Pallas-Akadémia, Csíkszereda

A szentföldi utazás, a bibliai helyekkel, nevekkel való konkrét találkozás, kézzelfogható élmény mindenképp megérinti az ember lelkét, szellemét, legyen akár zarándok, akár érdeklődő turista. A földkerekség egyik legismertebb karizmatikus szegletén a gondolkodó ember nemcsak a vallásteremtés varázsát keresi, hanem óhatatlanul szembenéz a saját viszonyulásával is mindehhez.

Köpeczi Sebestyén József az utolsó kiemelkedő magyar heraldikusként él a munkásságát ismerő szakemberek, a címertan és a családtörténet iránt érdeklődők emlékezetében. Munkássága, tevékenysége összeségében ismeretlen, csak szűk szakmai körben tudnak róla, írásbeli közlési pedig megjelenésük óta egyre elérhetetlenebbek. Jelen monográfia életét, munkásságát kora művelődéstörténetébe ágyazottan mutatja be, valamint ehhez kapcsolódóan összegyűjti nemcsak címertani és családtörténeti, hanem valamennyi, írásban megjelent szaktanulmányát és kéziratban  maradt munkáját.

Sajátos képiség, érzékletesség, humorral oldott patetikusság, játékosságba szelídülő komolyság - ezekkel a jelzőkkel lehet illetni Tamás Tímea líráját, s ezek jellemzik legújabb kötetét is. A kötet költői és létbeli monológként, variációs szerkezetként is működik, úgy is olvasható. Egy-egy metafora füzérként futja, fonja át a versek térségeit, mintegy beszőve, beleszőve a veszendő és örök és mégis egyetlen életet – s voltaképpen az égit és a földit is, méghozzá a „hangyalét” perspektíváján át.

Tanulható-e a kisebbségi léthez való alkalmazkodás? A kérdés több évtizede foglalkoztatja az erdélyi magyarságot. Erre próbál választ keresni Paál Árpád is, a két világháború közötti Székelyföld jeles közéleti személyisége, aki szűkebb hazájának Székelyudvarhelyt vallotta. Politikai tevékenysége miatt többször is letartóztatják, meghurcolják, hadbíróság elé állítják. Közíróként, felelős gondolkodóként a trianoni békeszerződés okozta letargiából akarta felrázni a magyarságot. Olyan alternatívákat keresett, köztük az autonómia is, amelyek ebben a nehezen vállalható sorsban is erkölcsi romlás nélkül adnak esélyt a magyarság megőrzésére.

A neves erdélyi író-költővel, politikussal készültinterjúkötet.

A volt debreceni diák 1848-ban katonának áll, becsülettel küzd a bukásig a forradalomban. O'sváth Pál egykori tanító, a szabadságharcos múltját és hadnagyi rangját rejtegetni kényszerülő tehetséges fiatalember további életútja azonban egyáltalán nem szokványos: viszontagságos éveket követően falusi jegyző, majd pandúr lesz belőle. Az izgalmas, olvasmányos regényben felvonulnak a világtól elzárt és a mai olvasó által is kervéssé ismert Sárrét akkoriban mocsaras tájainak pásztoremberei, a méneseket dézsmáló betyárok, a zűrzavaros helyzetet kihasználó zsiványok - ebben a környezetben próbál rendet és törvényességet teremteni a karizmatikus főpandúr, akit élő, valóságos személyről mintázott meg a szerző, az író, szerkesztő, fotográfus, énekmondó, kulturális menedzser Kocsis Csaba.

A kortárs erdélyi költő verseinek erénye, a szinte szokatlan képteremtő képesség, erős nyelvi talentumokkal megáladott szerző. Kedve szerint uralja és alakítja a költői formanyelvet és a poétikai formákat, az erőltetettség legkisebb jele nélkül. Ez a poézis végtelenül önzetlen, ízléses, a legjobb magyar költői hagyományokhoz kötődik. Tiszta szavaira, puritán de elkötelezett mondanivalójára szükség van egyre sivárabb erdélyi szellemi életünkben.

A magyar tudományosság számára igencsak figyelemre méltó esemény, ha francia történész a magyar, különösen a székely történelem iránt érdeklődést mutat, s kutatásainak eredményéből könyvet ír. Nathalie Kálnoky (Nathalie Germond) jogtörténész doktori értekezésének tárgyául választotta a középkori székely jog- és alkotmánytörténetet. amelyet most magyar nyelven is olvashat az érdeklődő. A kötethez Egyed Ákos írt bevezetőt.

Az antológia szerzői: Berde Mária, Cseres Tibor, Daday Lóránd, Darkó István, Deák Tmaás, Hornyák József, Huszár Sándor, Ignácz Rózsa, Jékely Zoltán, Káli István, Kisgyörgy Réka, Kolozsvári Grandpierre Emil, Kolozsvári Papp László, Kovács György, Kozma Mária, Lászlóffy Aladár, Lőrincz György, Makkai Sándor, Markovits Rodion, Nyirő József, Palotás Dezső, Pusztai János, Szabédi László, Szávai Géza, Szilágyi Domokos, Szőcs Géza, Váradi B. László, Veress Zoltán, Wass Albert.

