Pallas-Akadémia, Csíkszereda

„Bandi Kati ruháiban az anyag, funkció és forma szerves egysége jut kifejezésre – írja a ma már Németországban dolgozó pályzatárs, Garda Aladár László, akit Nagy Miklós Kund idéz a Bandi Kati-művészalbumhoz írt előszavában. A szerző kiemeli a művész családi indíttatását, azt, hogy a népművészet iránt elkötelezett Bandi Dezső iparművész lányaként már otthon kapcsolatba került a művészettel, ezen belül a népművészettel, a népi iparművészetben használt anyagokkal, motívumokkal, használati tárgyakkal...bővebben

A Besztercei-havasok a Keleti-Kárpátokban, Hargita, Neamţ és Suceava megyék területén, a moldvai Beszterce és a Kis-Beszterce szögében terül el. Impozáns hegység, azonban kevésbé ismert, mert mind ez idáig turisztikai jellegű leírás nem létezett a régióról. Jelzett turistaösvény elég sok van a hegység területén, de a jelzések helyenként hiányosak. A ma már nem létező jelzésekre a túraútvonalakat tárgyaló fejezetben a szerzők külön felhívják a turisták figyelmét az eltévedés elkerülése érdekében. A leírásban számos, jól követhető útvonalat ismertetnek, elsősorban azokat, amelyek mentén valamikor (20-30 éve) még volt jelzés. A könyvet térképmelléklet egészíti ki.

Juhász Gyula rövid életét (1883 és 1937 között mindössze ötvennégy esztendő adatott számára) mindig feszült ellentmondások hatották át. Saját korában neki volt ekkor a legnagyobb tekintélye a fiatal költők között: barátai úgy néztek rá, mint a születő modern líra csillagára, mint költő és mint tudós egy egész ifjú nemzedék reménysége lett. Őt, aki a régi Magyarország több városában is otthonra talált, különösen megviselték a trianoni döntések, amelyek éppen az ifjúságnak otthont adó városokat szakították el Magyarországtól. Fájdalmának több költeményében is hangot adott – ezek a „trianoni versei”.

A volt debreceni diák 1848-ban katonának áll, becsülettel küzd a bukásig a forradalomban. O'sváth Pál egykori tanító, a szabadságharcos múltját és hadnagyi rangját rejtegetni kényszerülő tehetséges fiatalember további életútja azonban egyáltalán nem szokványos: viszontagságos éveket követően falusi jegyző, majd pandúr lesz belőle. Az izgalmas, olvasmányos regényben felvonulnak a világtól elzárt és a mai olvasó által is kervéssé ismert Sárrét akkoriban mocsaras tájainak pásztoremberei, a méneseket dézsmáló betyárok, a zűrzavaros helyzetet kihasználó zsiványok - ebben a környezetben próbál rendet és törvényességet teremteni a karizmatikus főpandúr, akit élő, valóságos személyről mintázott meg a szerző, az író, szerkesztő, fotográfus, énekmondó, kulturális menedzser Kocsis Csaba.

Ábrahám Jakab az utolsó félévszázad egyik legeredetibb közép-európai rajztehetsége és grafikusa – állapítja meg Banner Zoltán, a művészről szóló kismonográfia szerzője.  A Kriterion-koszorúval kitüntetett művészettörténész, művészeti író szerint a lázárfalvi születésű, Brassóban élő Ábrahám Jakab annak a páratlan grafikai virágkornak a robusztus egyénisége, amely a második világháborút lezáró második trianoni döntést követő évtizedekben egyszerre szolgálja a székelyföldi művészeti önkép/önkifejezés feladatát, és ugyanakkor az egész erdélyi magyar vizuális kultúra korszerűsítésében oly jelentős szerepet játszó kolozsvári grafikai iskola küldetését.

Az emberiség örök értékei – a szerelem, az önbecsülés és a mások iránti tisztelet, az igaz és a szép mindenekfelettisége – foglalkoztatják Sipos László képzőművészt. Kissé kesernyés, iróniával fűszerezett, aforizma tömörségű írásaiban ezek az értékek jelennek meg. Az apró jelenetek rajzfilmkockákként követik egymást, dinamikus pörgésük érdekfeszítő, elgondolkodtató olvasmány. A kötetben az írások és a szerző által készített rajzok szervesen kiegészítik egymást.

