Művészeti és Irodalmi Jelen, Budapest

Györgyey Ferenc Aladár (1925-2014) magyar orvostörténész, író, könyvtáros, művészettörténész - memoárjában emlékezetes események szatirikus leírásával mutatja be a Rákos-korszak internálófogdáit, politikai börtöneit és haláltáborait, amelyekben 1948-tól kezdve nyolc éven át maga is raboskodott.

Czilli Aranka ( Kovászna, 1982) költészete fájdalomból és örömből szőtt pillanatmintás égtakaró. A mindennapok szinesztéziája a székely táj és ember lírai lenyomata.

Daday Loránd (írói álnevei:Székely Mózes, Derzsi Mihály, Kovács Bálint) (Beszterce, 1893 - Dés, 1954) a Monarchia békés éveiben született, de ifjú éveiben Trianon drámai következményeivel kellett szembesülnie. A kolozsvári református teológia hallgatója volt, majd a budapesti egyetemen szerzett filozófiai doktorátust. 

Székely Mózes néven Budapesten kiadott regényeivel nemcsak irodalmi, hanem politikai körökben is nagy feltűnést keltett. Első regénye, a Zátony ugyanis azt a folyamatot mutatja be leleplező erővel, hogyan hull szét az erdélyi magyar földesúri birtok a feltörő román burzsoázia és a földet követelő parasztság kettős nyomása alatt. "Írásban elkövetett felséggyalázás" vádjával hat hónapi börtönre ítélték. Következő regényében, a Csütörtökben már a munkásosztály helyzetét jellemzi. 

Pongrácz P. Mária (Székelyudvarhely, 1941) novellái hatalmas empátiakészségről és érzékenységről árulkodnak. A történetek tragikus, olykor groteszkbe fulladt sorsokat mutatnak be úgy, ahogyan azt a szereplők megélik.