A kolozsvári professzor által jegyzett kötet Erdély, a Bánság és a Partium 1848 és 1914 közötti gazdasági és társadalmi struktúráját és a polgárosodás folyamatát vizsgáló történelmi tanulmányokat tartalmaz. A kötet vizsgálódásának társadalmi kereteit a falu és a város képezi. A szerző az 1848-as forradalmat és szabadságharcot és az általa generált reformokat a XIX. század legfontosabb eseményeinek tekinti, melyek gyökeresen megváltoztatták a társadalom szerkezetét: megszűnt a jobbágyrendszer, addig nem ismert gazdasági fejlődés zajlott le, lassan felbomlott a hagyományos falusi társadalom, nagyiramú városiasodás ment végbe és a korszak végére megteremtődtek a jóléti társadalom előfeltételei - ez volt a hosszú béke korszaka.
A kötet az ezeréves erdélyi egyháztörténet eseményeit, papjait, híveit, alkotásait, örömeit és szenvedéseit próbálja bemutatni a teljesség igénye nélkül.
Az itt közölt írások két nagyobb témakörhöz kapcsolódnak. A tanulmányok egyrészt arra keresik a választ, hogy a közép-európai országok (elsősorban Magyarország és Románia) euro-atlanti integrációjában miként van jelent a kisebbségi problematika. A másik csomópont az erdélyi nemzetiségi, illetve kisebbségi politikák alakulása a változó államkeretek között. Vogel Sándor nem ad megoldásokat, nem hoz új alternatívákat az erdélyi kérdés rendezésére. Áttekintést ad, európai és történelmi perspektívát a társadalmi önismerethez. (Részlet a szerkesztõ Előszavából)
Csaknem fél évszázad terméséből válogat a szerző, régebbi és újabb írásokat, összefoglaló, szintézis vagy forrásközlés-jellegűeket. Mutatványok egy erdélyi magyar történetíró munkálkodása köréből. Abban a közegben születtek, mely a szerző tudományos irányulását meghatározta. A kötet jobb megértésében és forrásai bemutatásában bőséges jegyzetanyag, valamint a jegyzetek előtti rövidítési jegyzék és névmutató segíti az olvasót és igazítja el a szakembert.
A kiadvány azokat a dokumentumokat tartalmazza, amelyeket a magyar békedelegáció mutatott be 1919–1920-ban Erdélyről, illetve az erdélyi állapotokról, s amelyek alapján az I. világháborút követő béketárgyalásokon a gr. Apponyi Albert vezette magyar küldöttség megfogalmazta álláspontját Erdéllyel kapcsolatban.
Csávossy György az egész erdélyi borászatot áttekinti - a Partiumot is beleértve -, tájtörténeti, néptörténeti, és szellemtörténeti forrásmunkák, levéltári, okleveles kutatások alapján. Műve rendkívül gazdag tárháza az ismereteknek, markáns és pontos leírásai művelési kultúrának, hagyománynak, régi szőlőfajtáknak, a Leánykától, Királyleánykától, a Magyarádi mustostól, Járdoványtól, egészen az újakig...
A várostörténet az erdélyi magyar (és nem csak magyar) történetírásban mindmáig az elhanyagolt területek közé tartozik. Az 1989-es fordulat óta eltelt évtizedben aztán megélénkült az érdeklődés a várostörténet iránt is, ezt jelzik az azóta megjelent monográfiák, különböző szakfolyóiratokban megjelent tanulmányok.
Jelen kötet elsősorban a magyar kutatások eredményeit kívánta összefoglalni: az erdélyi magyar történészek mellett az erdélyi várostörténettel foglalkozó magyarországi szakemberek is teret kaptak, és mintegy mutatóul a szászok is képviselve vannak, az a két kisebbség tehát, amely egykor az erdélyi városok lakosságának többségét képezte. Az erdélyi várostörténetírás állapota egyelőre nem teszi lehetővé tematikus kötetek összeállítását, ezért jelen kötet is inkább csak a kutatás főbb irányait tükrözi. Az egyetlen, ami összeköti a közölt tanulmányokat, az hogy, a tágabban értelmezett Erdély városfejlődését vizsgálják.
