Kalotaszeg

Kalotaszegi értékfeltáró-értéktudatosító kiadványsorozatunknak különleges darabját tartja kézben a Kedves Olvasó: Ady Endréné Boncza Berta visszaemlékezéseinek részleteit a maguk töredékes, helyenként csupán vázlatos formájában, esetleg éppen csak baráti levélben körvonalazott, de soha meg nem valósult alakjában. Kiegészítve a désfalvi Boncza- és a törökfalvi Török-család mozaikos történetével, a - Szentimrei Jenő szavaival élve - csucsai vár három Bertájának egyéni és közös tragédiájával...

Elképzeléseimnek megfelelően szándékom Gyarmathy Zsigáné (1843–1910) szépirodalmi alkotásait felébreszteni Csipkerózsika-álmukból, hiszen azok pár kivételtől eltekintve a megírás és a kiadás óta (ami a 19. század utolsó évtizedeit jelenti, kissé belenyúlva a 20. század első éveibe) feledésbe merültek. Ezek a művek manapság már jószerivel csupán a nagyobb könyvtárak polcain lelhetőek fel. Remélem, hogy nem csak Kalotaszegen, ahol áldásos tevékenységét kifejtette, hanem az egész magyar nyelvterületen érdeklődésre készteti a könyvszerető olvasókat...bővebben

Sisa Béla a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezető munkatársa, aki évtizedek óta foglalkozik népi műemlékek felmérésével, megmentésével és helyreállításával. Emellett a Kárpát-medence különleges ábrázolásait is kutatja. Ezúttal az erdélyi Magyargyerőmonostor templomának talányos koraközépkori domborművével, a kígyókat szoptató nőalakkal, az ún. Madárlánnyal foglalkozott, felkutatva és képileg dokumentálva európai rokonábrázolásait a mediterrán világban, Krétától kezdve Itálián át Franciaországig. Jelen könyvében emellett részletesen bemutatja koraközépkori építészetünk egyik legszebb alkotását, a magyargyerőmonostori templomot és néhány vele rokon nemzetségi monostortemplomot is.  

Nem szokványos életpálya az 1928-ben született Fekete Károlyé, és ennek tulajdoníthatóan nem szokványos az a pályakép sem, amelyet most – korabeli iskolai dokumentumokkal, újságcikkekkel, fényképekkel kiegészítve – közread. Nem megszokott sem tartalmában, sem műfajában, sem hangvételében. A címbeli „nemzet napszámosa” is másképpen, sokféleképpen értelmezhető az általa átélt, megélt korban és személyesen rá vonatkoztatva. Két állandó vonatkoztatási pontja mégis van ennek az életpályának. Az egyik Kalotaszeg, Bánffyhunyad és környéke, ahol mindenes és tanító volt, és a „nemzet” is, amelyre hivatkozik, elsősorban ennek a vidéknek a népét jelentette, nem egyetlen faluért, mint ahogy megszokott (volt), ha valaki a „nemzet napszámosságát” vállalta...bővebben

" [ ...] nekivágunk egy nyersmérleg-félének, amiből idővel akár krónika is lehet, krónikája egy jó szándéknak, egy nagycsalád, egy ház, egy telep, egy falu, egy kistáj és egy valamivel nagyobb emberi közösség próbálkozásainak, hogy a 20. és 21. század fordulóján mire voltunk képesek, mit tettünk azzal, amit örököltünk, ott, ahol voltunk. [...]

'Jómagam úgy egy hónapos koromtól számítva, 9 éves koromig életem legszebb nyarait töltöttem Váralmáson.' 'ízesüljön szátokban e szép szó - Kalotaszeg - és menjetek oda, fedezzétek fel újra ezt a tájat, és ezt a népet, mint ahogy egykoron, a 19. század végén, s a 20. század elején megtörtént ez a felfedezés. megérné...' (Finta József)

A szerző összegyűjtött cikkei mind Bánffyhunyad és vidékének, azaz Kalotaszegnek a történetéhez, kultúrájához kapcsolódnak. Szólnak a bánffyhunyadi iskolák történetéről, a helyi hitéletről, irodalomról, közművelődésről, a Riszeg-tetői énekversenyről és Bartók Béláról, Kodályról és a helyi zenei élet nagy alakjairól, Kós Károly és a szerző kapcsolatáról, a közösség kiemelkedő alakjairól és családtörténetükről.