Az olvasó dönthet: tényirodalomba ágyazott krimi-fikciót olvas, vagy ez utóbbinak kerettörténetébe foglalt oral history-t. A diplomata negyed csöndjét a pekingi magyar nagykövetségen történt gyilkosság zavarja meg. A klasszikus detektívregényekre emlékeztető oknyomozást fordulatos, igencsak életszagú, igaz történetek színesítik a Hosszú Menetelés, a kulturális forradalom, a négyek pere, illetve a kínai mindennapok hiteles rajzával. A hitelességet a szerző életpályája szavatolja: csaknem másfél évtizedig a pekingi magyar nagykövetség diplomatájaként dolgozott. (Kozma Mária)

Vallasek Júlia angolból fordított meseantológiája hiteles közvetítője az angliai tájnak és népmesei világnak. Magyar mondatai híven őrzik az angol eredeti számunkra különös hangulatát. Az angol mesék nemcsak a gyermekek élményvilágát gazdagítják, hanem a felnőtteknek is érdekes olvasmányélményt kínálnak.

Ábrahám Jakab az utolsó félévszázad egyik legeredetibb közép-európai rajztehetsége és grafikusa – állapítja meg Banner Zoltán, a művészről szóló kismonográfia szerzője.  A Kriterion-koszorúval kitüntetett művészettörténész, művészeti író szerint a lázárfalvi születésű, Brassóban élő Ábrahám Jakab annak a páratlan grafikai virágkornak a robusztus egyénisége, amely a második világháborút lezáró második trianoni döntést követő évtizedekben egyszerre szolgálja a székelyföldi művészeti önkép/önkifejezés feladatát, és ugyanakkor az egész erdélyi magyar vizuális kultúra korszerűsítésében oly jelentős szerepet játszó kolozsvári grafikai iskola küldetését.

A visszaemlékezés először 1996-ban angol nyelven (The Victime) jelent meg az Egyesült Államokban, miután első helyezettje és nagy sikere lett az évi Nemzetközi Irodalmi Pályázat 1956-os témakörének. Szilágyi Árpádot 1957-ben húsz év kényszermunkára ítélték hazaárulásért – lényegében egy levélért. Bűne valójában az volt, hogy kolozsvári egyetemistaként nyíltan szolidarizált az 1956-os magyar forradalommal. 1961-ben rendszerellenes tevékenységgel vádolták meg, mint a gyergyói Fekete Kéz nevű „szervezet erkölcsi felelősét” és újra elítélték – ez alkalommal egy kézzel írt, évekkel azelőtti plakátért. Politikai fogolyként megjárta Románia legkegyetlenebb börtöneit…

A vele született tehetségnek szerencsés esetben rendszerint az a sorsa, hogy előbb vagy utóbb, de felfedezik. Ez történt Ambrus Imrével is tizenhárom éves korában, 1949 nyarán. Az akkor létesített marosvásárhelyi művészeti iskola egyik tanára bukkant rá tehetségkutató körútja során. Ezzel elindult az alfalvi csoda: a gyergyói község legalább két tucat képzőművészt adott az erdélyi magyarságnak, a magyarságnak általában, no meg az európai kultúrának. S nemcsak a létszám okán, hanem kimagasló tehetségük, művészi teljesítményük révén is számon tartják az alfalvi gyökerű, alfalvi élményekből táplálkozó festőket, grafikusokat, szobrászokat. Hiánypótló kiadvány Wagner István Ambrus Imrét bemutató monográfiája, ugyanis még hasonló, átfogó munka nem született az alfalvi csoda elindítójáról. A monográfia a teljes életművét dolgozza fel a hagyaték és a szerző saját kutatásai, a kortárs műkritika, elemzések és emlékezések alapján.

A szerző a második felnőtteknek írt verseskönyve. Egyre merészebben lépi át az ún. magánlíra határait, költői eszköztára folyamatosan bővül. A költői üzenet közösségi szándéka egyértelműen gondolatébresztővé és vonzóvá teszi a lírai gondolatsorokat.

Antal különös képesség birtokosa lett, láthatatlanná tud válni. Ezzel elkezdődik csodálatos kalandjainak sora. Megannyi történet a jóságnak, a szeretetnek és a tudásnak a gonoszság, az önzés és a butaság fölött aratott győzelméről szól, arról, hogy a fogékony és jó kisfiú, akinek szeretet lakozik szívében, miként kerekedik felül a mindennapi kísértéseken, csábításokon, miként próbálja társait is rávenni arra, hogy - hozzá hasonlóan - jók legyenek.

Sütő ​​András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak – az ötvenes és hatvanas évek – társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban...bővebben

Jékely Zoltán Erdélyről szóló verseinek nyelvezete az erdélyi hagyományokból táplálkozik, igen nagy szerepet adott a régebbi magyar költészet, illetve az erdélyi magyar népnyelv szavainak és fordulatainak. Költészetében elemi természetességgel jelennek meg ezek a veszendő szavak és kifejezések, az eleitől örökbe kapott és tudatos biztonsággal használt erdélyi magyar nyelv éltető erőt jelentett.

A gondolat évtizedeken átívelő folytonosságát és igazságát nem szükséges bizonygatni – önmagáért beszél, s a gondolkodó írás öntörvényű valósága feltételezi az időszerűséget is. Tíz év telt el az első kiadás óta, de a kérdésfölvetés – nemcsak a változatos témáknak, hanem Markó kiemelkedő alkotói egyéniségének köszönhetően – ma is a frissesség erejével hat. Egypercesek, esszék, interjúk sora bizonyítja, hogy az olvasó a szellem örömével és kíváncsiságával rátalálhat mai válaszokra is.

Kedvtelésből utazni annyi, mint a világot saját tarsolyba gyűjtögetni. Az emberek azért utaznak, mert kíváncsiak a világra, de az is lehet, hogy önmagukra: hogyan szembesülnek az „ismeretlennel”, mit tudnak róla, mit fogadnak be a látottakból... vagy pedig azért, mert pénzük van rá és divatos státusszimbólum. A szerző mindvégig megőrzi szubjektivitását, miközben tapasztalatait, élményeit átengedi a pszichológus látószögének szűrőjén is.