A szülőföld tájélménye hangsúlyozott motívumként jelenik meg a gyergyói születésű, Kézdivásárhelyen élő és alkotó Sárosi Csaba képzőművész grafikai lapjain és festményein. Sárosinál, akárcsak az erdélyi képzőművészek legjobbjainál, a természethez fűződő viszony megjelenési módja nem torkollik panteisztikus vagy bukolikus tájábrázolásba. Méltatói gondolati grafikáknak nevezik Sárosi alkotásait. A rajzokban a létélmény esztétikai visszatükrözése mindig súlyos gondolati tartalmat hordoz.

Köpeczi Sebestyén József az utolsó kiemelkedő magyar heraldikusként él a munkásságát ismerő szakemberek, a címertan és a családtörténet iránt érdeklődők emlékezetében. Munkássága, tevékenysége összeségében ismeretlen, csak szűk szakmai körben tudnak róla, írásbeli közlési pedig megjelenésük óta egyre elérhetetlenebbek. Jelen monográfia életét, munkásságát kora művelődéstörténetébe ágyazottan mutatja be, valamint ehhez kapcsolódóan összegyűjti nemcsak címertani és családtörténeti, hanem valamennyi, írásban megjelent szaktanulmányát és kéziratban  maradt munkáját.

Kuti Dénes festőművész 2012. május 30-án tölti 60. életévét. Festészetünk élvonalának egyik legmarkánsabb, legerőteljesebb, legsajátosabb egyénisége. Közel négy évtizede lendületes, kitartó munkával, alkotói elveihez, művészi hitvallásához ragaszkodva, következetesen építi életművét, amely jelenleg több mint 3000 festményből áll össze kerek egésszé. A természetet festi, a hiperrealisták aprólékosságával, jellegzetes zöld ragyogásban mutatja fel a tájat, amelyet valamilyen meglepő ötlettel abszurd, képtelen helyzetbe hoz. Sejtelmesek, titokzatosak, szépek ezek a képek, részleteikben realisták, nézőik mégis úgy érzik, hogy nem a valós világgal találkoznak általuk.

A vele született tehetségnek szerencsés esetben rendszerint az a sorsa, hogy előbb vagy utóbb, de felfedezik. Ez történt Ambrus Imrével is tizenhárom éves korában, 1949 nyarán. Az akkor létesített marosvásárhelyi művészeti iskola egyik tanára bukkant rá tehetségkutató körútja során. Ezzel elindult az alfalvi csoda: a gyergyói község legalább két tucat képzőművészt adott az erdélyi magyarságnak, a magyarságnak általában, no meg az európai kultúrának. S nemcsak a létszám okán, hanem kimagasló tehetségük, művészi teljesítményük révén is számon tartják az alfalvi gyökerű, alfalvi élményekből táplálkozó festőket, grafikusokat, szobrászokat. Hiánypótló kiadvány Wagner István Ambrus Imrét bemutató monográfiája, ugyanis még hasonló, átfogó munka nem született az alfalvi csoda elindítójáról. A monográfia a teljes életművét dolgozza fel a hagyaték és a szerző saját kutatásai, a kortárs műkritika, elemzések és emlékezések alapján.

Vallasek Júlia angolból fordított meseantológiája hiteles közvetítője az angliai tájnak és népmesei világnak. Magyar mondatai híven őrzik az angol eredeti számunkra különös hangulatát. Az angol mesék nemcsak a gyermekek élményvilágát gazdagítják, hanem a felnőtteknek is érdekes olvasmányélményt kínálnak.

Balázs József gyergyóalfalvi festőművész. Lelkében mindig mágnesként élt és él a falu vonzása, annak földrajzi adottsága, az emberekhez való ragaszkodás - a kapcsolódás köldökzsinórja mind ez ideig megmaradt. Alkotói tevékenységét három nagy csoportra oszthatjuk, amelyek természetesen elválaszthatatlan egységet képeznek: portrék, tájképek és kompozíciók. Művészetét a természettel való állandó kapcsolat, a falusi emberekkel való mindennapi szembesülés határolja be, illetve tágítja egyetemes gondolattá.

Gyarmathy János, szobrász Korondi Jenő tanítványa. Művei a „lélek és a szellem bronzba hűlt kiáltása, sóhaja” – így jellemzi tömören saját alkotásait a művész. Stílusát a különböző stílusirányzatok: expresszionizmus, reneszánsz, pop art és a szürrealizmus ötvöződése teszik sajátossá, csodálatossá, megrendítővé. A könyv előszavát Nagy Miklós Kund írta.

