Csángóföld

Halász Péter (Budapest, 1939) 1966 óta foglalkozik a moldvai magyarok történelmével és néprajzával. Kutatásaiban Domokos Pál Péter tanítványának vallja magár, akihez szoros baráti kapcsolat fűzte. Az 1960-as években a Magyar Néprajzi Atlasz anyagához gyűjtött a csángók között, később folyamatosan, csaknem minden nyári szabadságát Moldvában töltötte, ahol elsősorban a helyneveket, a gyűjtögetés, a gazdálkodás, az állattartás, a naptári évhez kötődő népszokások, az építkezés és a hiedelemvilág ismeretanyagát kutatta, illetve kutatja. Egyes fontos témák feltárása egyedül  az ő nevéhez kapcsolódik. Kutatómunkája során előnyben részesíti a monografikus gyűjtéseket, a feltáró és leíró módszert, mind a tematikus kutatás, mind a jelenségek földrajzi elterjedtségének vizsgálata esetén.

A moldvai magyarokról szóló versek gyűjteményét azzal a szándékkal adjuk az olvasó kezébe, hogy megnyugtató választ adjon az egyik csángó költőnk (Duma-István András) felvetésére: "Magyar költők hol vótatok,/Rólunk semmit se tudtak,/ Mi tőletek elmaradtunk, /Elfelejtve meghaltunk" (Árváknak) . Ez egyszerre vád és panasz, de van benne némi igazság, valljuk be. Mert bár helytálló az, hogy Csokonaitól Fazekas Mihályon és Arany Jánoson át – hogy csak a régebbi korok szerzőit említsük –, a hozzánk közelebbi századokban több tucatnyi költőnk fordult megkapó együttérzéssel, szeretettel, megértéssel a Kárpátokon túl élő nehéz sorsú, megpróbáltatásokat megélt testvéreink felé, de verseik csak búvópatakként húzódtak meg irodalmunk mezsgyéjén. 

A kötetben közöllt tanulmányok 2005. április 14–15-én Budapesten, valamint 2006. június 1–2-án Bákóban és Pusztinán a Teleki László Alapítvány által megrendezett Veszélyeztett örökség, veszélyeztett kultúrák – A moldvai Csángók című nemzetközi tudományos konferencián hangzottak el.

E könyv a moldvai csángók vallásos mentalitásáról, a transzcendenciával való élénk kapcsolattartást lehetővé tevő élményeikről és rítusaikról szól: mediátori gyakorlatok és transztechnikák egyéni ás közösségileg kodifikált formáiról, népi vallási specialistákról, valamint a sorsukkal való küzdelmüket a vallás segítségével megvívó hétköznapi emberekről.

„A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg...

„A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg...bővebben

„A moldvai magyar tájnyelv szótára jórészt abból a nyelvi anyagból készült, amelyet kiterjedt nyelvföldrajzi kutatásaik során a kolozsvári nyelvészek és néprajzkutatók jegyeztek le a század közepén. Az 1949–1962 közötti gyűjtések tetemes nyelvi anyaga közben egyre gyarapodott az újabb kutatásokkal és publikációkkal, egyre több lett a tanszéki archívumban őrzött cédula és szöveg...

Ezzel a forráskiadvánnyal a moldvai csángók modern kori történelmének megismeréséhez szeretnénk segítséget nyújtani. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis megélénkült az érdeklődés a Kárpátoktól keletre lévő magyar etnikai csoport, a moldvai csángók sorsa iránt. Úgy véltem azonban, hogy a jelenlegi problémáinkat csak akkor lehet igazán megérteni, ha megismerjük a közelmúltunkat, az elmúlt jó egy évszázad történéseit. (Vincze Gábor)

A szerző kötetében csángó tárgyú tanulmányait gyűjtötte össze. Halász Péter írásai részletező megfigyelésen, alapos terepmunkán nyugszanak. Nem elégszik meg az archaikus jegyzetek leírásával, hanem változásukban követi őket. Szemléletér áthatja az együtt élő népek közös múltjának, műveltségi kapcsolatainak értelmezése. Tanulmányain átüt a személye elkötelezettség, leírásai élvezetesek és tanulságosak lesznek az érdeklődő olvasó számára....

