Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta

A szerző hetvenötödik születésnapjára megjelenő, tudományos igénnyel és nagy szakértelemmel megírt, gazdagon illusztrált legújabb könyvének első tanulmánya a paraszti gazdálkodás és életvitel topolyai vonatkozásainak leginkább a XX. század második negyedében szokásban lévő folyamatait ismerteti. Egy másik írása a topolyaiak nyelvében (a múlt század 50-es és 70-es éveinek második felében) észlelt megfigyeléseiről ad számot. A kötet hírt ad egy ismeretlen szerző XIX. század eleji verses krónikájáról és Csete Károly pirosi református kántortanító nem akármilyen szándékkal összegyűjtött és egybefűzött sírverseiről is, de szól a neves vajdasági magyar költő, Fehér Ferenc Topolyához és a topolyiakhoz fűződő viszonyáról, és rövid írásban beszámol a Topolya melletti Bajsa határában talált Árpád-kori pénzekről is.

Ez a szemelvényes gyűjtemény az emlékezés és az emlékeztetés szándékával készült. A 28-as nemzedék tagjainak életútjára, szellemi teljesítményére, művészi törekvéseire kíván visszatekinteni. E szándék összekapcsolódik a tőlünk idegen tapasztalatok megértésének igényével is. Kopeczky László, Kalapis Zoltán, Kalmár Ferenc, Vinkler Imre, Fehér Ferenc, Ács Károly, Sáfrány Imre, Dévavári Zoltán és Vukovics Géza azonos évjáratúak, sok mindent közösen éltek meg, ugyanazon társadalmi és kulturális hatások érték őket. Ennek az egyidejűségnek mégis az adott mélyebb értelmet, hogy önértésükbe beleépült az egymáshoz tartozás tudata, a nemzedéki létezés jelentése és gyakorlata. Mindannyian egyedi pályát futottak be, de figyeltek egymásra, baráti kapcsolatokat ápoltak, és cselekvőleg viszonyultak egymáshoz.

A szerző az 1910-es években végezte a Balkán-félsziget domborzati vizsgálatait, majd a háború kitörésekor az emberföldrajzi kutatásainak eredményét kezdte bemutatni francia közönségének. Az egyes tanulmányok bemutatják a különböző balkáni népek jellemvonásait, lélektani, etnikai sajátosságait, s egészen kis tájegységekre lebontva bemutatja a földrajzi hatásokat a régiókra jellemzően. Munkája nagyon népszerűvé vált a korabeli francia tudósok, politikusok körében, amelyet állítólag a háborút lezáró békediktátumoknál is felhasználtak.

Egy zentai irodalomtanárnő önéletírása, mely csillagfényt hoz életünkbe, élettapasztalata és életkedve ragyogását, szavai szépségét.

A Vajdaságban az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt az érdeklődés a helytörténet iránt, s ebben az irányban számos kutatás indult. Ugyanakkor sokszor felismerhető a megfelelő módszerek nélkülözése, amely a képzettségből adódnak (pedagógus, újságíró stb.). Pejin Attila könyve mindezeket a lelkes, időt, energiát (sokszor pénzt) nem sajnáló értelmiségieket próbálja segíteni módszertani kézikönyvével. Így a helytörténeti munkák nemcsak olvasási élményt nyújtanak majd, hanem a tudományt is szolgálják valamilyen szinten.

Roginer Oszkár (1986, Újvidék)  doktori értekezésének kiadása.

Mi történeik akkor, mikor egy közösség azonosulási hálójában átértékelődnek, átalakulnak, vagy onnan kiesnek bizonyos terek, amikor csonkulnak a helyszínekhez kötött eredetmítoszok és hivatalos igazságfogalmak, amikor felszámolódnak és idegenné lesznek azok a jelentések, amelyek biztonságot nyújtottak az identitás különféle módosulásai során?

A könyv az 1953 és 1955 közötti hirdetések szövegeit dolgozza fel. Bár három évet ölel fel, a benne foglaltak több generáció életét mutatják be...

Bogdán József jelentős szakmai érdeme az, hogy a maga paradigmája szerint alkotott műfajt a feldolgozáshoz, vagyis éppúgy fontosnak tartotta a fotókat, a kéziratokat és hivatalos okiratokat. Nem irodalomtörténészként fűzte a tudomány láncára mindezt, hanem úgy rendezte el az anyagot, ahogyan íróember rendet tesz az íróasztalán, ahogy a költő rendet tesz a verseiben, ahogyan egy atya elrendezheti magában a gyónási titkokat. Mert itt nagyon személyes dolgok kerülnek elő, amihez tapintattal és kellő érzékenységgel szabad csak nyúlni. (Kontra Ferenc)

A kötet a Létünk című folyóirat negyven évfolyamának anyagából közöl válogatást, melynek révén rálátás nyílik a folyóiratszámok tükrözte társadalmi és tudományos mozgásokra, beszédmódokra, ezeknek változásaira az évek, évtizedek folyamán. A kötet melléklete egy CD-ROM, melyen digitalizált formában megtalálható a negyven évfolyam összes száma.