Szentimrei Jenő (1891-1959) elsősorban költő, prózaíró, újságíró és művelődéstörténész volt, életművében a drámaírás csekély szerepet játszott, annak ellenére, hogy pályakezdőként is kacérkodott vele, és a hat kiadást megért Kölcsey-életregénye mellett talán a Csáki bíró lánya című balladajátéka volt a legnépszerűbb műve...bővebben

Nagy elégtétellel és elismeréssel ajánlom a szakmabeliek és a szélesebb olvasóközönség figyelmébe ezt a kivételes gyűjteményes tanulmánykötetet. Teszem ezt nemzedéktársaim, a biológus-botanikus Szabó T. Attila és Szabó István professzorok nevében is, emlékezve a hajdani kutatótársra, Kóczián Gézára is. Elégtétellel, mert az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete szervezte kalotaszegi etnoökológiai kutatótábor fiatal kutatóinak nemzedéke saját munkáját ahhoz kapcsolja, amit mi végeztünk az előző század hetvenes éveiben...bővebben

Péntek János

Buzás Pál (Bánffyhunyad, 1939) kolozsvári zongoraművész, zenetanár, "Kalotaszegnek a szó legnemesebb értelmében vett helytörténésze. Amint ennek a gyűjteményes kötetének az írásaiból is kitűnik, bizonyára vannak - és ők lehetnek a legtöbben -, akik a zongotanár és előadóművész Buzás Pált ismerik, és alig tudhatnak kalotaszegi elkötelezettségéről, akik pedig a Kalotaszegben vagy a Művelődésben Kalotaszegről szóló írásait olvassák, a kalotaszegi hagyományt megörökítő breviáriumait, antológiáit forgathatják, kevésbé ismerhetik tanári, előadóművészi pályáját. Ez a kettősség, pontosabban életpályájának ez a sokrétűsége tűkröződik ebben a kötetben, azokban az írásokban is, amelyekben önmagáról ír (vagy vall interjúkban), a rá jellemző rejtőzködő szerénységgel, és azokban is, amelyekben másokra emlékezik vagy másokat méltat..

A Transylvania Trust Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő Erdélyi műemlékek sorozat az épített örökség tájainkon még fellelhető legértékesebb emlékeit kívánja megismertetni a szélesebb körű olvasóközönséggel. A lassan negyvenedik számához közeledő füzetsorozat egyben történelmi-földrajzi turistakalauzként is szolgál az országjáróknak, hazai és külföldi turistáknak, ráébreszti a fiatalokat értékeinkre, arra, hogy mindnyájunk kötelessége ezeket megőrizni, védeni, és akár áldozatok árán is felújítani, rekonstruálni.

A szerző Kalotaszeg múltjának és jelenének alapos ismerője, tevékeny alakítója és elkötelezett krónikása. Egész életében tanító és tanfelügyelő, művelődést serkentő és szervező munkát végzett.

„Elmesélem azt, amit a szívem diktál...”

Erdély furcsa zuga Európának; meglehetősen eldugott, nehezen hozzáférhető hely. A régi vándorló népek által könnyen barangolható, nyitott alföldektől zordon hegyfalakkal elválasztott és körülvett magas fekvésű katlan. De talán éppen ez a furcsa eldugottsága, erődítésszerűsége okozta, hogy visszaálmodható ősidők óta ismerték és lakták emberek...bővebben

Az 1890-ben indult Kalotaszeg folyóirat antológiasorozatának harmadik kötete. Voltaképpen a már kiadott antológiák sorában – lévén alig hozzáférhető és legkorábbi sajtótermék – ezzel kellett volna kezdenem. Mégsem tettem: előbb erőt, tapasztalatot kellett szereznem az „ős” tüzetes tanulmányozáshoz. Ezért 2010-ben napvilágot látott az első kötet: időben visszafelé haladva, a fordulat után a Vasas Samu kezdeményezésére újraindult, napjainkban is megjelenő bánffyhunyadi közéleti-művelődési lap első hét évének (1990–1996) legjava termését gyűjtöttem egybe. A kötet kedvező visszhangja arra sarkallt, hogy szaporán folytassam a megkezdett szerkesztői munkám, 2011-ben megjelent az 1997–2008-as évfolyamok válogatott anyaga. Most visszatérek a gyökerekhez.

