Bookart, Csíkszereda

Elszigetelve: hét író - Nyáry Krisztián, Wirth Imre, Cserna-Szabó András, Ozsváth Zsuzsa, Márton Evelin, Kemény István, Molnár T. Eszter - és hét képzőművész -  iski Kocsis Tibor, Tombor Zoltán, Részegh Botond, Weiler Péter, Gaál József, Szabó Dorottya, Nagy Kriszta - a karanténról, a magányról, az elszigeteltség érzéséről vall. 

Nemrég töltötte be 200. életévét a bicikli.

E könyv szándéka, hogy a kétszázadik évforduló alkalmából áttekintést nyújtson, mennyi mindent tudhatnánk vagy kellene tudnunk a bicikliről. Hisz jobban megérdemelné, mint az összes többi közlekedési eszköz.

Ez az antológia 19 év LÁTÓ-nívódíjasainak szövegeit tartalmazza, mintha egy túlméretezett lapszámot szerkesztettünk volna, amely 1991-től 2009-ig mutatja fel azt, hogy mit érdemesített díjra a szerkesztőség. Egyfajta keresztmetszete ez a korszak (erdélyi) magyar irodalmának.

Hajdú Farkas-Zoltán műve, egy tervezett regényfolyam első része sokműfajú alkotás. Maga a szerző a „képes regény” alcímmel látja el, ez annyiban mindenképpen igaz, hogy Vidák Zsolt képei valóban nem csupán illusztrációi a szövegvilágnak, azaz semmiképpen sem pusztán egy képregénnyel állunk szemben. A homályban maradás ösztöne másrészt viszont dokumentumregény, amennyiben külső cselekménye nem más, mint „egy budapesti ószeren feltűnő családi levéltár darabjainak időrendi bemutatása: 1876-tól 1970-ig”, Ezt állítja a bevezető sorokban Hajdú Farkas-Zoltán, de kérdés, mennyiben hihetünk neki? (Bán Zoltán András)

A könyv főhőse beül a bázeli vonatba, hogy hazautazzék, s egyszerre csak a múltban találja magát, gyermekkora családi házában. Minden a régiben, még a kék szifon is ott csillog apja borosüvegei között. Éppen csak a betoppanó, furcsa alakot nem ismerik meg eltűnt fiacskájukért aggódó szülei. Izgalmas, többsíkú időutatás kezdődik.

Mi köze Csokonai Vitéz Mihálynak a geopolitikához? Miért akarta meghonosítani a szonettet Kazinczy Ferenc? Lehetett volna-e egészen más költő Petőfi Sándor?  Mit mulasztott el Arany János? Hogyan újult meg Ady Endre költészete, és miképpen kapcsolódik mégis elődeihez? Hozzá kell-e szólnia a költőnek a közélethez? Mire való napjainkban a vers? Eldöntheti-e a költő, hogy miként használja fel tehetségét? Tényleg új műfaj-e a slam poetry? Többek közt ezekre vagy ezekhez hasonló kérdésekre keresi esszéiben Markó Béla a választ. Műfajok titkát kutatja, poétikai, közéleti és morális dilemmákat szembesít, végigkövetve a magyar líra évszázadait Balassi Bálinttól olyan kortársainkig, akik nemrég még köztünk voltak. A magyar vers szubjektív, izgalmas útikönyveként is olvasható ez az esszégyűjtemény.

Most az Isten Csíkban – ez is lehetne Molnár Vilmos új, második könyvének a címe. Humor, filozófiai hajlam, nyelvi furfang, súlyos, balladai hangvétel egyként jellemzi a novelláskötetet, melyen folyamatos „az Isten ujjának” érintése, a nevének, akaratának, nyomainak keresése: Csicsó után a vonaton, gimnazista iskolai fogalmazásban, üres négyzetekben és félve feltett kérdésekben. A legfelső stáció jófajta elbeszélői hangon, egyetlen esőcseppnyi csíki ízzel szól arról, hogy mi minden olyan a mi életünkben is, mint a mesében...

„Ez a regény a próza ünnepe, az elbeszélés művészetének és tudományának olyan áradása, amilyent ritkán látni, az írás egyfajta diadala a világon. Erénye nemcsak az, hogy oldalain rendkívül hitelesen és elbűvölően megjelenik és kialakul egy világ, egy ritka varázslatos világ, a dél, a fennsík, a mocsarak, a bizánci maradványok és a török szokások világa, hanem az is, hogy ebben az elbűvölő világban varázslatos szereplők születnek, olyan életrajzokkal, cselekedetekkel, gesztusokkal, mesékkel és gondolatokkal, amelyek megőrjítenek, legalábbis olvasás közben. Olyan őrület ez, mint a szerelem. Amikor elmélyülsz A milliomos könyvében, elkerülhetetlenül boldog vagy. Remélhet egy könyv ennél többet?” Filip Florian

"Hohl gondolkodó, mi, ha a gondolkodást pontosan meghatározzuk, nem vagyunk azok. Hohl szükségszerű, mi véletlenszerűek vagyunk. Mi dokumentáljuk az emberit, Hohl szaván fogja azt. Nehéz őt kibírni. El kell őt fogadnunk, hogy megérthessük, amit tesz. Aki magának követeli az igazságot, az másoktól is elvárja. Ha hátat fordítanánk neki, saját magunknak fordítanánk hátat. Sok írót ismerek, de Ludwig Hohl az egyetlen, akivel szemben lelkiismeretfurdalásom van. Képtelen vagyok felnőni hozzá." (Friedrich Dürrenmatt)

Gyermekversek a szerző válogatásában. Markó Bélának ebben a kötetében olyan gyermekverseket találhatunk, melyek többségének témáját ezúttal is az állatok szolgáltatják: ilyen a kiadvány címét is adó A pinty és a többiek, ezen kívül más, valóságban is létező állatról olvashatunk rövid, általában négy soros versikéket (Tudósítás az állatkertből), de olyan élőlényekkel is találkozunk, amelyek a valóságban nem, sokkal inkább a gyermekek képzeletében léteznek, a gyermeki fantázia szerint cselekszenek (A játékmackó álma; A papagáj-óvodában; Mit csinál a zebra?; Kenguru-háború; A kalapnyúl)...bővebben

Ezek a finom mondatok, ezek a villanásnyi mozzanatok, ezek a fátyolos képek, a bérházakból még ma is ki-kicsapódó függönyök, illatok emlékével, ezek a káprázatok és mélységek, ezek a céltalan elvágyódások és megmagyarázhatatlan útrakelések, ezek a tárgytalan vágyálmok és félelmek emlékeztetnek Árva Mariska naplójára, Görög Ilona novelláira, Török Sophie életképeire - de leplezetlenebbek, maibbak, lüktetőbbek, játékosabbak. A tizennegyedik minden kétséget kizáróan tőről metszett kis polgári regény. (Láng Zsolt)

Cincogósi Elemér, a templomi pelegér, otthonától távol, nagy ínségében tengetve életét, eldönti, hogy kezébe veszi sorsát, odahagyja addigi lakhelyét, és világgá indul. Kalandos, veszélyekkel teli út következik számára: barátra talál, gaz patkányok ejtik foglyul, hajótörést szenved, a csokivulkán szigetén, Cingapuron köt ki... 

„Alekszej Pavlovics Asztrov Szentpéterváron született 1894-ben, Moszkvában hunyt el 1985-ben. Hagyatékában ötvenkilenc vers maradt fenn” – áll Kovács András Ferenc legújabb kötetének hátlapján. A szerző ismét szerepjátékba bújt, ezúttal Oroszország térképén játszik. Itt épít fiktív és valóságos szereplőkből „emlékművet”: emberekből, időből, betűből.

Bartos Tibor (Újpest, 1933 - Budapest, 2010) tanulmányait az Idegen Nyelvek Főiskoláján végezte. Az 1950-es években többek között az újpesti cigányság nyelvének tanulmányozásával, meséik gyűjtésével foglalkozott, majd 1954 és 1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. Műfordítóként számos alkotást ültetett át angolból. Ezzel párhuzamosan szenvedélyesen gyűjtötte a magyar nyelv szinonimáit, ezeket csoportosította és láncokba rendezte. Kutatásai eredményeként 2002-ben jelent meg Magyar szótára. Büszkén vallotta, hogy nem hajolt meg a kommunista hatalom előtt, és nem vette igénybe az ideológiailag betagozódott íróknak biztosított előjogokat.

Trilógia első kötete. 

Bartos Tibor (Újpest, 1933. - Budapest, 2010) büszkén vallotta, hogy nem hajolt meg a kommunista hatalom előtt, és nem vette igénybe az ideológiailag betagozódott íróknak biztosított előjogokat.

Trilógiájának 2. kötete. Bartos oldalról oldalra belegázol – méghozzá frontálisan – a jóérzésbe és jó ízlésbe, olyan kíméletlenül (felszabadítóan?) őszinte és nyers hangvételt enged meg magának, ami a sokszor finomkodó magyar irodalomban egyáltalán nem megszokott.

"valahol egy mellékszálon leng a szívem nagyon távol. "

Igen, így élünk: mellékszálakon. Sok életünk van: rengeteg lehetséges, még több lehetetlen. Valódi talán nincs is köztük. Álomidő. Örök átmeneti helyzet. Ezt az érzést budapesti lakosként mindig is jól ismertem, mégis egy olyan költő fogalmazta meg nekem igazán pontosan, aki a Partiumban él, országok, tájak, tartományok, vallások, történelmek határán: Jánk Károly

Ezek a történetek az elképzelhető legsűrűbb szövésű anyagból vannak. Egyetlen fölösleges szót sem találunk bennük. Egy rövid, vázlatrajzszerű jellemzésbe, egy lelki- vagy testi állapotba egész élet van belesűrítve. Így aztán történetre a szó hagyományos értelmében nincs is szükség, hiszen az írásmű maga nem több, nem kevesebb, mint a főszereplő élete. A hamisítatlan duvaneli alak senki konszenzusát nem keresi. Nem védekezik, elesettségében, gyerekességében, kiszolgáltatottságában, őrületében találja meg önazonosságát. Adelheid Duvanel pedig soha nem árulja el a alakjait. A legmagányosabb, a leggyámoltalanabb is megőrizheti méltóságát.

Az Apostoloff egy utazás regénye. Egy Németországban élő, középkorú nő harmadmagával bejárja apja szülőföldjét, Bulgáriát. Nem tetszik neki, amit lát és tapasztal, mégis mindinkább lenyűgözi az ország.
Az Apostoloff apa-regény. Egy régi, de mindmáig feldolgozatlan trauma története. A hősnő arra szeretne rájönni, miért lett öngyilkos az apja még az 1960-as években, de arra ébred rá, hogy jóformán semmit sem tud az apjáról, sőt, a bolgár apa és a német anya házasságát sem látja világosan, mi több, önmagát sem ismerte mostanáig.

Balla Árpád Zoltán (Székelyudvarhely,1957) fotóművész.

Levélregény formájában megjelenő esszéfüzért és vallomást tart kezében az olvasó. Egy fotós írja és kapja a leveleket: ezekben munkamódszerekről, művészi fejlődéséről, világlátásról, szakmai és erkölcsi dilemmákról esik szó. Az olvasó tanúja lehet egy nagy alkotói energiákkal rendelkező személyiség küzdelmeinek, és láthatja e vívódások eredményét, Balla Árpád Zoltán legújabb alkotói korszakának képeit. A megelevenedő üvegalakok a kötetet látványként is emlékezetessé teszik.  (Márton László)

Az erdélyi szászok Európát képviselték Európa határán: a szorgos munkálkodást, a tulajdon – a közte a közös tulajdon – szentségét, és a kultúrát mindenekelőtt. A kollektív ölések, nemzetgyilkosságok e tájon mindig Európa-vesztéssel jártak, a térség európátlanítása folyt vérrel. A magyarországi zsidóság, vagy a svábság felszámolása a magyarországi polgár-világon ütött mély sebet; az erdélyi zsidóság, majd a szászság megsemmítése Erdélyt és Romániát lökte Európától lökte Európától és az európai civilizációtól messzibbre el. A szászsággal nem csak egy kultúra tűnt a semmibe, de egy kicsit a kultúra is...bővebben