Kolozsvár

"Jelen írásom valójában a hajdanvolt Kolozsvári Municípiumi Művelődési Ház Stúdió Színpada több mint negyedszázados (1960-1987) tevékenységének igyekszik szubjektív módon emléket állítani. Ezt az teszi indokolttá, hogy ez a műkedvelő együttes nem akármilyen hírnevet, rangot képviselt, nemcsak Kolozsvárott, hanem a romániai, erdélyi magyar kulturális életben is. A nemzetiségi lét szorításai közepette, amíg lehetett, bárhol és bármikor hallatta hangját. Talán nem méltatlanul emlegették hajdanán mint a város harmadik színházát. Ezt többször és többen is leírták, akik figyelemmel kísérték az együttes alakulását, fejlődését, előadásait és repertoárjának színvonalát.[...]

Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, a Házsongárd Alapítvány üv. elnöke, a Házsongárdi temető közismert krónikása ezúttal Kolozsvár még kevéssé kutatott hat sírkertjébe vezeti el az olvasót. A Házsongárdi új temető az első világháború végétől fogadja be a halottakat. A Kismezői temető majdnem egyidős a házsongárdi történelmi sírkerttel, de alig találhatók benne patinás sírok, viszont a hóstátok emlékét őrzi. A négy zsidó temető egy külön világot rejt magába. Az utóbbiaknak nem csak leírását, hanem szokásait és hagyományait is megismerheti az olvasó. Ez a kötet teljessé teszi a kolozsvári múlt temetőkbe rejtett világának a feltérképezését. 

Janovics Jenő a kolozsvári magyar színház vezető színésze és igazgatója volt az 1900-as évek elején. Kézirata, amely a kolozsvári színjátszás 1903 és 1918 közötti periódusát fogja át, az új színházépület felépítésétől a román hatalomátvételig. 1940-42 között íródott, és mindmáig kiadatlan. Janovics Jenő örökösök nélkül hunyt el, kézirata az Erdélyi Múzeum Egyesület kézirattárából került elő. A rendkívül fontos színház- és kultúrtörténeti kiadvány Senkálszky Endre érdemes színművész bevezetőjével, illeteve Kötő József utószavával és jegyzetanyagával jelenik meg.

T. Veress Éva (Nagyenyed, 1939) természettudományi szakíró.

"A kertkultúra sokat változott az idők folyamán, valamikor a kert a mindennapi élelmet jelentette, sokaknak a megélhetést is, manapság azonban az emberek zömének az öröm, a kikapcsolódás, a felüdülés, az állandó sikerélmény forrása. Elhatároztam, hogy átmentem az utókorra Kolozsvár néhány régi kertjének arculatát, elbeszélgetek az új kerttulajdonosokkal.

A katalógus hat, a Román Akadémia kolozsvári fiókjának könyvtárában található történeti könyvgyűjteményt tartalmaz: a kolozsvári római katolikus Lyceum Könyvtár, a Református Kollégium, az Unitárius Kollégium és az obszervéns ferences zárda könyvtárának, a Balázsfalvi Görög Katolikus Érsekség Központi könyvtárának, valamint a Szatmári Római Katolikus Püspökség töredékes könyvtárának anyagát. Az így közkinccsé váló könyv- és könyvtártörténeti, olvasás-és könyvgyűjtés-történeti adatok széles körű szakmai érdeklődésre tarthatnak számot a magyar művelődéstörténet és az erdélyi művelődési kapcsolatok múltját vizsgálók körében.

A Mátyás király alapította kolozsvári Farkas utcai templom a legnagyobb egyhajós gótikus istenháza a Kárpát-medencében. A szerző történelmi hitelességgel, korabeli dokumentumok felidézésével, oknyomozó alapossággal tárja fel az első erdélyi műemlék-felújítást az építkezés ünnepélyes megkezdésétől a templom újrafelavatásának ünnepéig.

A barokk stílus kolozsvári megjelenésének legkorábbi és legnagyobb szabású, a maga korhűségében megmaradt alkotása az egykori jezsuita (később piarista, jelenleg egyetemi) templom. A templombelső számtalan egyház- és művészettörténeti értéket őriz, melyekből kiemelkedik a főoltáron elhelyezett kegykép, mely a Kolozsvári Könnyező Szűz elnevezést kapta. A jezsuita-barokk pompáját tükröző oltárépítményen áll Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc ereklyetartó ezüst mellszobra...

A hagyatéki leltárak a társadalomtörténet egyik legjelentékenyebb és legrelevánsabb forráscsoportját alkotják. Elsőrendű gazdaságtörténeti adataik mellett a vizsgált mikroközösség vagy egyén társadalmi státusára, anyagi és művelődési igényeire világítanak rá, egyfajta választ fogalmaznak meg arra vonatkozóan, miszerint a vizsgált vagyoni alap milyen hivatás- vagy foglalkozásbeli, kulturális törekvéseket szolgált, milyen társadalmi és interperszonális – elsősorban családi – kapcsolatok függvényében alakult, hogyan hatott egy-egy családban az adott korszak uralkodó stílusirányzata, mi az, ami egy lezárt életpálya eredményeit összegezi...bővebben 

A szerző a kolozsvári református kollégiumi tanulók iskolai színjátszásának előmozdítását kérő felhívástól, a Nemzeti Játszó Társaság 1813. évi törvényein át Déryné, Prielle Kornélia, Szerdahelyi Kálmán, Jancsó Pál, Egressy Gábor és mások életének, munkásságának titkait tárja fel elsősorban levéltári források alapján.

