FOKUSZ Egyesület, Budapest

A szerző ebben a kötetben a Felvidékért és Kárpátaljáért 1914-1920 között folytatott diplomáciai és katonai küzdelmet tekinti át. Bemutatja a cseh aspirációk alakulását, a cseh emigrációnak, elsősorban Edvard Benešnek az antant országaiban folytatott Monarchia- és magyarellenes propaganda-hadjáratát, a magyarországi szlovák vezetők 1918 őszéig tartó kivárás-politikáját...bővebben

Iancu Laura sűrű atmoszférájú verseiben nem mindennapi küzdelem zajlik. A törékeny alkat szívós lelket őriz, amelynek saját félelmei bozótosán kell napról napra átvágnia magát útja folytatásához. Már magával a nyelvvel is birkózik, hogy kifaragja belőle az elmondhatatlant, s ezen a jákobi tornán úgy formálódnak a versek, akár a tömör kövek. Nincs bennük tanulság – csak titok és kétely, nemegyszer: katartikus csönd. A krisztusi stációk a költő életének metaforikus terepén folyton folyvást megelevenednek, és visszavilágítanak vagy épp visszakomorlanak egyéb élményekre...bővebben

Románia nem kizárólag a román etnikumúak alkotása. A történelem során élt mellettük számos „idegen” és „kisebbségi”. A két világháború közti Nagy-Románia, bár „egységes nemzetállamnak” nevezi önmagát, egyike Európa legváltozatosabb etnikai palettájú országának. Kiváltképpen a városi kör volt kozmopolita, a burzsoázia pedig nagy mértékben „nem román” eredetű. Mélyreható kutatások szükségesek ezen etnikumok hozzájárulásáról a város történelméhez. Hencz Hilda jó példával jár elől ilyen szempontból a bukaresti magyarokról szóló könyvével. Románia fővárosa valóban „magyar” város volt, ahogy voltak időszakok, amikor görög, zsidó vagy éppen német volt. 1930-ban körülbelül 640 ezer lakosából 24 ezer volt magyar nemzetiségű, minden társadalmi és szakmai réteget képviselt. Alapos dokumentálással, figyelemreméltó alapossággal és szakmai szigorral rekonstruálja a szerző lépésről lépésre a bukaresti magyar közösség alakulását. Vitathatatlan történetírási siker. LUCIAN BOIA történész, akadémikus, a Bukaresti Egyetem tanára

Jezsó Ákos legújabb könyve családi ihletettségű regény, hiszen a szerző nagyszülei maguk is átélték a felvidéki magyarság keserű, kisebbségi sorsát, a világháború utáni jogfosztottság időszakát, majd a kitelepítést. A könyv számos történetét az élet szülte és a családi legendárium őrizte, hogy aztán az unoka összegyűjtse és regénnyé formálja. Ez a regény azonban már nemcsak egy családról, hanem egy generáció közös sorsélményéről is szól - legyenek azok magyarok, szlovákok vagy csehek. Hiszen - Adyval szólva - "gyalázatunk, keservünk / Már ezer év óta rokon", külön partjainkat pedig finoman, bölcs öregként köti össze az Idő és a Duna folyama.