Hármas Alapítvány, Sepsiszentgyörgy

Iochom István új, sorrendben tizenötödik könyve ismét az úgynevezett valóság­irodalom világába kalauzolja az olvasót. Ehhez segítségül kéri Borbáth József néhai ozsdolai szabómester naplóját, amely a múlt század első felébe vezet vissza minket. Abba a korba, amikor két háborút és két impériumváltást, na meg a kommunizmus térhódítását is kénytelen volt megélni Székelyföld lakossága.

A háromszéki, berecki születésű Gábor Áron (1814. nov. 27. 1849. júl. 2.) a cselekvési lehetőségeket kereső és megtaláló, tehetségét gazdagon kamatoztató, leleményes, szavaival szólva "a mesterségek fortélyaiban" járatos ágyúöntőként és a forradalom ügyéért életét áldozó hős tüzértisztként él népe emlékezetében. Hősi halála pillanatától kezdve visszaemlékezések, emlékiratok, tudományos feldolgozások és szépirodalmi művek idézik, ill. örökítik meg életét és példáját.

,,Csinta Samu újságíró a nagy sikerű, Erdély újranemesítői című, erdélyi arisztokratasorsokat felelevenítő kötete után egy évvel rukkol elő újabb alkotással. A szerző megfogalmazása szerint a Plakátballada egy negyvenéves sepsiszentgyörgyi történetet elevenít fel. 1975 novemberében a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium néhány diákja >>Harcoljunk Erdélyért, míg nem késő!<< szövegű plakátokat ragasztott ki a város forgalmas pontjain, hogy felrázzák a közvéleményt. A plakátokat néhány óra alatt leszedték a belbiztonságiak, ám a >>mikós szellemiséget a ceauşescui időkbe is átörökítő diákok leckét adtak nemzetféltésből, áldozatvállalásból<<, vallja a szerző.” Bíró Blanka