A gazdagon illusztrált kötet első részében Kolozsvárt ismerhetjük meg a szobor felállításának idején, a második fejezetben a szerző a szülőváros Mátyás-kultuszát mutatja be a kezdetektől napjainkig. Murádin Jenő gondos gyűjtőmunkájának köszönhetően fényképekkel, levelekkel illusztrálva követhetjük végig Fadrusz János életét és munkásságát, ugyanakkor a könyvben szó esik a szobrász két másik alkotásáról, a zilahi Wesselényi-szoborról és a Feszületről is. A kiadvány bepillantást enged a Mátyás-szobor megalkotásának és felállításának történetébe az ötlet felvetődésétől a pályázat meghirdetésén, majd a szobor tervein át a leleplezésig, a könyv második fele pedig a műalkotás további sorsát ismerteti a felállításától napjainkig. Az Unipan Helga tervezte kötet címlapján Mátyás király Fadrusz János által megmintázott arca látható.

"A kötet a pusztakamarási magyarok számbeli bemutatása, a családok eredetének felkutatása, a felmenő rokonsági vezérvonalak kiépítése és a leszármazottak helyben maradási, illetve kirajzási szándékának rögzítése céljából készült. A kézirat törzsanyagát Istók Sándor (1882-1930), egykori pusztakamarási református lelkész állította össze, aki az 1700-as évektől kezdődően 1926-ig állította össze a helyi református családok lajstromát. Ekkor Istók leállt a családösszeírással, s 1926-tól 2005-tel bezárólag jómagam [Székely Ferenc, aki az eredeti anyagot Sütő Andrástól kapta] folytattam a pusztakamarási magyar családok történetét.

László Dezső (1904-1973), a kolozsvári Református Kollégium vallástanára, teológiai magántanár. 1940-től haláláig a Kolozsvár Belvárosi (Farkas utcai) Református Egyházközség lelkipásztora. Társadalomtudományi és egyházi író, szerkesztő. Írásaival jelen van a korabeli magyar sajtótermékek hasábjain. Az értékvédő és értékteremtő munkát állítja a kisebbségi élet megszervezésének középpontjába. Koholt vádak alapján 1952-ben letartóztatják és a Duna-csatornához viszik, majd 1957-ben újra letartóztatják. Öt évet ült börtönben. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.

Jómagam is a Mezőgazdasági Főiskola hallgatója voltam 1955-től 1960- ig. Öt év elméleti oktatás után fél év termelési gyakorlat következett. 1961 januárjában államvizsgáztam, elnyerve a mezőgazdasági mérnöki oklevelet. Már mielőtt bejutottam volna ismertem az 1869-ben megalakított Gazdasági Tanintézet történetét. Jelen voltam 100 éves fennállásának megünneplésén, és megvásároltam az akkor megjelentetett emlékkönyvet...

Pósta Béla 1899 és 1919 között a kolozsvári egyetem régészeti tanszékének tanára volt, ugyanakkor az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyetemi használatban lévő Érem- és Régiségtárának igazgatója. Pósta Béla kiadásra szánt szövege 1909-ben az EME fennállásának 50. évfordulójára készült, de mindeddig nem jelent meg nyomtatásban. A dolgozat a régiségtár akkori állapotát, valamint annak történetét mutatja be. A kézirat képmelléklettel történő kiadása az intézménytörténet nagy eseménye. A Pósta által kiválasztott fényképek többségét sikerült a levéltárban azonosítani, csak néhányat kellett más forrásból pótolni.

A neves kolozsvári születésű (1907-1990) fametszőművészről, újságíróról, tipográfusról összeállított kötet.

Az orgonatájak kutatása a kulturális örökség megismerésének része, ugyanakkor orgonisták és orgonaépítők számára is nagyon hasznos információ, hogy hol találhatók egy bizonyos építő művei, vagy egy bizonyos történelmi stílusra jellemző hangszerek. A kutatott régió a mai Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megyékre terjedt ki, mivel az egyes felekezetek területi-igazgatási beosztásai nem fedik egymást. A szakirodalomban található adatok összegzésével, levéltári kutatással és helyszíni szemlékkel sikerült a régió egykori orgonaépítőinek munkásságáról alkotott eddigi képet kiegészíteni. A hangsúly az eddig kevésbé kutatott helyi mesterekre esik.

A kötet a középkori Doboka várkomplexum egyik templom körüli temetőjének a feldolgozása, amelyet körülbelül két évtizedig kutattak a kolozsvári intézet munkatársai. A közlés célja, hogy tisztább helyzetet teremtsen a leletanyag körül, melynek segítségével messzemenőbb következtetéseket lehet majd levonni. Ezt azonban annak tudatában kell megtennünk, hogy a vár területének jelentős részét még nem kutatták, tehát csakis óvatosan és a relativitás teljes tudatában tegyük meg következtetéseinket.

Mit tud tenni egy kora újkori város a fogyatékosokkal, a "kóborgó szegényekkel", a rászorulókkal? Hogyan gondoskodik a falai közé húzódó hajléktalanokról, az árván maradt, vagy a törvénytelen születésű, kitett gyermekekről? Hogyan viszonyul a koldusokhoz, a magukat ellátni képtelen magányos öregekhez...bővebben