Aranyosvidék, Fehér megye

Minden ember életében vannak sorsdöntő pillanatok, melyek meghatározzák életútját. Jómagam is a nagyenyedi Bethlen Könyvtár nyújtotta egyedi lehetőségek, előnyök haszonélvezője lettem azzal, hogy e jeles intézmény gondozását bízták rám, harmincöt éven át gazdag élményekkel, benyomásokkal, de mindenekelőtt rendkívüli ismeretanyaggal kerültem kapcsolatba...

„et continuans ipsi antiquo operi" szól Péter püspök szerződése Tyno fia Jánossal. A szövegrészlet azonban nemcsak az 1280-as évek végére illik rá. A régi mű folytatása, kijavítása, megújítása századokon át adott tennivalót a püspökség számára. Elegendő felidéznünk, hogy a 12. század végén megkezdett új katedrálist félkész állapotban érte a tatárjárás kegyetlen pusztítása, majd ki sem javíthatták, és be sem fejezhették teljesen, amikor a szászok haragja söpört végig rajta. Ezt követően állapodott meg Péter püspök a Magyarországon dolgozó kevés név szerint ismert építőmesterek egyikével a munka folytatásáról...

Az első erdélyi református kollégiumtörténet eddig kiadatlan, kétnyelvű kiadását veheti kézbe a téma iránt érdeklődő olvasó. Pápai Páriz Ferenc 18. század elejéről származó kézirata, a Gyulafehérvárról Nagyenyedre költöztetett Bethlen-kollégium legelső történeti összefoglalója, amely kronológiai rendben adja annak krónikáját, taglalva az első erdélyi egyetemalapítási kísérleteket az 1704-es labancdúlásig. Ennek szemtanújaként a leghitelesebb leírását nyújtja.

A gyulafehérvári hiteleshely Erdély egyik legfontosabb iratképző és iratmegőrző szerve volt, a hivatal képviselői pedig ebből következően kulcsfontosságú szerepet játszottak a birtokjogokat biztosító okiratok létrejöttében és azok őrzésében. Elég megemlíteni a földbirtokra mint legfőbb értékre építő kora újkori erdélyi társadalom sajátosságát, ahhoz, hogy megértsük e hivatal képviselőinek jelentőségét. Ezen túlmenően azonban a levélkeresők annak a világi értelmiségi rétegnek voltak a tagjai, amely a középkori egyházi intellektualitás legjobb hagyományait folytatta, ezer szállal kötődött a korszak felekezeteihez, és maga is az egyház támogatását élvezte...bővebben

„ A Daniela Marcu Istrate régész által vezetett, változó összetételű kutatócsoport által eddig elvégzett, jelenleg is folytatódó ásatások első szakaszának az eredményeit rögzíti ez a kötet, reméljük, kezdő darabjaként annak a sorozatnak, amely az együttes felmérhetetlen fontosságú régészeti monográfiáját eredményezheti. Ezek az ásatások a Teleki László Alapítvány közvetítésével magyarországi intézmények és alapítványok, illetve a helyreállításokban elsődlegesen érdekelt Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye támogatásával folytak és folynak. Első ízben villantják fel a tudományos dokumentáció közzétételével az ásatási eredmények kritikai feldolgozásának a lehetőségét. Nézetünk szerint ugyanakkor kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy a két ország régészei és történészei – túltéve magukat az elmúlt évtizedek ideológiai és politikai fogantatású vitáin – megtalálják az egymás és a középkortudomány közös művelése felé vezető utat. „ Kovács András művészettörténész

A kilenc gazdag tanulmány átfogóan mutatja be a székesegyház történeti és régészeti kutatásait, felfedezéseit. A kiegészítő táblák segítik az áttekintést.

A néhány évvel az ezredforduló után, I. István által alapított erdélyi püspökség központjában áll Magyarország történelmének, egyháztörténetének és művészettörténetének egyik kiemelkedő, emblematikus épülete, a gyulafehérvári székesegyház. A magyar királyság egykori területén ez az épület az egyetlen olyan középkori püspöki templom, amely jórészt eredeti formájában maradt fenn, s így egyedül ad méltó képet középkori székesegyházaink hajdani külső és belső megjelenéséről...

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium 2012-ben indult megújulása az iskola múltjára irányította figyelmünket. Az iskola történetét sokan ismerni véljük, gyakran szóba kerülnek az alapítás körülményei, az Enyedre költöztetés, az egykor gazdag könyvtár emléke. Ám ismerjük-e valójában? Jelen kötetet lapozva bárki rácsodálkozhat közel 400 éves iskolánk történetének részleteire, választ kaphat az eddig nyitva hagyott kérdésekre...bővebben

