Aranyosvidék, Fehér megye

A kötet a teljességre törekedve bemutatja a történelmi emlékezet szerveződését, a népballadákat, a narratívumokat és proverbiumokat, a találósokat és beugratókat, a táncszókat, az erkölcsi és higiéniai regulákat, a rituális beszéd alkalmait. A gyűjtemény célja árnyalni, újrarajzolni, korrigálni az érdeklődők számára az Aranyosszék-képet; 2. olvasmányt nyújtani Aranyosszék múltjával, társadalmával és kultúrájával kapcsolatosan; 3. felvetni néhány aktuális szakmai kérdést, és válasz-kísérletet fogalmazni ezekre. A kutatás, a forrásfeltárás több téren történt. 

A gyulafehérvári jegyzőkönyvek első kötetének megjelenése hatalmas előrelépést jelent mind Gyulafehérvár, mind az erdélyi várostörténet kutatásában. Emellett a forrást, ahogy az ismertetésből kiderülhetett, más kérdéskörök és tudományágak iránt érdeklődők is nagymértékben hasznosíthatják. (Horn Ildikó)

Torda város történetének a mai elvárások szerinti feldolgozásával még adós a történettudomány. Ercsey József munkája, a Torda vármegyei utazások tulajdonképpen csak érinti a város történetét, s a mind ez ideig legkimerítőbb mű: Orbán Balázs Torda város és környéke is sok helyen kiigazításra szorulna. Bicsok Zoltán most ennek az igencsak esedékes munkának a létrejöttéhez kíván hozzájárulni, amikor közzéteszi Csipkés Elek hajdani tordai városi tanácstag 1823-ban keletkezett kéziratos munkáját.

A boszorkányság témakörébe tartozó rontás eseteit vizsgálja a szerző az aranyosszéki Hagymáson. A szerző elemzi a jelenséget néprajzilag, szociológiailag, és az esettanulmányokon keresztül a rontás aranyosszéki megnyilvánulásairól kapunk részletes képet.

A Dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Furu Árpád tanulmányait tartalmazó Torockói népművészet című kötetünk Torockó és környéke magyar hagyományait ismerteti a régió iránt érdeklődő olvasókkal. Kós Károly tanulmánya a bányaváros vasművességének bemutatásával a régió fontos társadalomtörténeti jellemzőire ad választ, hiszen a bányászközösség foglalkozása, a termelés elsőrendű meghatározója az életmódnak, a társadalmi viszonyoknak és életnek s ezeken keresztül az egész sajátos helyi kultúrának. Szentimrei Judit Torockó szőtteseit, varrottasait és jellegzetes hímzésmintáit mutatja be tanulmányában, gazdag képanyaggal illusztrálva a közösség jellegzetes népművészeti motívumvilágát.

Verespatak az utóbbi néhány évben került az érdeklődés központjába. A híradások arról szóltak, hogy egy kanadai-román cég a verespataki térségben nyitná meg Európa legnagyobb külszíni aranybányáját.

Hiánypótló művet tart a kezében az olvasó, egy korszerű monográfiát, mely a fennmaradt erdélyi vármegyei jegyzőkönyvek feltárását tűzte ki célul. A vármegye nemcsak törvényhatóság, hanem a területen élő emberek összessége is, akiknek mindennapjaik elevenednek meg a jegyzőkönyvek lapjain, olyan mélyrétegekbe engedve betekintést, s olyan sokrétű, az élet szinte minden területére kiterjedő adatokat hordozva, amelyeknek bármilyen szempontú feldolgozása ezeknek csupán korlátozott hasznosítását jelentheti.

Igényes, nosztalgikus, a város nagyjainak visszaemlékezéseivel, verseivel és festményekkel, linólmetszetekkel, régi-régi fotókkal színesített helytörténteti munka a Szászföld egyik legjelentősebb városáról. Nagyenyed neve puszta személynévből származik. Ennek eredete a magyar Egyed személynév, mivel templomának Szent Egyed a védőszentje. Előtagja a Szászsebes és Vízakna közti Kisenyedtől különbözteti meg.

Történelmi székesegyházunk, a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház a főegyházmegye jelképe. Itt szentelik Krisztusnak életüket évről évre a papnevelde növendékei, itt újítja meg minden évben a főegyházmegye papsága papi fogadalmát a nagycsütörtöki olajszentelési szentmise keretében, itt emlékeznek meg főegyházmegyénk védőszentjéről, Szent Mihály arkangyalról szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepén. De Gyulafehérvárra zarándokolnak a főegyházmegye hívei is, hogy tanúságot tegyenek hitükről, vallási hovatartozásukról. Tisztelettel hódol a Kárpát-medence magyarsága az Erdély panteonjaként is számon tartott katedrálisban örök nyugodalmat lelt fejedelmek, püspökök síremléke előtt.

A kilenc gazdag tanulmány átfogóan mutatja be a székesegyház történeti és régészeti kutatásait, felfedezéseit. A kiegészítő táblák segítik az áttekintést.

