Pro Philosophia Kiadó, Kolozsvár

Ezzel a kötettel köszöntik barátai, munkatársai, tanítványai Egyed Pétert, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófiai Intézetének professzorát, és kívánnak neki termékeny, sikerekben gazdag további éveket. Itt megjelenő írásaik jóvoltából ez a gyűjtemény a maga változatos anyagával hasznos munkaeszköze lehet az oktatásnak, és egyben tartalmas betekintést nyújt a filozófiai kutatások mai állásába is.

Jelen kötet a szerző elmúlt bő tíz esztendőben megjelent magyar filozófiatörténeti témájú tanulmányait tartalmazza. Mint gyűjteményes kötet nem nyújtja magyar bölcseleti múlt összefoglaló áttekintését, pusztán felidézi annak töredékességét. Tételezi, hogy a magyar kultúra alapvetően nem filozófiai kultúra, a filozófia által képviselt árnyalt, reflexív és kritikai gondolkodásmód sosem vált a magyar szellemi élet meghatározó sajátosságává. Megállapítja, hogy a magyar filozófiai gondolkodás története lényegében recepciótörténet, vagyis az európai minta követésére, értelmezésére és beiktatására tett kísérlet...bővebben

Sipos Pál (1759–1816) élete tisztán áll előttünk, sokan írtak róla, már a kortársak is, aztán meg sokan kutatták életművét. A filológiá-ban, de a művelt köztudatban is, nagyon ismert, hogy Sipos Pál felfe-dezője (és talán érdemein felüli méltatója) Kazinczy Ferenc volt, ezért igen sok Siposra vonatkozó adat a Kazinczy-levelezésben található.1 A széphalmi mester irodalom- és kultúraszervező elképzelésébe na-gyon is beleillett a magyar nyelvű filozófia, annak nélkülözhetetlen-ségével tisztában volt – már ami egy teljes nemzeti kultúra program-ját illeti – s el is képzelte ennek a megteremtésében Sipost, ezért buzdítgatá.

Egy pályakezdő gondolkodó első könyvét, egy több éves kutató- és alkotómunka eredményét tartja kezében az Olvasó. Szerzője már az egyetemi évek során érdeklődött a wittgensteini filozófia alapkérdései iránt, s érdeklődéséhez kitartó, egyre átgondoltabb és elmélyültebb tanulmányok társultak. A régebbi és az újabb Wittgenstein-bibliográfia fontosabb fejezeteivel való megismerkedés, a különböző Wittgenstein-recepciók nyomon követése és összevetése mindvégig együtt járt a német filozófus eredeti és alapvető problémafelvetéseihez való belegondoló-értelmező, problematizáló viszonyulással.

Az 2018. február 24-én tartott VII. Kolozsvári Alkalmazott Etikai Konferencia előadásai anyaga. A kötet és az alapjául szolgáló konferencia fő kérdése, hogy a kutatói, illetve publikációs tevékenység fokozódó piaci alárendeltsége nem veszélyezteti-e a kutatói munka értelmét: az igazság zavartalan feltárását?

Eltitkolni annyi, mint úgy tenni, mintha nem lenne az, amink van. Szimulálni annyi, mint úgy tenni, mintha lenne az, amink nincs. Az első jelenlétre utal, a második hiányra. De a dolog bonyolultabb, hiszen a szimulálás nem színlelés. (…) Azaz a színlelés vagy eltitkolás érintetlenül hagyja a realitás elvét: a különbség mindig világos, csak éppen el van kendőzve. Ezzel szemben a szimuláció megkérdőjelezi az "igaz" és "hamis", "valódi" és "képzeletbeli" közötti különbséget. Jean Baudrillard

A testi elme fenomenológiája a szubjektív és interszubjektív értelemtapasztalatot is integráló új természetfogalom - s egyben a szellem- és természettudományok közötti szakadékon átívelő "harmadik diskurzus" - alapvonalait vázolja fel. A kulturális különbözőség kortárs elemzéseinek a kontextusában a fenomenológia a kulturális idegenséggel való szembesülés interszubjektív, etikai értelmét emeli ki: az az elemi tapasztalatot, amelyben a másik mássága, idegensége számunkra testet, illetve "arc"-ot ölt.

A kötet az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság 2019-es Tanulmányi Napjain a sepseszentgyörgyi MAGMA-ban megrendezett interdiszciplinális konferencia tanulmányait tartalmazza.

"Ennek a könyvnek, amely harmadik a sorban, az Alternatívák könyvének 2007-ben megjelent első két kötete után, szinte minden bekezdését megcáfolta a történelem. Én mégis szeretem. Nem azért, mert „az enyém”, hanem azért, mert hiteles tanúja – ezt, úgy vélem, nyugodt lelkiismerettel állíthatom – a kommunizmus bukása előtti és utáni magyar históriának, amikor még nem dőltek el egyértelműen a dolgok. Pontosabban annak a sokakat meglepetésként érő elementáris módnak, ahogyan a rendszerváltozással együtt a magyar kérdés, az összmagyarság kérdése felmerült."  

