Mentor Kiadó, Marosvásárhely

Az I. kötet, a Tatjána folytatása, amelyben a különc olasz milliárdos, Eduardo de Sica hajóján, új szereplőkkel is, igen különleges események zajlanak, amelynek irányítói látszólag a magukat halhatatlanoknak nevezők, de nem jelentéktelen a világi hatalmak beleszólása sem.

Az idén 70 éves szerző versei hét ciklusba foglalva, amelyekben a történések ritmusa különös méltóságot kölcsönöz magának a történelemnek, az egész teremtett világnak, akár Cézárról, az Ezeregyéjszakáról, akár egy tengeri szörnyről legyen is szó.

A kötet az európai, ezen belül a magyar népi kultúrában is egyik legelterjedtebb profán ünnepsornak, a farsangnak Marosszéken meghonosodott dramatikus szokásait, népi színjátékait mutatja be igen részletesen, a leírásokat egy bevezető tanulmányban elemezve, összegezve. A 92 oldalas képmelléklet e szokásrendből ad ízelítőt.

Albert László az egyik legeredetibb erdélyi festő, akinek a 20. század második felében jelentős szerepe volt a képzőművészet modernizálási folyamatában. Absztrakt-expresszionista képei eredeti témákat dolgoznak fel, ötleteit, témáit a mikro- és makrokozmosz tárgyaiból, lényeiből, jelenségeiből meríti. Színvilága változatos, képeinek díszítő jellege is jelentős.

A kötet egy eddig ismeretlen Vári-világba kalauzol el, amelyik teli van a hétköznapok szürkeségével, egyhangúságával telített, csodaváró emberekkel, akik remélik, várják a megváltó pillanatot. De az ő világukban a csodák – sajnos – nem égi, hanem földi jelenségek.

A kötet a szerző által az elmúlt 30 évben, székelyföldi falusi környezetben tanulmányozott, a népi vallásosság, a népi hiedelmek körébe tartozó jelenségek leírását, elemzését tartalmazza, az antropológiára jellemző alkalmazott szemléleti háttér és módszertan szerint.

Kiváló tanulmány az erdélyi magyar dramatikus népszokásokról.

A kötet a teljességre törekedve bemutatja a történelmi emlékezet szerveződését, a népballadákat, a narratívumokat és proverbiumokat, a találósokat és beugratókat, a táncszókat, az erkölcsi és higiéniai regulákat, a rituális beszéd alkalmait. A gyűjtemény célja árnyalni, újrarajzolni, korrigálni az érdeklődők számára az Aranyosszék-képet; 2. olvasmányt nyújtani Aranyosszék múltjával, társadalmával és kultúrájával kapcsolatosan; 3. felvetni néhány aktuális szakmai kérdést, és válasz-kísérletet fogalmazni ezekre. A kutatás, a forrásfeltárás több téren történt. 

Árkossy István grafikusként, könyvtervezőként és festőművészként is kimagaslót alkotott. Munkái Erdélyben és Magyarországon is méltán arattak sikert, váltották ki a hozzáértők elismerését. Művészetének színvonalát a kötetben bemutatott reprodukciók is méltón igazolják.

Az idén 90. évét töltő költő az utóbbi évek során különböző helyzetekben és hangulatokban írt verseit – 80 szonettet – gyűjtötte össze ebbe a kötetbe, amelyek nagy része szembenézés szűkebb és tágabb világunk és a magunk életének romlásával, jelen és jövő sötét árnyékaival.

A társadalom és a mindenkori hatalom a tanítót tekintette - tekinti - az adott kor emberiségideálját formáló egyik fő tényezőjének, ezért a tanítóképzés az iskolapolitika homlokterében állt. Ezért fontos megismerni a tanítóképzés történetét. E mű, amely tudományos igényű részletes áttekintést biztosít Erdély ezen intézménytípusánál teljes hálózatáról a kezdetektől a 20. század végéig, összefoglaló-összehasonlító jellegével egységes szemléletmódú összképet alkot, alapul szolgálva mind a szaktudomány kutatói, mind pedig a tárgykör iránt érdeklődő laikusok számára....

Erdélyben, 22 helységben működött az elmúlt évszázadok során, illetve működik olyan oktatási intézmény, amelyben magyar tanító- és óvóképzés folyt vagy folyik. A bevezető tanulmány ezek jellemzőit, ezen kívül valamennyi intézmény történelmét külön fejezet tárgyalja.

