsen ott, ahol lehet, jegyzetein ugyanakkor átszüremlik a családot is érintő, valós, nélkülözésekkel és bizonytalansággal teli társadalmi háttér, előtűnnek a szűkebb pátriáját érintő történelmi események.

A napló első kötete elérhető itt.

Bozóki Antal ügyvéd, a jogvédelemmel foglalkozó, újvidéki székhelyű Árgus Egyesület elnöke munkája A magyar közösség Szerbiában című könyv, amely egy hiánypótló tükörkép arról, hogy hogyan kellene érvényesülnie a magyar nemzeti közösség jogainak Szerbiában, és mindeközben hogyan nem érvényesül az ország EU-csatlakozásának árnyékában. A Szerbiában élő kisebbségek jogállásáról és a vajdasági magyarok helyzetéről huzamosabb ideje nem készült alaposabb elemzés, és ezt az űrt a komoly szakmai alapokon álló kiadvány méltó módon tölti be.

A kötet Zenta és külterületének keresztjeit, szakrális szobrait mutatja be, beleértve a temetőkben lévő közkereszteket. A város templomai, kápolnái szintén bemutatásra kerülnek, az ezekhez tartozó szobrokkal, keresztekkel együtt.

A kötet történelmi bevezetője az 1867-es kiegyezéshez vezető útról, az osztrák-magyar haderő átalakításáról, fegyverzetéről és felszereléséről, továbbá az I. világháború Osztrák-Magyar Monarchiát, közelebbről a címbeli három települést érintő történetéről szól. Ezt követi a hősi halottak adattára, majd az emberveszteség statisztikai adatai.

A kötet a vajdasági magyarság történetét foglalja össze, szigorú időrendben. Mivel az itt élő magyarság a sorsát soha sem irányíthatta saját maga, a kötet is kitekint a területet befolyásoló magyarországi és jugoszláviai eseményekre.

A sorozat következő kötetet elérhető itt.

Az örökség, a hagyaték és a hagyomány iránti elkötelezettség és hivatástudat fogja össze Beszédes Valéria néprajzi és műemlékvédelmi tanulmányait, hogy összekapcsolódásukkal felmutassák a bácskai és a bánsági magyarság népéletének és épített örökségének egymásmellettiségét, organikus egységét, átöröklődésének szükségszerűségét és a hagyományban élők felelősségét is.

Péter László grafikusművész a Belgrád melletti Székelykevén született, nevelkedett, és már családos férfiként a délszláv háború idején települt át Magyarországra. Az elmúlt két évtized óta tartó távolléte se idegenítette el övéitől, máig is az al-dunai bukovinai székely közösség hűséges gyermeke. Könyve nem módszeres néprajzi gyűjtés eredménye, hiszen elmondása szerint a kötetben olvasható történeteket gyerekkora óta sokszor hallotta családjában a "székeliektől", a hertelendyektől, a sándoregyháziaktól. Most ezeket több évtized után visszaemlékezve leírta, megszerkesztette, kikerekítette, illusztrálta...

Id. Beretka Sándor Ismét forog a szélkerék 1.című kötete Fejértelep közösségének egyfajta közös kincsét tárja az olvasó elé, amely örök bizonyítéka a szülőföldhöz való kötődésnek, és magyarázattal szolgál arra, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, merre haladunk. A szerző kutatásait, emlékeit és feljegyzéseit (amelyek az 1875 és 2000 közötti időszakra vonatkoznak) színesebbé teszi a nagy mennyiségű képanyagból, archívumból készült válogatás, amely folyamatosságával hozzájárul Fejértelep, azaz Šušara történetének megismeréséhez.

Zombor és Nyugat-Bácska helytörténeti feldolgozása szerencsére nem jár gyerekcipőben. Ennek érdekében sokat tett a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat, a régió monográfusai, mindenekelőtt Jurg János és Muhi János, a későbbi kori kutatók közül pedig F. Cirkl Zsuzsa, Káich Katalin, Silling István, Kalapis Zoltán. Az ő munkáik ismeretében írta meg Pogány Margit Ami az életrajzokból kimaradt című cikksorozatát, amely íme, végre könyv formát ölthet. A szerző szerteágazó ismeretei, a felkutatott anyag gazdagsága és nem egy helyen a személyes érintettsége révén éppen azt a színezetet és hangulatot teljesíti ki a régió múltjának elbeszélésében, ami a történelemből hiányzik. (Fekete J. József)

A Bácskában az 1944-es hatalomváltást követően végrehajtott véres magyarellenes megtorlások feltárásában ez idáig „fehér foltnak” számított a Szenttamáson és környékén történtek dokumentálása. Az utókornak e – lényegében objektív okokra visszavezethető – mulasztását igyekszik könyvével pótolni Pintér József helytörténész, aki az 1990-es évek közepétől kutatja a témát, és amely a szerző kitartó, aprólékos, minden mozzanatra kiterjedő kutatómunkájának a gyümölcse.