Az Alternatívák 4. kötetének adhattam volna azt az alcímet is, hogy Geopolitikai alternatíva. Csakhogy a geopolitika - akkor - egyszerre volt számomra mentsvár és csapda. Vagyis elméleti és politikai spekulációk tárgya, amelyek folyamatosan változni kényszerültek a geopolitikai erővonalak vélt vagy valós változásait követve vagy éppenséggel azokat megelőzve...

A gyűjtemény a Molnár Gusztávval készült és az általa másokkal készített interjúkon kívül olyan kerekasztal-beszélgetések szövegeit is tartalmazza, amelyeken a szerző részt vett. Az első 1993-ban lezáruló rész külön érdekessége az 1983-ban a szerzó akkor 89 éves nagyapjával készült beszélgetés a 20. század eleji bihari tanyavilágról és az első világháborúról. 

A kötet tanulmányai az utóbbi öt év folyamán doktoranduszokkal és mesterképzős hallgatókkal megvalósított hermeneutikai és alkalmazott filozófiai kutatási projektek (mellék)termékei. Az egyes tanulmányok olyan problémaköröket vizsgálnak, a körültekintő és elmélyítő filozófiai belegondolás módján, amelyek a hermeneutikai szemléletmód és beállítódás kulcsfogalmainak számítanak, mint: a megértésbeli távolság, a hozzátartozás struktúrája, a végesség tapasztalata, a megfordítás és odafordulás értelme, az igazság igénye és történése...bővebben

Gadamer az ígéretnek mint szövegnek, mint „vállaló mondásnak” a létmódját világította meg a fenti mottóba foglalt magyarázatával. A „vállaló mondás” példaértékű esete a Szentírás, amelyet – mint tudjuk – az különböztet meg minden más szövegtől (írástól), hogy rendeltetése nem merül ki bizonyos információk rögzítésében és/vagy közvetítésében. A Szentírás – ahogy mondani szokták – parancs.

Böhm Károly filozófiájával e sorok írójának személyes kapcsolata van – jóllehet tudatában van a mondat messzemenõ költõi konnotációival is. A puszta tény azonban az, hogy 1986-ban szerkesztõje volt (az akkori Kriterion Könyvkiadó munkatársaként) a jeles kolozsvári filozófiatörténész-kutató, Hajós József által jegyzett kiadványnak (Böhm Károly filozófiája. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1986. 391 l.).

Az Egyed Péter gondozásában megjelentetett kötet Bretter György kolozsvári filozófus életét és életművét mutatja be. A filozófus munkásságát monografikus igénnyel feltáró tanulmányok mellett a kötet szemelvényeket közöl Bretter doktori téziséből és helyet kapnak benne a kortársak, ismerősök visszaemlékezései is.

A kategóriákat és a paradoxonokat nem a gondolkodás alkotja. A gondolkodás rájuk talál a létproblémákkal való szembesülése során. Minden ilyen talalkozás azonban magát a gondolkodást is próbára teszi, mivel, azon túlmenően, hogy kikényszeríti saját határainak a belátását, számvetésre készteti a mindenkori előzetesség struktúráját és értelmezési horizontját alkotó egzisztenciális alapjaival és tudati hátterével is.

A kötet szerzői: Egyed Péter, Keszeg Anna, Nagy Erika, Petres László, Rigán Lóránd, Soós Amália-Mária, Zuh Deodáth. A tanulmányok az érték a történelemben témakör különböző vetületeit vizsgálják a kortárs francia és német történetfilozófiában, a jogfilozófiában, a történetírásban vagy akár a média területén. A kötet egyik végkonklúziója szerint a posztmodern kor és a globalizáció értékválságának, illetve értékváltozásának a kontextusában az egyéni értékválasztást egy reflektálatlan értékkonzervatizmus, továbbá intenzív személyesség jellemzi, emellett azonban az értékpárbeszéd posztmodern elmélete még kidolgozásra szorul.

A történelmi és ideológiai cezúrák miatt filozófiai kultúránk nem élhette meg saját hagyományait a folytonosság jegyében, így XX. századi történetét nem a folyamatos és szerves építkezés, hanem az állandó újrakezdés jellemzi. Ugyanakkor az információs források hiányában a magyar nyelvû filozófiai szakirodalom egészében való tájékozódás sem lehetséges. Részben mindezeknek köszönhetôen Magyarországon és Erdélyben csak elvétve jelenik meg egy olyan kiadvány(sorozat), amely szisztematikus kutatásokra alapozva kíván számot vetni a magyar filozófiai kultúra elmúlt mintegy másfél évszázadának szellemi hozadékával.

Vajon gondolkodunk-e még manapság azon, hogy mi és miért tetszik nekünk? Kiélvezzük-e, formázzuk-e, tudjuk-e változtatni izlésünket? Avagy végképp elveszünk a művészeti, álművészeti és giccspiacon, azaz megszűnünk esztétikai alanyok lenni...