Éhség és sóvárgás, kóser és tréfli, holokauszt és újrakezdés. Ezek a gondolatok indították el a szerzőt 2015-ben, hogy megírjon egy erdélyi zsidó receptes könyvet, amiben a közösség háború előtti szokásaira, a koncentrációs táborokban tapasztalt éhezésre, aztán a kommunizmus csajkarendszerében megélt ínségre, a kényszerű tréfliségre egyaránt rá lehetett kérdezni. 
Szándékából nyilvánvalóan kitűnik, hogy látni és láttatni akarta, mi maradt az észak-erdélyi kóser háztartásokból, az étkezési szokásokból, s ezek mennyiben járultak hozzá eszközként a megmaradáshoz, az élet kiteljesítéséhez. Hogy erre választ kapjon, holokauszt túlélőkkel interjúzott, hiszen ha valakik, ők még emlékezhetnek a háború előtti ízekre, a vidékenként eltérő praktikákra, a családi receptúrákra, ahogyan emlékeznek a pusztító éhségre és az ízek utáni sóvárgásra is. 
A beszélgetések során egyértelművé vált, hogy a megkérdezettek emlékei a szerző emlékeivé is válnak, így lett a sok száz órás beszélgetésekből egy közös emlékkönyv, amely szépirodalom, de egyben kordokumentum is.

A költő születésének 100. évfordulójára Kovács András Ferenc válogatta ki az életmű legszebb verseit. A még életében megjelent A leselkedő magány (1928) és a Nagycsütörtök (1933) című kötetek, valamint a hagyatékban maradt versek jó része, a posztumusz Angyalok citeráján (1938) című kötet teljes egészében bekerült a válogatásba, amelyhez KAF meghatóan szép lírai utóhangot is költött.

A 17. századi levelek egymásutániságából fény derül az első erdélyi, vérpados kimenetelű politikai per hátterére. A kiváló érzékkel válogatott és logikai rendbe helyezett levelek rávilágítanak a korabeli Erdély társadalmi-politikai viszonyaira is. A kor megértését Sebestyén Mihály kiváló bevezető tanulmánya is segíti.

Márton Áron hagyatéka című sorozat második kötetében Erdély nagy püspökének bérmálási beszédeiből ad közre egy válogatást. A pünkösdi, pünkösd utáni bérmakörutak jelentették azokat a ritka alkalmakat, amikor a Püspök Úr meglátogathatta híveit, s nagyobb számú hívő sereg előtt beszélhetett. Márton Áron életére és pályájára rányomta bélyegét a történelem, 1938-ban szentelték püspökké, s 1980 áprilisáig szolgálta Erdély magyar katolikus népét. Ám ebből a 42 esztendőből csupán 18-ban (!) lehetett hivatása magaslatán, ugyanis 1940 és 1944 között aktivitási területe csak Dél-Erdélyre korlátozódott, 1945 után pedig a kommunista hatalom minden eszközzel azon volt, hogy az Anyaszentegyház jogait megnyirbálja...bővebben

Izes, zamatos próza, novellák a javából, egyetlen fűzérben, igazi Molter. Irónia és önirónia, társadalombírálat és -szeretet egy időben, egyik a másikért. Akik akkor éltek és olvasták, magukra ismertek. Akik most élnek, ha jól odafigyelnek, ők is magukra ismernek, és - ha fél szájjal is - nevetnek.

A képzőművész-író második meseregénye a manók birodalmába vezeti el a kíváncsi Borikát, ahol megtapasztalja a gonosz Fő-fő Manó uralkodásának következményeit, de a szeretet segítségével sikerül megszabadítania barátait a kényúr kegyetlenkedéseitől. A könyvet a szerző színes illusztrációi gazdagítják.

A kilencvenes évek elején Nyugatra utazni még a szabadulás mámorát jelentette, a demokrácia üdvét, a szabadság és egyenjogúság megtapasztalásának lehetőségét. De a munkát keresők már komoly akadályokkal számolhattak. A szerző beszélgetőtársainak már a rendszerváltás utáni első években is ezek leküzdésére kellett összpontosítaniuk. A riportokból korlátok, a nehézségek, a csapdák, a nélkülözések, a csalétkek, a kelepcék és visszaélések világára derül fény, az egyéni sorsok végtelen változatossága pedig egészen elképesztő. Az elvándorlás okaként felismerhetjük az itthoni elmaradottságot és elnyomást, a nincstelenséget, a gazdasági csődöt, a nemzetállami, etnikai, politikai zűrzavart, mely kilökte e nép fiait az országútra, a nagyvilág magába szívó örvényébe. És az okok egyike sem buzdított a visszatérésre.

A 15. század végén írt párbeszédes regény első magyar kiadása. Irodalmi kuriózum. Rojas 1499-ben kiadott huszonegy felvonásos könyvdrámáját az irodalomtörténet a spanyol Rómeó és Júliaként tartja számon.  A műben, miképp a korban is, egyszerre jelenik meg a pogány életöröm és az elragadtatott vallásosság. Tébolyult szerelmesek, haszonleső és mafla szolgák és gátlástalan katonák hajszolják egyre vad vágyaikat. A történet középpontjában pedig Celestina, az öreg kerítőnő áll, ki boszorkányos ügyességgel szálazza szét és bogozza össze a sorsfonalakat.