A kötet bevezető részében a szerző – széles körű szakirodalomra támaszkodva – bemutatja Szenttamás történetét a kezdetektől. A szerb–magyar együttélés neuralgikus történelmi eseményeit – mint amilyenek 1848-49 történései, a két világháború közötti, illetve az 1941 és 1944 közötti időszak – különös részletességgel tárgyalja, hiszen – nem alaptalanul – ezekben véli felfedezni a „feszültségek gyökereit”

Molnár Tibor

A kötet az 1991 és 1998 között nyolc évig tartó délszláv háborúban a délvidéki magyarsággal szembeni durva hatósági megkülönböztetésekről, a kényszerítő katonai mozgósításokról, az áldozatokról, a magyarlakta területekre irányított és a jugoszláv államhatalom által bátorított horvátországi és boszniai szerb menekültek önkényeskedő, jogtipró magatartásáról kortanúként számolnak be...bővebben

A második világháború végén, 1944–45-ben brutális támadás érte a magyarságot a Délvidéken. A Tito partizánjai vezényletével végrehajtott, több tízezer ártatlan magyar áldozatot és még több kifosztottat, lágernyomorítottat eredményező népirtásról hosszú évtizedekig még beszélni sem lehetett. Mi vezetett el idáig, mi történt ebben az időszakban, az ártatlanoknak miért kellett meghalniuk, hogy "biztosítsák a térség délszláv jellegét". 

Kiállításunkkal emléket szeretnénk állítani azoknak a délvidéki ártatlan áldozatoknak, akiket 1944-45-ben a szövetséges hatalmak egyike, Jugoszlávia fegyveresei, a titói kommunista rendszer partizánjai öltek meg brutális kegyetlenséggel. Az áldozatok nagy részének nincs emlékműve.

Matuska Márton új könyvének kéziratából tájékozódhatunk a mozsori magyar közösségnek és vezetőinek legújabb kori sorsáról. A könyv a Bevezető című fejezetében dolgozza fel a szétrombolt entitás történetét. Adatszerűen követi a falu magyar közösségének növekedését és intézményeinek kialakulását: az iskola megalapítását, a templom építését és a polgári, illetve vallási társadalmi egyesületek megalakulását. A Lincs és kihajtás kora fejezet részletesen szól a 0. évről, 1945-ről, amikor kiűzték szülőfalujukból a magyarokat, s hírmondónak csak egy-két családot hagytak, hogy bizonyítsák voltak itt is magyarok. A föllelt dokumentumok és a szóbeliség tényei azt a rettenetet tükrözik, amit a mozsori magyarok elszenvedtek a második világháború végén, de tükröződnek azok az évtizedek is, amelyekben a titói „szocialista” országot és társadalmat ismerhettük meg...bővebben

Becsüljük meg a helyzetjelentéseket. A helyzetjelentések olyanok, mint a tovatűnt időkről tudósító, nélkülözhetetlen, ma már klasszikus krónikák: részletes és döntő, ha nem éppen életfontosságú beszámolók, amelyekből a történtek nemcsak megtudhatók, de meg is érthetők, fel is dolgozhatók és talán legfőképpen - tovább is gondolhatók...

A bűn nem akkor teljesedik be, amikor azt elkövetik, hanem akkor, amikor azt elfelejtik. Igaz mindez a kollektív bűnösség elve alapján elkövetett XX. századi bűnökre is, igaz azok áldozataira és vétkeseire egyaránt. Ez az oka annak, hogy míg a vétkes leginkább felejteni akarja, az áldozat mindig emlékezni akar a bűnre. 1944-45-ben a Kárpát-medencében több, mint százezer ártatlan magyar az életével fizetett a kollektív bűnösség elvének alkalmazása miatt: az ő bűnük - a kárpátaljai Szolyvától a Benes-dekrétumok által sújtott Felvidéken át Magyarországon és Erdélyen keresztül egészen Délvidékig - annyi volt, hogy magyarok voltak. 

A Kárpát-medence elveszített területeiről (Kárpátalja, Felvidék, Erdély és Délvidék) szovjet típusú táborokba hurcoltak kálváriája címmel 2016. november 25-én a Polgárok Háza Dísztermében tartott konferencia előadásai

„Voltaképpen talány, hogyan és mikor kerül az ember kezébe egy-egy könyv. Olykor találomra érkezik, szinte rejtélyes módon, egy cím kelti fel talán a figyelmünket, esetleg életrajzrészlet vagy egy szövegfoszlány; beleolvastunk valahol, elsőre fel se tűnt, s csak később tudatosul, hogy azonnal megrendített, amire persze ma már oly kevés a példa. És akkor nyomozni kezdesz megfeszített emlékezettel.” (Sinkovits Péter)

A délvidéki magyarságot ért atrocitások 75. évfordulója alkalmából készült tanulmánykötet célja felvázolni a történelmi eseményeket, történéseket, és emléket állítani az áldozatoknak. 

Pomogáts Béla felvidéki és erdélyi hasonló témájú kötetei után ezúttal a délvidéki vonatkozású írásait is elolvashatjuk egy csokorba szedve. Megvizsgálja a nemzet és irodalom kérdését, a hagyományok értékmegőrző szerepét, majd időben haladva tekinti végig a vajdasági vonatozású irodalom történetét. A klasszikusok...