Tortoma Könyvkiadó, Barót

„Halottak napjára készült a város, és a ködben a fehér őszirózsákat árultak az utcák szegletén. Bódult, fekete tömeg sodra vitte magával a virágokat. Ez évben nem maradt belőlük a temetőknek. Magukra tűzdösik az élők azt, ami a halottakat illeti.”- írta a történelmi Magyarország 1918-as összeomlásakor Tormay Cécile Bujdosó könyvében...

Kézdivásárhely négyötöd része és református temploma is elpusztult az 1834-es tűzvészben. A vonatkozó levéltári iratok maradéktalan megsemmisülésére hivatkozva a hely- és egyháztörténet méltatlanul kevés figyelmet szentelt a kézdivásárhelyi református egyház múltjának, pedig az a fejedelemségkori Székelyföld egyik legjelentősebb hitközsége volt. Iskolája uzoni Béldi Pál főkirálybíró (1621–1679) támogatásával jó eséllyel indult az udvarhelyivel párhuzamosan a jelentősebb gimnáziumok sorába való felzárkózás útjára...bővebben

A Tortoma Kiadó Híres Helyek sorozatának 2. kötete, amelyben a nagybaconi reformátum templom történetét, építészetét ismerhetjük meg, gazdag színes képanyaggal. Híres helyek felcímmel a műemlék- és építészettörténetben jártas szerzővel kezdte bemutatni Erdővidék – de a továbbiakban bizonyára Háromszék más tájainak – egyedi értékű, az épített örökséghez tartozó műemlék épületeit. A szerző forrásai eredetiek, jobbára a helybeli egyházközség irattári adataira, valamint a templom múltjára vonatkozó tájékoztató könyvészetre támaszkodik.

A székelyek földjéről és népéről könyvtárnyi irodalom született napjainkig. Tudományos, ismeretterjesztő, de áltudományos kötetek egész sora is tárgyalja a székelyek történetét, különböző szerzők különféle elméleteket dolgoztak ki e nép eredetéről és különböző szemszögből ismertetik annak történetét. Az utóbbi időben örvendetes módon ismét fokozódott a Székelyföld iránti érdeklődés...bővebben

A huszadik század két nagy világégése során a magyar honvédség tisztjei és legénysége számos hadszíntéren küzdöttek számukra idegen, vélt, esetenként valós célokért. A második világháború idején amennyiben a „doni poklot”, vagy a brjanszki erdőségben zajló kegyetlen partizánháborút szerencsésen túlélték, könnyen előfordulhatott, hogy hazájuk védelmében is fegyvert kellett fogniuk. Ezt a küzdelmes utat járta be jelen visszaemlékezés szerzője, Bondor Vilmos magyar királyi főhadnagy is, akinek megpróbáltatásai a háború befejeztével korántsem értek véget...bővebben

A kötetből kiválasztott írások többek között a szinte az enyészeté lett bodvaji vashámorról, Kisbaconról, az Erdővidék gyöngyszemének mondott Vargyasról és a Gaál Mózes Köz­művelődési Egyesületről szólnak. Ezekhez kapcsolódóan a szerző életének a Benedek Elek-emlékház avatásától a véczeri emlékmű állításáig tartó szakaszát felidézve világított rá Váry O. Péter újságíró és Demeter László muzeológus, hogy Sylvester Lajos alsócsernátoni létére mennyire kötődött az általa is különleges értékűnek tartott tájegységhez, Erdővidékhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy e kötet megszületéséhez elég volt az egyszeri felkérés, s két hét múlva már a kiadónál volt a kézirat – nem akkor kellett megírnia, több évtized terméséből meríthetett...bővebben

Az egykori Gyulafehérvári Református Egyházmegye (később Károlyfehérvári Egyházmegye) gyülekezeteiből mára csak 3 nagyobb közösség – egyházközség tekinthető életképesnek: Vajasd, Gyulafehérvár és részben Tövis. Nem pusztán a történelem fintora, hogy egykori gazdag közösségeink a reformáció után lassan elvesztették magyar lakosságukat, vagyonukat, templomaikat, helyi majd regionális identitásukat. A Gyulafehérvári Református Egyházmegye volt az, ahol az etnikai asszimiláció, kivándorlás és kiöregedés ijesztő képlete nem csak elméleti szinten maradt. A legkorábbi – egyházmegyei közösségeket érintő – összeírás 1658-ban a tatárjárás után született, amelyet 1663-ban tettek közre.

Id. Kováts István a nagy háború forgatagában mintegy 400 fényképet és több sztereófotót készített, igyekezett megragadni a háború különböző arcait, leginkább katonatársait, a lövészárkok hangulatát, a fegyvernyugvások idején szórakozó katonákat, az elfoglalt településeket örökítette meg...

A kiadványban rövid áttekintést kapunk Benedek Elek életéről, családjáról, közéleti és irodalmi tevékenységéről.

