Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda

Célom: minél teljesebben bemutatni a gyergyószentmiklósi halottas és temetkezési szokásokat, elsősorban a település zömét alkotó, hagyományőrző, római katolikus vallású székelyeknél, de párhuzamokat hozok más felekezetű, illetve más etnikumbeli szokásokból is. (...) A kultúraváltás folyamata Gyergyószentmiklóson is érzékelhető; a hagyományos szokásrend, a közösség és múlt tisztelete, valamint a társadalmi változásokból adódó új szokáselemek együtt élnek és hatnak az emberek tudatában. S bár a világkép változása jelentősen befolyásolja a halálkép változását, még élő az a hit, amelyet egyik idős adatközlőm így fogalmazott meg: "Eljön a drága Jézus értem!"

Régészet, történettudományok. 2009. I. kötet

Néprajz, muzeológia, természettudományok. 2009. II. kötet

Sorozatszerkesztő: Murányi János

Szerkesztőbizottság: Darvas Lóránt, Gyarmati Zsolt, Mara Zsuzsanna, Muckenhaupt Erzsébet, Murányi János, Salló Szilárd, Gazda Klára, Beöthyné Kozocsa Ildikó....bővebben

Politikatörténeti szempontból ez az év a román államépítkezés 1940 és 1955 közötti, átmeneti szakaszához tartozik. Románia magyarságpolitikája szempontjából is átmeneti esztendőről beszélhetünk, hiszen a Magyar Népi Szövetség elsorvasztása és a Magyar Autonóm Tartomány létrejötte közötti időszakról van szó.

A kötet a magyar–román–cigány közösségek naiv történelmét vizsgálja, az együttélő népcsoportok történelemszemléletei közti összefüggésekre, az etnikus eltérésekre és a regionális egységességre fókuszálva. A könyv témájául választott mikrorégió a Nagy-Küküllő fennsíkján terül el, Hargita megye délnyugati részén, ahol magyar közösség már erősen keveredik a románsággal és cigánysággal, kialakítva egy sajátos együttműködési modellt.

Ez a munka magyarországi és romániai levéltári források, a témába vágó hazai és nemzetközi szakirodalom, valamint a sajtó alapján dolgozza fel a romániai Országos Magyar Párt (OMP) történetét. Tíz évvel ezelőtt Krenner Miklós (írói nevén Spectator, 1875-1968) kötetét szerkesztve szembesült a szerző a párttörténet hiányával. Kutatásai során Kolozsvárt rátalált az OMP gazdag iratanyagára, így a téma feldolgozása adta magát...

Sorozatunk 16. kötete az Alkalmi beszédek címet viseli. Ezúttal is a kéziratos hagyatékra támaszkodtunk, a Márton Áron Múzeum és a Batthyaneum dokumentumaiból válogattunk. A beszédek (és néhány levél) témáját illetően gazdagabb a válogatás, a vallási ünnepekhez kapcsolódó szentbeszédek mellett, tanév- és kiállításmegnyitó szónoklatokat, sírbeszédeket, köszöntőket; jubileumi vagy ünnepi felszólalások, zeneesztétikai előadások vázlatait találhatják a kötetben...

Ferenczes István a kortárs romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Versei a sajátos erdélyi költészeti hagyományokat ötvözik az ezredvég egyetemes lírai megnyilatkozásait megújító formanyelv elemeivel. Szociográfiái a józan közösségi tudat megerősítésének igényével születtek. Alapítója és főszerkesztője a Székelyföld című kulturális folyóiratnak. Jelen kötet vallásos verseinek füzérét tartalmazza, Tamás József püspök úr ajánlásával.

Egy tavaszt és egy nyarat töltöttem Argentínában, 1968 októberétől 1969 márciusáig. Úgy tetszett, hogy közéleti nyugalom, szemlélődésre alkalmas, békés turisztikára jó csend honol Argentínában – legalábbis egy idegen látogató számára. 1971-ben, kéziratom befejezése után egy évvel, annak újraolvasása során fedezem fel, hogy azok az „utcai történelemóráimon” szerzett értesüléseim és élményeim, melyeket a könyvben megírtam, ha nem is jósolják meg határozottan az ottlétem óta bekövetkezett forrongó változásokat, egyet kétségtelenül jeleznek...bővebben

2001-ben, a Teleki László Intézet kezdeményezésében egy kutatási program indult, a Székelyföld az ötvenes években - Magyar Autonóm Tartomány címmel. E program eredménye ez a tanulmánykötet, amely nemcsak a MAT történetének monográfiája, hanem egy, a helyi levéltári feltárásokra első ízben támaszkodó, és éppen ezért új adatokat összefüggéseket bemutató tanulmánykötet.

Észak-Erdély a két román bevonulás között (1944. szeptember - 1945. március).

Jelen kötet egy többéves kutatómunka eredménye. Az itt közölt iratok, összefüggések döntő része nemcsak az olvasóközönség, de a szakma előtt is mindeddig ismeretlen, sőt hozzáférhetetlen volt. A könyv célja, hogy tágabb keretbe helyezze a román politikai rendszeren belül 1956 és 1959 között végbement szerkezeti és ideológiai változásokat.

Ez a könyv szándéka szerint azokat az értelmezési kereteket tárgyalja, amelyek az erdélyi magyar kisebbség számára érthetővé tették az átmeneti időszak első éveit. Tézise az, hogy - minden látszat ellenére - a közvélemény-formáló elit csak részben befolyásolta közönsége világ- és jövőképét. Ez ahhoz a paradox helyzethez vezetett, hogy a rendszerváltással fokozatosan kialakuló új "rend" legitim volt ugyan elemeiben, de érvényes nem.