A Csángómagyar daloskönyvre két évtizede vár a szakma és a moldvai magyarság dalai iránt érdeklődő közönség. A rendszerváltás után két erdélyi kutató, Seres András és Szabó Csaba munkájaként jelent meg a Csángómagyar daloskönyv című monumentális kötet, amely 390 moldvai magyar népdalt tartalmaz. A dallamok többségét Seres András gyűjtötte 1972 és 1988 között, az akkori Románia igen nehéz gyűjtési körülményei ellenére...bővebben

A 250 települést bemutató mű első kötetében 94 településről esik szó. A földrajzi behatárolás és jellemzés után nagyjából időrendben következnek az adatok, melyek kiterjednek a település korai okleveles említéseire, a lélekszám, a nemzetiségi és vallási viszonyokra, a foglalkozási tagolódásra, megélhetési lehetőségekre, olykor nyelvjárási jellegzetességekre is. A feldolgozott terület nem a szoros, hanem a tágabb értelemben vett Moldvát öleli föl. Benne vannak azok az észak-moldvai egykor volt magyar falvak is, amelyeket a 18. század végétől az első világháborúig Bukovina területén tartottunk számon, és Moldva városai is, Aknavásártól Bákóig. Eddig senki nem csinált még ilyen áttekintést, pedig másfélszáz éve érlelődik rá az igény. A 2007-ben elhunyt Szerző és Tánczos Vilmos fotóival.

A 250 települést bemutató mű második kötetében a szerző 91 moldvai magyar vonatkozású település történeti tárát mutatja be. A földrajzi behatárolás és jellemzés után nagyjából időrendben következnek az adatok, melyek kiterjednek a település korai okleveles említéseire, a lélekszám, a nemzetiségi és vallási viszonyokra, a foglalkozási tagolódásra, megélhetési lehetőségekre, olykor nyelvjárási jellegzetességekre is. A feldolgozott terület nem a szoros, hanem a tágabb értelemben vett Moldvát öleli föl. Benne vannak azok az észak-moldvai egykor volt magyar falvak is, amelyeket a 18. század végétől az első világháborúig Bukovina területén tartottunk számon, és Moldva városai is, Aknavásártól Bákóig. Eddig senki nem csinált még ilyen áttekintést, pedig másfélszáz éve érlelődik rá az igény. A 2007-ben elhunyt Szerző és Tánczos Vilmos fotóival. 

A fotómelléklettel kiegészített tanulmánygyűjtemény olyan kérdéseket jár körül, mint a csángósors a II. világháború után, a moldvai csángók és magyar táncházasok érintkezései, a moldvai csángómagyar verses népköltészet vízrajza, templombúcsúk Moldvában vagy erkölcsi értékrend és társadalmi kontroll néhány moldvai csángó faluban.

Hosszú évek óta melengetem szívemben ennek a kötetecskének a tervét. Huszonnégy esztendeje, hogy elődje, az Egy asszon két vétkecskéje című könyvem először megjelent. Az abban megírt, számomra oly kedves, szomorú és vidám történetek műsoraim állandó szereplői” lettek, az olvasók tetszését is elnyerték. Félig tréfásan, félig komolyan, újra és újra felvetődött bennem is, másokban is, hogy meg kellene írnom a férfiak „vétkecskéit” is. Meg is ígértem könnyelműen kiadóknak is, olvasóknak is, de amint hozzáfogtam a munkához, mindjárt kiderült, hogy tévúton járok. A „vétkecskéket” is, a vétkeket is együtt követik el az asszonyok és a férfiak. Nem is beszélve a szerelemről, Isten ajándékáról, mely mióta a világ világ, munkál az emberek életében. Nő és férfi egyaránt kelletik hozzá. A gyönyörű, a boldogító varázslat egyeseket egy életen át elkísér, mások egy életen át keresik, többnyire hiába. A szerelemben csak a szerepek különböznek a férfi és a nő között. Nemünktől függetlenül, a szerelem áldását elnyerve, egyaránt lehetünk határtalanul boldogok és végtelenül boldogtalanok, erősekké és kiszolgáltatottá válhatunk általa. Nincs hatalmunk felette!