Hasonmás kiadás – Nagy-Enyed. Nagyenyedi Könyvnyomda és Papirárugvár, 1901

„Mikor az Alsófehér vármegye Monografiáját összeállító bizottság megtisztelő felszólítására elvállaltam Alsófehér vármegye római hóditás alatti történetének megírását, jól ismertem a feladat nagyságát és sulyos voltát; de a már előre felismert nehéz körülményeket valódi, majdnem ijesztő színben csak akkor láttam tisztán, midőn az összegyüjtött adatok felhasználásához kezdve, a források nagy halmaza feküdt előttem...bővebben

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

A kötet a teljességre törekedve bemutatja a történelmi emlékezet szerveződését, a népballadákat, a narratívumokat és proverbiumokat, a találósokat és beugratókat, a táncszókat, az erkölcsi és higiéniai regulákat, a rituális beszéd alkalmait. A gyűjtemény célja árnyalni, újrarajzolni, korrigálni az érdeklődők számára az Aranyosszék-képet; 2. olvasmányt nyújtani Aranyosszék múltjával, társadalmával és kultúrájával kapcsolatosan; 3. felvetni néhány aktuális szakmai kérdést, és válasz-kísérletet fogalmazni ezekre. A kutatás, a forrásfeltárás több téren történt. 

Az egykori Gyulafehérvári Református Egyházmegye (később Károlyfehérvári Egyházmegye) gyülekezeteiből mára csak 3 nagyobb közösség – egyházközség tekinthető életképesnek: Vajasd, Gyulafehérvár és részben Tövis. Nem pusztán a történelem fintora, hogy egykori gazdag közösségeink a reformáció után lassan elvesztették magyar lakosságukat, vagyonukat, templomaikat, helyi majd regionális identitásukat. A Gyulafehérvári Református Egyházmegye volt az, ahol az etnikai asszimiláció, kivándorlás és kiöregedés ijesztő képlete nem csak elméleti szinten maradt. A legkorábbi – egyházmegyei közösségeket érintő – összeírás 1658-ban a tatárjárás után született, amelyet 1663-ban tettek közre.

Történelmi székesegyházunk, a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház a főegyházmegye jelképe. Itt szentelik Krisztusnak életüket évről évre a papnevelde növendékei, itt újítja meg minden évben a főegyházmegye papsága papi fogadalmát a nagycsütörtöki olajszentelési szentmise keretében, itt emlékeznek meg főegyházmegyénk védőszentjéről, Szent Mihály arkangyalról szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepén. De Gyulafehérvárra zarándokolnak a főegyházmegye hívei is, hogy tanúságot tegyenek hitükről, vallási hovatartozásukról. Tisztelettel hódol a Kárpát-medence magyarsága az Erdély panteonjaként is számon tartott katedrálisban örök nyugodalmat lelt fejedelmek, püspökök síremléke előtt.

A gyulafehérvári jegyzőkönyvek első kötetének megjelenése hatalmas előrelépést jelent mind Gyulafehérvár, mind az erdélyi várostörténet kutatásában. Emellett a forrást, ahogy az ismertetésből kiderülhetett, más kérdéskörök és tudományágak iránt érdeklődők is nagymértékben hasznosíthatják. (Horn Ildikó)

Igényes, nosztalgikus, a város nagyjainak visszaemlékezéseivel, verseivel és festményekkel, linólmetszetekkel, régi-régi fotókkal színesített helytörténteti munka a Szászföld egyik legjelentősebb városáról. Nagyenyed neve puszta személynévből származik. Ennek eredete a magyar Egyed személynév, mivel templomának Szent Egyed a védőszentje. Előtagja a Szászsebes és Vízakna közti Kisenyedtől különbözteti meg.

Muzsikál:

Kulcsár Ferenc, prímás, Magyarbece, 1920

Bojin Florean, kontrás, Felenyed, 1923

Kardos Gheorghe, bőgős, Felenyed, 1932

bővebben

A Magyar Népköltészet Tára sorozatban Alsó-Fehér megye, a Maros völgyének középső része nélkül Erdély történelme és kultúrtörténete elképzelhetetlen lenne. Valaha a magyarság által legkorábban és legsűrűbben benépesített tájegységek közé tartozott; mára olyan szórványvidék, ahol sokszor csak romok, hámló vakolatú középkori templomok emlékeztetnek a múltra...

Magyarigen környéke történetének első megírása Bod Péterhez köthető, aki a Chartophylax Igeniensis című művében összegezte Hegyalja és ezen belül Magyarigen múltját. Sajnos, ezt a gyűjteményt Bod elveszett művei között tartjuk számon. Ennek érdekében jelen történelmi összefoglalónk hiánypótló szeretne lenni. Erre szükség is van, hiszen a XX. század első harmada után Magyarigen és Hegyalja magyar élete már alig fellelhető, és félő, hogy az eddig ismert események, személyek, emlékhelyek is feledésbe merülhetnek.

A boszorkányság témakörébe tartozó rontás eseteit vizsgálja a szerző az aranyosszéki Hagymáson. A szerző elemzi a jelenséget néprajzilag, szociológiailag, és az esettanulmányokon keresztül a rontás aranyosszéki megnyilvánulásairól kapunk részletes képet.