A szerző elsősorban arra keresi a választ, miképpen keletkeztek, és főképpen: milyen hatással voltak ezek - a székelység történetében fontos szerepet játszó - hamisítványok a székelység történeti tudatára, illetve arra, ahogyan a román történeti kutatás kezelte a székelykérdést.

Egy magyar girondista Erdélyben (Bárdi Nándor); A nemzetiségi kérdés tanulmányozásának szempontjai és módszere; A nemzetiségi kérdés múltja; A nemzetiségi kérdés mai állása; A nemzetiségi kérdés jövője; Mikó Imre munkái (részlet Mikó Imre életműbibliográfiájából) "Mikó Imre a nép felé fordulva nem szűkítette le a nemzetet az etnikai népre, az idő haladtával egyre kevésbé mitizálta értékrendjét, ellenben felmérte annak helyzetét, szembesítette ez a kor igényeivel, programot alkotott önazonosságának védelmére és felemelésére. A nép polgári nemzetbe emelésére törekedett. Ezzel Venczel József mellett Kovács Imre és Bibó István eszmetársa. Ezen az úton az első jelentős lépés volt a helyzet feltárása Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés című tanulmányában." (részlet Bárdi Nándor előszavából).

„Ebben a könyvben a román nemzetiségi öntudatosodás folyamatát kísérelem meg bemutatni a források tanúsága alapján. A valóságtartalom, melyhez eljutottam, nem felel meg sem a magyar, sem a román nacionalista történetírás megszokott eredményeinek. Bár nem ölel fel minden megközelíthető egykorú forrásanyagot, minden eddigi kísérletnél többet használ fel, és a leglényegesebb anyag nagy részét felöleli. Megírásából az emberi lehetőségek határain belül minden célzatosság hiányzik, kivéve egyet: a valóság megismerésének vágyát.” (részlet az előszóból)

Ez a mű, amelyet az olvasó ezennel kézbe vehet, 1946-ban látott napvilágot. Dokumentum és ma is aktuális mű. Szerzője, I. Tóth Zoltán a magyar történetírás rendhagyó alakja, egyetlen mártírja. 1956. október 25-én érte golyó, amikor – mint dékán – az egyetemi hallgatóság igényeit akarta a Pártközpont elé terjeszteni. Ember és mű értékét akkor tudjuk felbecsülni, ha kora összefüggéseibe próbáljuk elhelyezni, pontosabban: a ma újrafelfedezett multikulturalitás színes szövevényébe.

A monográfia az erdélyi román elit és a polgárosuló parasztság körében a 19. század második felében megindult polgárosodás összetevőit, az életmód és az értékrend változását kívánja föltérképezni: egyrészt, a románság társadalomszerkezete mennyiben differenciálódott a kapitalizmus kihívásainak következtében, másrészt, mely régiókban alakultak ki a folyamat legkedvezőbb feltételei.

Folyton különféle váratlan, kínos vagy furcsa helyzetek adják elő magukat, sűrűn fordulnak elő mindenféle "lepetések". A szemlélő csak néz és ámul. Igen-igen jól teszi. Az ámulat talán a legtisztább emberi érzés, már-már olyan, mint az áhítat. Nem is képes rá akárki, nem is való akárkinek. Na és az író. Az írónak ott a lehetőség, hogy a történésekbe belevitt játékosságon, a humoros nyelvi fordulatokon keresztül otthonossá tegye az általa megírt világot.

A két ember ott ült az ajtó előtt, ők azt hitték, hogy nem látom őket, hogy csak ők látják az én fényes szemeimet, de én láttam, hogy ők is sírnak.
S akkor az n kicsi, buta agyamban felsejlett, hogy  hát ez a két ember is éppen olyan bánatos, mint én, hogy ők még nálamnál is árvábbak, azért sírnak így, azért akarnak engemet szeretni, mert őket nem szereti senki. Aztán amikor a nagy, sárga, kerek labda feljött az égre, odamentem hozzájuk. Sírdogáltam még egy darabig, aztán elaludtam. Édesanyámmal és testvéreimmel álmodtam, de már ebben az álomban is tudtam, hogy soha nem fogom viszontlátni őket. Amikor hajnalban megébredtem, már tudtam, hogy édesanyám és testvéreim helyett ez a két ember lesz az én drága jó gazdim és gazdinám. És szeretni fogom őket, mások helyett is.

A kötet a ma 83 éves Szilágyi Domokos letartóztatásának és rabságának történetét mutatja be az emlékiratban, amely egyúttal a kommunista rendszer bűneit, aljasságait tárja elénk. ”Na, ismét egy szenvedéstörténet” – legyinthetnénk, ugyanakkor a kiadó a kézirat mértéktartó és hiteles írásában eddig nem ismert módszerekről is tudomást szerzett, és úgy ítélte meg, hogy nem lehet elegendő példával igazolni az önkényuralmi rendszerek embertelenségét és gonoszságát, túl az emlékirat emberi és információs értékein. Szilágyi Domokos az Unitárius Egyház megbecsült és hűséges szolgálója, presbitere, majd jegyzője, később a Maros-Küküllői Unitárius Egyházkör felügyelő gondnoka.

Móser Zoltán fotóalbuma Kodály Zoltán emlékére.