A néhány évvel az ezredforduló után, I. István által alapított erdélyi püspökség központjában áll Magyarország történelmének, egyháztörténetének és művészettörténetének egyik kiemelkedő, emblematikus épülete, a gyulafehérvári székesegyház. A magyar királyság egykori területén ez az épület az egyetlen olyan középkori püspöki templom, amely jórészt eredeti formájában maradt fenn, s így egyedül ad méltó képet középkori székesegyházaink hajdani külső és belső megjelenéséről...

Magyarigen környéke történetének első megírása Bod Péterhez köthető, aki a Chartophylax Igeniensis című művében összegezte Hegyalja és ezen belül Magyarigen múltját. Sajnos, ezt a gyűjteményt Bod elveszett művei között tartjuk számon. Ennek érdekében jelen történelmi összefoglalónk hiánypótló szeretne lenni. Erre szükség is van, hiszen a XX. század első harmada után Magyarigen és Hegyalja magyar élete már alig fellelhető, és félő, hogy az eddig ismert események, személyek, emlékhelyek is feledésbe merülhetnek.

Az egykori Gyulafehérvári Református Egyházmegye (később Károlyfehérvári Egyházmegye) gyülekezeteiből mára csak 3 nagyobb közösség – egyházközség tekinthető életképesnek: Vajasd, Gyulafehérvár és részben Tövis. Nem pusztán a történelem fintora, hogy egykori gazdag közösségeink a reformáció után lassan elvesztették magyar lakosságukat, vagyonukat, templomaikat, helyi majd regionális identitásukat. A Gyulafehérvári Református Egyházmegye volt az, ahol az etnikai asszimiláció, kivándorlás és kiöregedés ijesztő képlete nem csak elméleti szinten maradt. A legkorábbi – egyházmegyei közösségeket érintő – összeírás 1658-ban a tatárjárás után született, amelyet 1663-ban tettek közre.

A forráskiadvány Torda vármegyének az 1659–1707 közötti időszakból máig fennmaradt jegyzőkönyveinek teljes anyagát tartalmazza: a megyei közgyűlés (congregatio generalis), illetve az ettől Erdélyben élesen el nem különülő vármegyei generális törvényszék (sedes judiciaria/sedria) 1659–1662 közti feljegyzéseit (a két intézmény jegyzőkönyvei az ezt követő, 1711-ig terjedő időszakból elpusztultak), valamint a speciális erdélyi fejlődés eredményeként kialakult megyei parciális (1666-tól) és filiális (1672-től) székek anyagát. Utóbbiak közül csak a megye alsó járásának (azaz nyugati, Torda központú tömbjének) jegyzőkönyvei élték túl a történelem viharait, ma már egyedüliként tanúskodva az erdélyi vármegyei székek sajátos fejlődéséről. A jog- és közigazgatástörténet mellett azonban források a megye egész társadalmának életét, mindennapjait tárják fel olyan mélységben és életszerűen, amely e tekintetben páratlanokká teszik.

A gyulafehérvári hiteleshely Erdély egyik legfontosabb iratképző és iratmegőrző szerve volt, a hivatal képviselői pedig ebből következően kulcsfontosságú szerepet játszottak a birtokjogokat biztosító okiratok létrejöttében és azok őrzésében. Elég megemlíteni a földbirtokra mint legfőbb értékre építő kora újkori erdélyi társadalom sajátosságát, ahhoz, hogy megértsük e hivatal képviselőinek jelentőségét. Ezen túlmenően azonban a levélkeresők annak a világi értelmiségi rétegnek voltak a tagjai, amely a középkori egyházi intellektualitás legjobb hagyományait folytatta, ezer szállal kötődött a korszak felekezeteihez, és maga is az egyház támogatását élvezte...bővebben

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium 2012-ben indult megújulása az iskola múltjára irányította figyelmünket. Az iskola történetét sokan ismerni véljük, gyakran szóba kerülnek az alapítás körülményei, az Enyedre költöztetés, az egykor gazdag könyvtár emléke. Ám ismerjük-e valójában? Jelen kötetet lapozva bárki rácsodálkozhat közel 400 éves iskolánk történetének részleteire, választ kaphat az eddig nyitva hagyott kérdésekre...bővebben

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

Hasonmás kiadás – Nagy-Enyed. Nagyenyedi Könyvnyomda és Papirárugvár, 1901

„Mikor az Alsófehér vármegye Monografiáját összeállító bizottság megtisztelő felszólítására elvállaltam Alsófehér vármegye római hóditás alatti történetének megírását, jól ismertem a feladat nagyságát és sulyos voltát; de a már előre felismert nehéz körülményeket valódi, majdnem ijesztő színben csak akkor láttam tisztán, midőn az összegyüjtött adatok felhasználásához kezdve, a források nagy halmaza feküdt előttem...bővebben

Az első erdélyi református kollégiumtörténet eddig kiadatlan, kétnyelvű kiadását veheti kézbe a téma iránt érdeklődő olvasó. Pápai Páriz Ferenc 18. század elejéről származó kézirata, a Gyulafehérvárról Nagyenyedre költöztetett Bethlen-kollégium legelső történeti összefoglalója, amely kronológiai rendben adja annak krónikáját, taglalva az első erdélyi egyetemalapítási kísérleteket az 1704-es labancdúlásig. Ennek szemtanújaként a leghitelesebb leírását nyújtja.