A kötet a Kalotaszeg kulturális közéleti folyóirat hat évéből (1990-1996) ad válogatást. Rendkívül gazdag írások foglalkoznak Kalotaszeg közéletével, falvainak bemutatásával, műemlékeivel, egyházi életével, ünnepeivel, néphagyományaival, mezőgazdasági életével, művészeti és oktatási életével, közművelődésével, bemutat számos kalotaszegi arcot, interjúkat közöl - azaz tulajdonképpen Kalotaszeg hat évének életéről teljeskörű információkat kapunk.

A Kalotaszeg kulturális és közéleti folyóirat antológiájának második kötetét vehetjük kézbe. Ezúttal az 1997-2008 közötti időszak legemlékezetesebb, maradandóbb írásait gyűjtötte össze a szerkesztő, Buzás Pál egy vaskos kötetbe. Így mindazok olvashatják a Kalotaszeghez kötődő történeti, néprajzi, kulturális, közéleti és egy egyéb témájú írásokat, akikhez ezekben az időkben nem jutott el a folyóirat.

Kós Károly sztánai hetilapja 1912.évi évfolyamának 1-12. szám hasonmás kiadása.

Morvay Pál (1914–1990) nem volt újságíró, legalábbis foglalkozásszerűen, de több volt annál. Írásainak elsősorban hírértékük volt és van mind a mai napig, olyan hírek, információk, amik nagyon fontosak voltak, elsősorban azok számára, akik akkor és ott éltek, illetve a mai erdélyi vagy Erdélyből elszármazott emberek számára is; az idősebbeknek, akik átélték, a fiatalabbaknak, hogy tudomásuk legyen azokról az eseményekről, színjátszásról, néptánc együttesek sikereiről, hangversenyekről, interjút készített zenészekkel, képzőművészekkel, olimpikonnal, népnevelővel, egyszerű, tehetséges emberekkel, bejárta a környék falvait, elbeszélgetett a kalotaszegi emberekkel, írt a sikereikről, bekapcsolódott az egyházközség életébe, tisztséget vállalt a gyülekezetben, és életével, munkásságával példát mutatott emberségben, kitartásban...bővebben

Kalotaszeg a népi építészet terén is valami sajátosat produkál – a XX. század első évtizedeiben, amikor a Kárpát-medence más térségei már igyekeznek a hagyományostól, a parasztitól eltérő mintákat, a városok elővárosai kisegzisztenciáinak polgári-pallér építészetét követni, itt egy új, mondhatnánk hangsúlyozottan népi építészet alakul ki. Egy olyan, amelyik befogad és ugyanakkor példákat szolgáltat. A magyar szecesszió Lechner Ödön nevével fémjelezhető első nemzedéke a népművészetből elsősorban díszítőmotívumokat vett át, melyeket főleg Huszka József székelyföldi búvárkodásából ismertek meg. A későbbiekben a gödöllőiek éppen úgy, mint Kós Károly és köre, az „erdélyi fiatalok”, Kalotaszegről transzponálták immár nemcsak a népművészeti, de a népi építészeti formákat is.

Kalotaszeg elsősorban népművészetéről, gyönyörű hímzéseiről és fafaragásairól ismert, e könyv segítségével szeretnénk rámutatni arra, milyen felbecsülhetetlen értékek rejtőznek ezen vidék hagyományos táplálkozásában is. Rónay Egon, az angol konyha megújítója, a 'világ nagy konyhái' közé sorolja az erdélyit, a kínaival és a franciával együtt. Erdély területének konyhája több ponton is eltér az anyaországitól. Ennek egyik magyarázata az ételek elterjedésének nyugatról kelet felé haladó iránya. A korábban az egész országra jellemző ízlés visszaszorult és archaizálódott Erdélyben, ahol különleges politikai, társadalmi fejlődés ment végbe és a kulturális keveredés is közrejátszott a sajátos, gazdag étkezési szokások kialakulásában. Az erdélyi magyar népi táplálkozás természetesen önmagában sem egységes. Határozott különbségek mutatkozhatnak a kelet- és nyugat-erdélyi kulturális elemek között, melyeket szintén igyekszünk feltárni. A kiadvány nagyszámú recept közlésével kívánja segíteni a tájegységre jellemző ételek elkészítését.