Fóris István feljegyzései a barcasági közelmúltba csábítanak – a történelem szempontjából a huszadik század első fele szinte a tegnap volt –, abba a hátországba, mélyebb rétegbe, amelyről csak a közvetlen átélők tudnak hiteles részleteket elmondani, a volt valóságát megjeleníteni. A naplónak van stílusa, erényei lekötnek. Nyelve érzékletes, erőteljes. Több egy puszta néprajzi adatsornál, faluképnél, szociográfiai felvételnél. Idillnek, nosztalgiás falukép gyanánt végképp használhatatlan. Forrásértékű munka. A töredékek sejteni engedik, mi veszett oda, mit semmisített meg a feljegyzések gazdája utólag, mit emésztett meg a könyörtelen idő és az utókor közönye. Fóris István 1886–1950. (Sebestyén Mihály)

Takács György kötetében mintegy négyszáz ráolvasást közöl, amelyeket 1995 februárja és 2008 novembere között gyűjtött a csíki, gyergyói és kászoni székelyek, valamint a gyimesi, hárompataki és Úz menti csángók körében, jórészt tehát a hajdani Csíkszék, a későbbi Csík vármegye területén. A modern gyűjtési technikákkal rögzített hanganyag a nyelvjárási sajátságokat tükröző lejegyzésben, a szövegek elhangzásának körülményeivel, a kísérő gesztusok, cselekmények pontos leírásával kerül bemutatásra...bővebben

Duma-István András csángó költő versei. A szerző a csángó magyar közösségi élet egyik meghatározó személyisége, aki következetesen, kétségbeesetten harcol a csángók magyarságának megmaradásáért...bővebben

A II. világháború után 219 moldvai csángónak sikerült Magyarországra költöznie. A Magyarországra települt moldvai csángó családok számára nem volt zökkenőmentes az új társadalmi és kulturális környezethez való alkalmazkodás, a beilleszkedést pedig nehezítette a honvágy és az otthonmaradt rokonok hiánya. A kötetünkben közölt gajcsána-magyarfalusi, lábnyiki, lészpedi, klézsei, pokolpataki és pusztinai csángók elbeszélései a kitelepülés személyes történeteit őrzik, s egyéni olvasataikkal pótolhatatlan forrásként szolgálnak a moldvai csángók történelmének mélyebb megismeréséhez.

A gyimesi csángók hiedelemvilága, a világról alkotott képe és népköltészeti hagyományaik bontakoznak ki a gyimesfelsőloki Tankó Fülöp Gyugyu történeteit olvasva. Egyike ő a Gyimesek legeredetibb népi egyéniségeinek, a Népművészet Mestere, akinek mondái, adomái és igaztörténetei elvarázsolnak a gyimesi tájnyelv ízességével.

Az útleírás szerzőze Ignácz Rózsa (1909-1979) írónő és színművésznő, akinek szívügye volt a Kárpátokon túlra szakadt magyarság sorsa. E kötet 1938-as és 1939-es moldovai, bukaresti, konstancai és bukovinai utazásainak naplója. Így ír előszavában: "Vajon tudjuk-e szétszórt fajtánk nagy perében áldozatos munkára ítélni önmagunkat, vagy megvárjuk, hogy a történelem vesztesnek ítéljen, s tőlünk örökre elszakadjanak?"