Mentor Kiadó, Marosvásárhely

A kötet az Emberek és kontextusok című néprajzi forráskiadvány-sorozat ötödik kötete, amely egy mezőkeszüi autodidakta író kéziratos füzeteiben fellelhető szövegek közreadására vállalkozik. A könyvben ízelítőt kapunk 1945-től 2008-ig megírt szövegekből: verses halotti búcsúztatók, család- és helytörténeti feljegyzések, történelmi eseményekre való reflexiók, lakodalmi költészet, karácsonyi, újévi, húsvéti, anyák napi, iskolai, lelkipásztori köszöntők, imák stb.

A könyv egy sáromberki parasztember, Berekméri István Andrásé (1877-1953) élettörténetét teszi közzé és elemzi. Első fele forrásközlés, a második része egy terjedelmesebb tanulmány, amely azt boncolgatja, hogy mivel magyarázható az embernek a nagyfokú törekvése, hogy életéről történeteket mondjon, milyen alkalmak váltják ki az emberből a történetmondást, a történetek felelevenítését, milyen funkciókat tölthet be az írás az ember életében. A kötet melléklete a szerző iratainak másolatát és korabeli fényképeket tartalmazza és egy CD is forrásként szolgál.

Molnár Zoltán 50 év alatt készített fényképei nélkül több ezer pillanattal lenne szegényebb a végtelen valóság.

A szerző öt évtized gyakorlati orvosi és oktatói tapasztalatát összesíti e könyvben. Dienes professzor több tankönyv szerzője, a marosvásárhelyi egyetemi központban a munkaorvostan megszervezője.

A szerző az erdélyi iskolák, a falusi értelmiség, az anyagi kultúra, a paraszti gazdálkodás világában búvárkodva a források minél gazdagabb felvonultatására, értelmezésére vállalkozik.

A szerző igyekszik tárgyilagosan, mégis nagy empátiával megközelíteni a művészházaspár életének és tevékenységének jellemzőit, kiemelve mindenek előtt azt a megcáfolhatatlan tényt, hogy a zománcművész Nagy Enikő és az üvegművész Egri László a maguk területén meghatározó egyéniségei az erdélyi magyar képzőművészetnek.

Ungvári László Zsolt meghökkentő fölénnyel gyakorolja a versteremtést, úgy szerkeszt költői képet, lírai hangulatot, mintha maga lenne a teljes fegyverben elénk pattant Hektór, lenyűgöz és meghódít. Mélyen érző ember, kész lélek, tudatos és elszánt alkotó.

Amit a szerző elmond, nem a történelem, hanem egyetlen kis család tragédiája, Európa Keletén, egy kis országban, annak is egy kis városában, Kolozsvárt, Erdélyben. De a történés maga része a történelemnek. Nem ‘világot megrendítő’ esemény, mégsem csak individuális tragédia. Hiszen akikről ez a dokumentum-írás szól, életükben sem játszottak hős-szerepet. Egy asszonyról és egy gyermekről van szó, akik egy forradalmár mellett élték le életüket. Egyikük tragikus haláláig. És a másik nem kevésbé tragikus pusztulásáig, a megőrüléséig.

Márton Áron munkásságának igen jelentős részét alkotja nevelői tevékenysége. Szigorú feladatának tartotta küzdeni a lelkekért, így már fiatal papként felismerte, hogy nem térhet ki a nevelés világnézeti feladata elől. A könyv az azzal kapcsolatos jegyzeteit, cikkeit, tanulmányait tartalmazza.

Válogatás a 100 éve született költő – egykor az Erdélyi Helikon tagja, az Erdélyi Szépmíves Céh szerkesztője – 1930–1994 között írt verseiből, bevezetőként a szerző kései vallomásával, Pomogáts Béla utószavával.

Karácsonyi ajándékként elkészült a Márton Áron hagyatéka sorozat legújabb, immár 9. kötete. A 173 oldalas kötetben tematikus beszédek sorakoznak, amelyeket az egykori fiatal pap, egyetemi lelkész Márton Áron kolozsvári korszakában írt s mondott el egyetemista hallgatóinak.