Köllő Margit az erdélyi magyar művészet kimagasló egyénisége. Halk, visszafogott alkat, művei ugyancsak visszafogottak, halkra hangoltak. De épp ebben a halkságukban rejlik igazi értékük. Halkra hangolja mély gondolatait, korképét – és képet ad a korról –, világlátását – látja a világot. Kifejezi sorshelyzetünket, mindezt valahol belülről, a lélek mélyéről szemlélve és a lélek mélységeivel, gazdag lelkiséggel rezdítve ki magából. Kezdetben Brassó, majd Háromszék művésze, de nem brassói-háromszéki mércével mérhető.

A most induló Élet-Jelek sorozat olyan romániai magyar kortárs képzőművészek életpályáját mutatja be, akiknek alkotásai már magukon viselik egy kiteljesedett életmű stílusbeli jellegzetességeit, fő törekvéseit. Banner Zoltán művészettörténész összeállításában ismerhetjük meg Gaál András munkásságát, illetve a kötet album jellegéből adódóan munkáit is megcsodálhatjuk.

Sajátos képiség, érzékletesség, humorral oldott patetikusság, játékosságba szelídülő komolyság - ezekkel a jelzőkkel lehet illetni Tamás Tímea líráját, s ezek jellemzik legújabb kötetét is. A kötet költői és létbeli monológként, variációs szerkezetként is működik, úgy is olvasható. Egy-egy metafora füzérként futja, fonja át a versek térségeit, mintegy beszőve, beleszőve a veszendő és örök és mégis egyetlen életet – s voltaképpen az égit és a földit is, méghozzá a „hangyalét” perspektíváján át.

Zsigmond Márton azon kevés jelenkori képzőművész körébe tudható, aki a monumentális művészetnek szentelte ideje és tehetsége java részét. Bár a műfaj több évezredes hagyományra tekint vissza, az utóbbi néhány évszázad, évtized, nem kedvezett népszerűségének, különösen mifelénk. Ilyen körülmények között igen nehéz dolga akadhatott annak a művésznek, aki megalkuvást nem tűrően igyekezett véghezvinni, formába önteni elképzeléseit, a monumentalitás megvalósíthatóságának mostoha feltételei között próbálta kifejezésre juttatni nemcsak a saját, hanem egész népének kisebbségi sorsából, a diktatórikus rendszerek megtapasztalásából fakadó szabadságvágyát – mindezt ráadásul úgy, hogy lehetőleg ne járjon fejvesztéssel.

Kedvtelésből utazni annyi, mint a világot saját tarsolyba gyűjtögetni. Az emberek azért utaznak, mert kíváncsiak a világra, de az is lehet, hogy önmagukra: hogyan szembesülnek az „ismeretlennel”, mit tudnak róla, mit fogadnak be a látottakból... vagy pedig azért, mert pénzük van rá és divatos státusszimbólum. A szerző mindvégig megőrzi szubjektivitását, miközben tapasztalatait, élményeit átengedi a pszichológus látószögének szűrőjén is.

Sz. Kovács Géza Segesváron él. Pályája kezdetétől, az 1970-es évektől tevékenysége szervesen kapcsolódik a marosvásárhelyi művészcsoport küldetéséhez: az erdélyi magyar művészet modernné válásához. Látomásos és egyben drámai szemléletű pasztellképei, metszetei és rajzai számos magán- és közgyűjteményben megtalálhatók határon innen és túl. Művészete a székelyföldi falukép és életmódbeli változás tükrözését, ugyankkor az értékek megőrzését szolgálja.

Újabb kiadásban jelenik meg Pallas-Akadémia Könyvkiadó népszerű Barangolás a Székelyföldön című sorozatában a Maros megye című útikönyv. A könyvet Balás Árpád tanár, népszerű tudományos ismeretterjesztő kötetek - köztük a húszezres példányszámban megjelent Földrajzi Kislexikon - szerzője szerkesztette a kiadványt, amely a megye általános jellemzése mellett sorra mutatja be a különböző tájegységeket: Marosvásárhelyt és a Nyárád mentét, Szászrégent és vidékét, a Mezőséget, a Kis-Küküllő mentét, valamint Segesvárt és környékét. A kötetet román-magyar helynévmutató és magyar-román helynévszótár zárja.