Bozóki Antal ügyvéd, a jogvédelemmel foglalkozó, újvidéki székhelyű Árgus Egyesület elnöke munkája A magyar közösség Szerbiában című könyv, amely egy hiánypótló tükörkép arról, hogy hogyan kellene érvényesülnie a magyar nemzeti közösség jogainak Szerbiában, és mindeközben hogyan nem érvényesül az ország EU-csatlakozásának árnyékában. A Szerbiában élő kisebbségek jogállásáról és a vajdasági magyarok helyzetéről huzamosabb ideje nem készült alaposabb elemzés, és ezt az űrt a komoly szakmai alapokon álló kiadvány méltó módon tölti be.

Két művészetről, a színházról és a filmről megnyilatkozó művészek vallomásaiból válogat e könyv. Abból a kevés könyvből és írásból, amely ezen a téren magyarul megjelent. A témák szerinti részleteket a kötet összeállítójának újabb kori helyzeteket tükröző, rövid jegyzetei vezeteik fel azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a művészetek eltűnésének és eltüntetésének korában az ifjú lelkeknek legyen majd mibe kapaszkodniuk. Kisegítő tankönyve lehet mindazoknak, akik valódi művészeti iskolák híján tanácstalanul vergődnek a jelenben.

Sinkovits Péter vajdasági költő legújabb kötetét vehetjük kézbe, melyben szonettkoszorúit olvashatjuk, magyarul és szerb fordításban, Mezei Erzsébet monotípiáival.

A kötet címadó színjátékát az Újvidéki Színházban "A lappangó" címmel mutatták be, Merő Béla rendezésében. A kötet több hangjátékot is tartalmaz.

Bicskei Zoltán igazi kanizsánernek, az Akadémia rendes tagjának A szív sorsa című könyve, mely hatvan zeneesszét tartalmaz. Az 1977-től gyűjtött írások és rajzok kiegészülnek Dormán László fotóival és egy hangjátékmelléklettel is....

Nincs a pszichológiának még egy olyan területe, ahol olyan kevés tényre annyi okoskodás, elmélkedés épült volna fel, mint a tehetség kérdésében. Bár a géniuszok titka régóta foglalkoztatja az embereket, magukkal a vélt vagy valós tehetségekkel való foglalkozás meglehetősen új keletű. A témát járja körbe Hód Sándor délvidéki pszichológus.

A kötet kétnyelvű Ady-versválogatás, magyar és szerb nyelven. Válogatta és szerb nyelvre fordította: Sinkovic Cindori Mária.

A bukovinai székelyek Bácskába telepítésére 1941 tavaszán az impériumváltás egyik következményeként kerülhetett sor, amit számos tényező befolyásolt: a háborús események és határváltozások által előállott nemzetközi helyzet, a magyar revíziós politika, a háborút megelőző diplomáciai erőfeszítések és nem utolsósorban a bukovinai székelyek sorsáról akkor már egy évszázada folyamatosan formálódó és a köztudatban helyet foglaló vélekedés és az „ígéret földjének" reményt keltő, de csalóka képe...

Schvarcz Sándor 1885-ben kiadott reprintje.

E derék és érdekes kis monographia bir annyi belbecscsel, hogy bátran, minden előszó és ajánlat nélkül megjelenhetnék. Tárgyánál és annak ügyes feldolgozásánál fogva önmagát ajánlja. S ha még is szerző felhivásának engedve teszem azt, nincs annak más oka, mint az, hogy kiadására szerző ösztönzésemre vállalkozott: s igy bizonyos tekintetben osztályossa vagyok a felelősségnek, hogy az monographiáink számát egygyel szaporitja.

Kötetünk az 1885-ös zentai kötet reprintje, az 1697. évi, a 16 éves háborút lezáró csatának állít emléket.

A frissen feltárt dokumentumokban nemcsak Ady alakja és szerepe mutatkozik meg, nemcsak Todor Manojlović szerb költő arcéle bontakozik ki, hanem láthatóvá válnak az akkori irodalmi történések is.

Hatalom, pénz, politika, filozófia, nyelv, szegénység, hit, háború, szülőföld, gyermekkor, színház, szerelem, képhamisítás, szép, demokrácia, utak, egyedüllét, jóslás, karácsony, konyha, új év, haladás, hajléktalanok, természet, firmamentum, önazonosság, forradalom, fiatalok, öregek, költészet, élet, halál, Isten, csend… – a teljesség igénye nélkül ezek azok a témák, témakörök, amelyekről Géber László szövegei szólnak.

„Mi hát az én mondanivalóm?” – kérdezi egyik írásában Géber. Válasza elsőre talán meglepőnek és meghökkentőnek tűnhet: „Fontos, hogy mindig azt mondjuk ki, ami a mondanivalónk, nem azt, amiről azt hisszük, hogy mondanunk kell.”