Középajtai és árkosi Benkő József (Bardóc, 1740. december 20. – Középajta, 1814. december 28.) református lelkész, teológus, botanikus, történetíró, nyelvész. A felvilágosodás korszakának elején élt tudós egyaránt eredményes művelője volt a társadalom- és a természettudományoknak. Fő műve, a Transsilvania, a korabeli Erdély leírása, a művelődéstörténet, a néprajztudomány és a családtörténet máig használt forrásmunkája, amely az államismereti iskola módszerével vizsgálja az erdélyi társadalom anyagi és szellemi életét...bővebben

Süli Attila kötete komoly lépés abba az irányba, hogy egyszer Beöthynek teljes, kritikai életrajza szülessen. A kortársai által „ősz Bihar”-ként emlegetett, életét távollétében halálra ítélt emigránsként befejező Beöthy Ödön megérdemli ezt. Ezért is ajánlom jó szívvel a korszakkal hivatásos vagy amatőr módon foglalkozó érdeklődők figyelmébe e kötetet. (Hermann Róbert)

Varga Ferenc 1941 és 1944 között a Magyar Királyi Honvédség tartalékos zászlósaként teljesített szolgálatot egy olyan különleges tüzéralakulatnál, amelyet fegyverzete és felszerelése alkalmassá tett a hegyek közt megvívandó harcra. Az észak-erdélyi Beszterce városában és környékén töltött katonaidejének főbb állomásait és harctéri élményeit naplójába is lejegyezte, s az túlélve az elmúlt fél évszázadot, most kerül először a nagyközönség elé.

1940 szeptemberének elején euforikus hangulat uralkodott a területben és lélekszámban nagyobbodott Magyar Királyságban, a kormányzó és a honvédség tekintélye valósággal az egekig emelkedett. Az észak-erdélyi városok és falvak magyar ajkú lakossága, különösen a Székelyföld színmagyar tömbje, kitörő lelkesedéssel, könnyekig megható fogadtatással, diadalkapuval és virágesővel, nemzetiszín zászlókkal és feldíszített épületekkel, szívüket-Ielküket magyar ünneplőbe öltöztetve várták a bevonuló honvédeket, akik úgy érezhették magukat, mint egykoron Csaba királyfi hazatérő, győzedelmes katonái...bővebben

Bodosi Dániel baróti képzőművész munkásságát bemutató képzőművészeti album. Bodosi Dániel a székely festőiskola második nemzedékén belül egyedülálló ellentmondás képviselője és feloldója: miközben talán a legkövetkezetesebben ragaszkodik egy tájegység természeti, társadalmi és kulturális valóságához – Ő jutott legmesszebb e földhöz tapadt paraszti lét jelenségeinek egyetemes emberi mondanivalók, értékek, törekvések kifejezésére alkalmas felnagyításában, átértelmezésében, gyakorlatilag: a Való transzcendentális vetületének a megvillantásában és átélésében...bővebben

Jelen kötet az egri 20. gyalogdandár erdélyi bevonulásáról szól, arról, milyen utat jártak be az egri bakák, amíg Kárpátaljáról közel félezer kilométert meneteltek, hogy a Magyar Haza újból elérkezzék a Székelyföldre. Segítségül hívtuk a levéltári és könyvészeti anyagok mellett a korabeli székely sajtót is, így képzeletben visszaröppenhetünk 1940 eufórikus szeptemberébe, amikor a székelyek határtalan lelkesedése közepette, virágesőben vonultak be az egri honvédek Csíkszeredába, Kézdivásárhelyre vagy éppen Sepsiszentgyörgyre...bővebben

Hetven éve, 1940. szeptember 5-13. között, a második bécsi döntés következtében Észak-Erdélyt és a Székelyföldet birtokba vette a magyar honvédség. Az erdélyi magyarság mindenhol kitörő lelkesedéssel fogadta a bevonuló honvédeket. A baróti Tortoma Könyvkiadó az évfordulóra egy az eseményhez méltó kötettel emlékezik. Az Illésfalvi Péter és Szabó Péter budapesti hadtörténészek által írt és szerkesztett több mint 200 oldalas, igényesen kialakított, gazdagon illusztrált kötet olvasói a szemtanúk emlékezete, a korabeli hadiokmányok, egy értékelő tanulmány, illetve egykorú sajtóhíradások és helyszíni felvételek által ismerkedhetnek meg a magyarság számára oly fontos eseményről.

• 250 oldal
• 30 túraút, 31 térkép, közel 200 színes fénykép

Benedek Eleknek tulajdonítják azt a mondást, hogy: Isten minket ide, a tenyerére vett. És ez a tenyér Erdővidék. Valóban mi erdővidékiek is így érezhetjük, érezzük, hogy csodálatos helyen lakunk, páratlan örökség birtokában vagyunk, és ha mi megtartjuk ezt a földet, akkor ez a föld is megtart minket.

Erdővidék három jelentős kinccsel rendelkezik: gazdag épített öröksége van, páratlan természeti környezetben fekszik, és a magyar történelem és kultúra számos nagy személyisége származik innen. Mindhárom olyan értékünk, mely a múltban gyökerezve erőt ad a jelenben és reményt a jövőbe. (Demeter László)

Obrusánszky Borbála a magyar krónikai hagyományokra támaszkodva, továbbá latin és görög források alapján, lépésről-lépésre haladva kutatja, dolgozza, tárja fel, ezt a – legfinomabban fogalmazva – tabu-fejezetét a hun-szkita-magyar őstörténetnek.

Vajon miért van az, hogy a magyar krónikák történelmünk e fejezetét leíró részeit nem ismerik, nem kutatják, nem tanítják...bővebben

A hadtörténelmi tanulmányok nem sok teret szentelnek az 1. magyar hadsereg mozgásának. Bizonyára eljön egyszer az a korszak, amikor szakdolgozatok, regények, drámák és az önéletrajzok méltatják majd ezeket az eseményeket...

Mindennapi életünket, falvakon és városon, évszázadokon át, a harangok szava igazgatta. Így hát megszámlálhatatlan szállal kapcsolódnak mindennapjainkhoz. Jelezték-jelzik az évek múlását, óév teltét, újév kezdetét. Templomba, lélekművelésre hívják az embereket mindenütt a keresztények által lakott területeken. Közel állnak mihozzánk, emberekhez: jót, vagy éppen rosszat jelez kongásuk számunkra.