A kötet anyagát Marton József teológus, egyháztörténész rendezte sajtó alá abból a gazdag anyagból, ami az Erdély nagy püspökének szövegeiből hagyatékban maradt.

A Mezőség északi kapujában fekvő Ördöngösfüzeshez legendák, mesék, történetek sora fűződik. Hideg Anna meséli őket, ő fűzi a szót, varázsolja tündéri szépségűvé a nyelvet. Meséit olvasva/hallgatva újra meg újra kiléphetünk a valóságos időből és térből, át a lelki vágyvilágba, ahol a lényeges dolgok mindig megnyugtatóan elrendeződnek. A kötethez CD is tartozik.

A kötetben a hagyományosról és hagyományról, örökségről és örökségesítésről, az állandóról és változóról van szó egy település - Máréfalva - és egy közösség életében.

Az olasz írónő regényének alaptémája az 1915-ös anatóliai örmény népírtás. A szerző azonban nem pusztán erre összpontosít. Családregény, igazi női Odüsszeiával, amelyben a borzalmak realista ábrázolását a remény és az ártatlanság fikciójával ellensúlyozza, a megmenekülést és a túlélést pedig egy kalandregény izgalmas fordulatával tárja elénk.

Három, az erdélyi szórvány magyarságot szolgáló protestáns (két református, egy unitárius) lelkipásztor visszaemlékezése. Három lelkész élettörténetét emeljük át a nyilvánosság szférájába. A történetek, legyenek azok reális események rekonstrukciói vagy fiktív narratívumok, az emberi kultúra kezdetétől változatlanul népszerűek. Hol mnemotechnikaként tárolják az emlékeket, könnyítik az emlékezést, hol elvont eszméket, eszményeket materializálnak, hol lehetséges világok felé nyitják meg a valóság határait, hol a legközvetlenebb, legfrissebb élményeket dolgozzák fel, osztják meg...bővebben

Pallos Jutta a transzilvanista látásmód, a szülőföld-központúság egyik legkiemelkedőbb képviselője az erdélyi képzőművészetben. Kettős, szász és magyar kötődése meghatározta munkásságát az 1984-es emigrációja után is. Festészete figuratív, de alakjainak jelentése van, nem a látványvalóság foglalkoztatja, hanem az emberi sors. Szimbolikus realizmusnak nevezhető kifejezésmódjában rendkívül meggyőző erejű szintézist alkot.

A nagy erdélyi püspök azon írásait tartalmazza, amelyekben a papság lényegét fogalmazza meg: a lelkiatyák helyét Isten mellett, meghatározó szerepüket a hívők hitének táplálásában, erősítésében, a hittel vértezett emberek megsegítésében, együtt tartásában.

Mi vagyunk-e sorsunk kovácsai? Avagy eleve elrendelt minden, s nekünk csupán a színezés, a ha-zás, a múlt dicsőségébe való tétlen megmerítkezés juthat? A diplomáciai öklözőpárna forgatásában virtuóz Teleki, akit Machiavellihez hasonlítottak kortársai, ütötte-verte az erdélyi főurakat, mint szódás a lovát; Báthori Gábor, akit gonosz magaviselete miatt a transsylván Merithnek szoktak nevezni, érzékeny, szép levelekkel ostromolta szerelmeit; Rákóczi, aki fejedelemségre született, és esze is több volt a káptalannál, és ezzel a nagy eszével kiismerni vélte a történelem kerekének forgását, nemcsak saját magát, hanem népét is kelepcébe vitte. Nyelvében él a nemzet - akkor úgy él, amilyen a nyelve... Tudunk-e a múltról mesélni? Miként?

A kötet Erdély történelmét igyekszik közelebb hozni a 10-14 éves korosztályhoz. A Mátyás királyról, Lórántffy Zsuzsannáról, Rákóczi György és Apafi Mihály fejedelmekről szóló történetek a szereplők személyiségén túl bemutatják a kor nemeseinek és közembereinek szokásvilágát is.