A szerkesztők
A sorozat negyedik köteteben betűhíven bemutatott 69 oklevél 1661-1723 között keletkezett, amelyeket maguk a főurak vagy írástudó kortársaik vetettek papírra. A közlésre került végrendeletek zömében régi erdélyi főnemesi családok jeles személyiségeitől származnak, közöttük említhető Csáki István, Bethlen János és fia, Miklós, Teleki Mihály kancellár, valamint számos erdélyi Nagyasszony. A bevezető tanulmányt és a jegyzeteket Tüdős S. Kinga írta.
Az írásbeliség egyik legszemélyesebb műfaja és az emberiség egyik legszebb emléke a végrendelet. Erdélyben írtakat gyűjtött össze levéltárakból, rendezte tematikák szerint is írt tanulmányt a háromszéki hadviselő székelyeket tartalmazó kötethez Tüdős S. Kinga.
Az évről évre megjelenő antológia a kortárs erdélyi íróknak, költőknek ad lehetőséget, hogy az abban az évben publikált műveikből a legjobb válogatást adják az olvasó kezébe...
Évenként megjelenő antológia kortárs erdélyi írók és költők verseiből és elbeszéléseiből.
Ezzel a kötettel teljesebbé válik Makkai Sándor irodalmi tanulmányainak, esszéinek és előadásainak gyűjteménye, illetve a Kriterion Könyvkiadó kezdeményezte életműkiadás. Az 1922 és 1932 között keletkezett tanulmányait tartalmazó kötet 21 írásának törzsanyagát az Erdélyi Szépmíves Céhnél megjelent Erdélyi szemmel című gyűjtemény adja. Bár a tanulmányok vegyes tematikájúak, kikövetkeztethető belőlük néhány fontosabb kérdéskör: művelődéstörténet, íróportrék az erdélyi, az egyetemes magyar és világirodalomból és kánonelőkészítő és -megerősítő szövegek találhatóak a kötetben.
A kötet cikkgyűjteménye az erdélyi rovásíráskutatás eredményeit mutatja be. Újabb kis cikkgyűjtemény azt kívánja jelezni, hogy lám, a rovásíráskutatás következetesen halad a maga útján, friss eredményei egyre biztosabb horizontok felé mutatnak. Az olvasatok „megtalálásával” pontosítani tudunk egyik-másik rovásemlékünk keletkezésének korát. A csíksomlyói, a berekeresztúri harmadik, és erdőszentgyörgyi felirat Árpád-kori sajátosságokat is hordoz.
Erdély földje alatt több ezer év történelmének tárgyi emlékei nyugszanak. Románia régészeti örökségének mintegy fele ma Erdély területén található, amelyet közel két évszázada kutatnak rendületlenül a régészek és történészek. Olyan örökségről van szó, amelynek számos emléke egyedülálló a világon...
A háztartás fáradságos munka, de ugyanakkor állandó örömforrás is. A közös ebéd vagy vacsora a családot, közösséget összetartó erő. Azt szeretném, ha ebből a rendhagyó recepteskönyvből az olvasó észrevenné az írások szerzőinek és a receptek összeállítójának azt a szándékát, hogy az étkekre úgy tekintsenek, mint a szeretetnek különleges megnyilvánulási formájára...bővebben
Erdélyi diákok európai egyetemeken (1701-1849). Kötetünk ezúttal az erdélyiek 1701 1849 közötti külföldi egyetemjárásának bemutatására vállalkozik, igazodva a Tonk Sándor által meghonosított gyakorlathoz. Ennek megfelelően egyezményesen jártunk el a vizsgált földrajzi terület és a korszak - a mai politikai Erdély, ill. az 1701-1849 közötti évek - behatárolásában, még ha ez vélt és valós (jegyzékünk ui. tartalmazza a Husztról, Técsőről, Viskről, a mai Ukrajna református kisvárosaiból származó peregrinusokat is) torzításokhoz is vezethet...bővebben
Az erdélyi gondolkodókról írt esszék IV. kötetébe azok a 20. századi írók kerültek, akik a III. kötetből kimaradtak, vagy azóta – szomorú tényként kell kezelnünk – a halhatatlanságba távoztak (pl. Sütő András, Lászlóffy Aladár, Domokos Géza).
Publicisztikák mai erdélyi szerzőktől a 16-20. századi legkiválóbb erdélyi gondolkodókról.
A kosár üres
Rendeléseim követése: