zEtna Kiadó, Zenta

A Vajdasági Magyar Drámaíróverseny első öt évének időszerű, fájó, bosszantó, izgalmas darabjai olvashatók a kötetben, amelynek erénye, hogy - hála a versenynek - szerzőket nem skatulyázva ad valós keresztmetszetet. Szerzők: Balázs Attila, Beszédes István, Aaron Blumm, B. Boros Rozália, Danyi Zoltán, Gobby Fehér Gyula, Gyarmati Kata, Jódal Rózsa, Kontra Ferenc, Ladik Katalin, Szabó Palócz Attila, Pressburger Csaba - Saul, Szerbhorváth György, Verebes Ernő.

„Az elsőkötetes szerző huszonegy novelláját olvasva Bregovo, Tunemakovo stb. turista soha nem látta vidékén találjuk magunkat, megismerhetjük egzotikus nevű hőseit, azok látszatra eseménytelen, ám semmiképp sem hétköznapi életét.”

Fiatal prózaírók antológiája, akik még nem jelentkeztek önálló kötettel. Azonos korosztályhoz tartoznak: a húszon már túl, de még jóval a harmincon innen, s máris nemzedékként emlegetik őket. Közösen indítottak irodalmi folyóiratot nemrégiben DNS címmel, amelynek ez idáig három száma jelent meg, s nyugodtan mondhatjuk, hogy a vajdasági magyar irodalmi élet állóvizében az utóbbi néhány évben ez volt talán az egyetlen olyan esemény, amely feljogosít bennünket a bizakodásra: talán még megállítható a véglegesnek hitt hanyatlás. Ennek nemcsak fiatal koruk és tehetségük a biztosítéka, hanem tudatosságuk és kitartásuk is: rendszeresen publikálnak az egyik legtekintélyesebbnek számító irodalmi orgánum, a Magyar Szó Kilátó című irodalmi mellékletének hasábjain is.

Sinkovits Péter (1946) zentai író, újságíró és publicista, Herceg János Irodalmi díjas.

Övesen történt, Venice városka szívében, a Kruspér-ház és a festőműhelyek híres udvarán, három feketefenyő árnyékában, akik rég túlnőtték a tövér kéményeket, és már egész Övesre nézve csapást jelentettek lombvedléskor, amidőn elhullajtott koronájuk tüskei mindent beborítottak bosszúságot okozva, mint az időközönként eluralkodó fölösleges gondolat. Ki hitte volna, hogy ezenkívül újabb megbolydulást hoz az idő hamarost. Éppen föltilinkózott a rigó azon a nyáron, amidőn az a sose látott növény a tetőn megsarjadt. Alighogy kitört a tüszőből, újabb és újabb zöldkékes lándzsát leveledzett szinte óránként, és Sarlós Boldogasszonykor már izmos tövek nyomorgatták az egész tetőt, akár Laokoónt és fiait halálos szorítással a kígyók, hallani lehetett az éjcsöndben, mint roppan a gerenda, akár a csont, mint pattog tehetetlenül a napszítta cserép a tekergő narancsvörös gyökerek vaserejétől. (A Kruspér-udvar angyalai, részlet)

Vajdasági és magyarországi élethelyzetek, olykor tipikus, másszor ellenkezőleg: bizarr, egyszeri, egyedi vagy egyszerűen váratlan jelenségek ihlette novellákat, illetve mini-novellákat tartalmaz a kötet.

A 90-es évek délszláv háborúi és az azt környező válság idején született, vajdasági vagy ex-vajdasági magyar művek, illetve a történelmi trauma és a személyes identitás közötti összefüggések vizsgálatának szenteli kötetét a szerző.

A meghatározó vajdasági alkotók, symposionista generációk költészetében, prózájában, esszéírásában fontos szerepet játszó összefüggések, kulturális alakzatok, nyelvi-poétikai összetevők egy művészeti, irodalmi, gondolkodástörténeti kulturális atlasz egységeiként helyeződnek a kötet középpontjába.

A tanulmánykötet értelmezéseket, elemzéseket, bírálatok tartalmaz a magyar irodalom köréből, s már fejezetcímeivel is ( Képi hidak, nyelvi hidak, Személyes és művészi kérdésfeltevések, Panoptikum és látványszínház) jelzi elkötelezettségét az önazonosságot kutató kortárs irodalom iránt.

Boldogság, vagy bánat? A regény zsebtolvaj hőse látszólagos apátiával védekezik a világgal szemben. Harmincéves, túl egy fájdalmas szerelmen. Élhetne jobban, ám ehhez el kellene fogadnia dúsgazdag, kéjenc apja reguláit.

Verebes György festő műveinek bemutatása.

Versek az időtlenségből a lassítás eleganciájának jegyében. A játéktér a váltóláz birodalma, de hiába körül a súlyos kulisszák, a rézkarc finom: valaki mellvértet mos folyóvíz alatt, feltűnnek egy percre a jövevények, az Édent látott délcegek, a sudár nők, feldereng az ötvösművészek korán kelő bizodalma... - megannyi langyos, lemenő nap vetette hosszú árny. Az utópia melege a veszteglő konkvisztádor szép visszaemlékezéseiben.

Ha egy tetszőleges pontban lágyan/puhán belehatolunk Verebes Ernő teremtett világába, majd pascali módon, két irányban meghosszabbított szemmel - egy, az asztal felé néző mikroszkóp és egy, a felhőket célzó teleszkóp segítségével -, avagy a Harmadik Szem kinyitásával széttekintünk, számtalan, hagymalevelekként egymásra épülő univerzumot fogunk megpillantani, melyek a folyamatos megszilárdulás állapotában egzisztálnak, ám soha nem érik el ezt az állapotot (mint ahogy semmi sem a földfeletti ég alatt, és azon túl...

Szegedi-Szabó Béla a mai korköltői között előkelő idegen, bácskai angol. Költészete jól megkomponált lovagi játékában azúrpajzsot a nemtelen világ elé, s a tisztaság, az eszményi mű védelmében emel.

Három színpadi szöveg, amely abszurd humorával, logikai bukfenceivel, sajátos nyelvhasználatával gondolkodásra késztet. Elcsúszó bibliai jelentések a mai, egyszerre szakrális és profán világban. Megtérésre nincs esély.

Urbánus kontextusba ágyazott lírai útirajz a Tarcaltól a János-hegyig és vissza. Megformálója számkivetett, magányos individuum. Egy antihős írja szókimondó jelentéseit a peremjáraton az elszürkült időben.

Az 1993 és 1995 között Budapesten és a Vajdaságban játszódó regény az áttelepülést és az élet "újrakezdését" tárgyalja az ismerős, de merőben új környezetben. Hőseinek útját többnyire apró sikerek és nagy tragédiák övezik.

Vasagyi Mária Híd-díjas, Herceg János Irodalmi díjas zombori író új regénye. 

Hogy mit tudhat meg az olvasó a három négykezesből? Miben hasonít és miben tér el hat kortárs író stílusa? Merre tart nyelvi kötöttségektől függetlenül ennek a nemzedéknek a prózája? Főleg ezek miatt a kérdések miatt izgalmas kézbe venni a könyve(ke)t. Merthogy közös vonásuk a személyesség, mindenekelőtt az, ahogyan egy városhoz, egy lakóhelyhez vagy éppen nosztalgiához ragaszkodnak. Megtudhatjuk, hol és milyen közegben érzik otthon magukat, és mitől idegenek másutt. Érdekes, ahogyan apró családi történetek akár történelmi parabolákkal kerülnek párhuzamba, nem is olyan távoli asszociációk mentén. A Beszédes István szerkesztésében megjelent újabb kötetek is jelzik, hogy a zEtna könyvei következetesen törekednek arra, hogy a kortárs irodalom legjavából válogassanak. A kísérletező kedv mellé már komoly szakmai kritériumok is társulnak.

A Széchenyi-díjas szerző a határőrvidék spiritualizálásának szellemében a vajdasági irodalomnak és képzőművészetnek, modern szerb íróknak, az Új Symposion folyóirat történetének, illetve az esszé műfajpoétikai kérdéseinek szenteli kötetét.