Helikon Kiadó, Budapest

A magyarok bejövetele, a Kárpát-medence meghódítása mindig is foglalkoztatta a magyar közvéleményt, első ismert történeti munkánk, Anonymus Gestája is ennek históriáját meséli el. Elődeink megjelenítése szintén hosszú múltra tekint vissza: a vezérek szerepelnek a 14. századi Képes krónika miniatúráin, Thuróczy művének fametszetein és a 16–17. századi főúri képgalériák olajfestményein is. E művek persze elsősorban koruk ízlésvilága szerint jelenítették meg a honfoglalókat...bővebben

Az államalapító Szent István király élettörténetét elbeszélő regény, Az országépítő Kós Károly leghíresebb és legnépszerűbb műve, amely 1934-es első megjelenése óta számtalan kiadást élt meg. A történet Géza fejedelem uralkodásának utolsó eseményeivel kezdődik: István apja pajzsra emelteti fiát, s ezzel kiváltja a magát a törzsi öröklési rend alapján jogos utódnak tekintő Koppány lázadását. István véres csatában legyőzi a somogyi nagyurat, de még ezután is "félkirály csak, félországgal", mivel uralma az ország bizonyos részei felett csak névleges. Hatalmát ráadásul nemcsak a magyar törzsfőkkel, hanem a német támadásokkal szemben is meg kell védenie.

A Bölcső a hegyek között címmel két könyvet tart kezében az olvasó. Az egyik, a Bölcső és Bagoly már megjelent 1953-ban, azóta több kiadást is megélt. A másik a szülőhely, az onnan való elvándorlás, az oda való visszatérés verses formája, a Bölcső a hegyek között című epikai mű azonban most jelenik meg először. Jószerivel erről még a Tamási életművét jól ismerő szakemberek sem tudtak. Az pedig, hogy az 1949-ben elkészült regény miért nem jelenhetett meg, végképp ismeretlen volt a kutatók és az olvasók előtt...bővebben

„… hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten…”

Hogy kerül egy kötetbe Bánffy Miklós és Móricz Zsigmond? Kolozsvár és Konstantinápoly? A budapesti Állatkert és körösfői fatemplom? A 20. századi erdélyi emlékirat-irodalom hallatlanul izgalmas opusza a polihisztor Kós Károly önéletrajzi írása, mely a századelőtől a világháború végéig mutatja be Erdély hétköznapjait...bővebben 

A kaotikus forrongás napjaiban írom e sorokat, amikor emberi ész nem tudja még meglátni a nemzeti és társadalmi erők leendő egyensúlyviszonyait. Csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a régi többé vissza nem tér, hogy mind a régi nemzeti eszme, mind a régi társadalmi rend olyan gyökeres átalakuláson megy keresztül, milyent a kereszténység terjedése óta a világ nem látott, hogy tehát erről a korról mint a régi Magyarország utolsó korszakáról kell beszélnünk, bár töretlen hittel bízom az új Magyarországban, a magyar nemzetnek most ellankadt és megzavart, de feltámadásra rendelt életerejében és hivatásában...bővebben

A jelen kötet Isten szolgája, Mindszenty József bíboros emlékiratainak különleges kiadását tartalmazza. A Mindszenty Alapítvány és a Helikon Kiadó jóvoltából készülhetett el ez a régen várt munka dr. Soós Viktor Attila szerkesztésében, Mészáros István, az MTA doktora szakmai lektorálásával. A kötet önmagát kritikai kiadásnak nevezi...bővebben

Kós Károly 1929-ben írt ismeretterjesztő munkája valódi kuriózum: Kós mintegy 60 litográfia és grafika kíséretében megírta Erdély történetét a honfoglalástól a 20. századig. Mert: „A história bizonyítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták, és azoké lesz a jövőben, akik azt a jövőben vállalni fogják. Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája akkor virágzott ki leggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egyakarással vállalták a külön erdélyi sorsot és építették azt külön erdélyi eszükkel.”...bővebben

Egy író életművének alapos gondozását, a filológiai-irodalomtörténeti koronát a kritikai kiadás jelenti. Nem csak a szövegvariánsok, variációk, módosulások tűnnek fel a gondozott szövegben, de a keletkezés és a fogadtatás dokumentumai is. Természetesen csak kis lépésekben juthatunk el idáig, először az „Összegyűjtött”, azután az „Összes”művek megjelentetése előzheti meg a „végső”, azaz kritikai kiadást...bővebben

A had- és fegyvertörténeti kutatásokat mindig kiemelt figyelem övezte mind a kutatók, mind az érdeklődő nagyközönség részéről. Ez népünk korai, 9–10. századi történelmére is igaz, gondoljunk akár a vándorlásokat és a honfoglalást övező harcokra vagy az azokat követő "kalandozó" hadjáratokra. A „Magyar őstörténet” sorozat soron következő, harmadik kötetének célja, hogy a téma népszerűségét kihasználva eddig nem, vagy kevéssé ismert információkat nyújtson a téma szerelmesei és a korszak iránt érdeklődök számára...bővebben

Romsics Ignác (Homokmégy, 1951) Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. 

A 20. század első felében két nagy háború pusztított a világban. A fegyveres konfliktusokból következett, hogy a korszak államvezetői jóval nagyobb számban kerültek ki magas rangú katonatisztek közül, mint békésebb időszakokban. Ez a kötet hat ilyen katonából lett európai államfő életútját mutatja be: a finn Mannerheimét, a lengyel Piłsudskiét, a magyar Horthyét, a román Antonescuét, a spanyol Francóét és a francia Pétainét.

Az O'sváth György által útjára bocsátott családtörténeti sorozat harmadik kötete egy mai magyar olvasó előtt szinte ismeretlen történetet elevenít fel: az 1920 januárjában kezdődött temesvári Levente-per eseményeit, melynek középpontjában egy 18 éves gimnazista, ifj. Niamessny Mihály állt. Ő volt a vezéralakja annak a helyi diákokból, egyetemistákból szerveződött Levente Szövetségnek, amely nem tudott belenyugodni Temesvár előbb szerb, majd román megszállásába, és "tenni akart valamit a hazáért". Hosszú hónapokig tartott a testet, lelket egyaránt felőrlő fogság, a kihallgatók gyakran a veréstől, a kínzástól sem riadtak vissza. Az ügyész halálos ítéletet kért Niamessny Mihályra is, ezt azonban nemzetközi tiltakozásra visszavonták. A fiatalembernek májusban sikerült Magyarországra szöknie. A per és az ő rövidre szabott élete áll tehát a könyv központjában, de a szerző emellett megismertet családja történetével is, és széles tablót rajzol a Bánság, s benne Temesvár eddig kevéssé ismert történelméről.

Áll egy tölgyfa a válaszúti Kallós-kúria mellett, néhány méternyire a néprajzi gyűjteménynek otthont adó épülettől. A nagy koronát látjuk, a kiterjedt gyökérzetet csak sejtjük, de az idő a bizonyítéka, hogy a fa erősen kapaszkodik a mezőségi földbe. Túlélt háborút, rendszerváltásokat, hatalmas viharokat, a mellette álló egykori tiszttartói lak pusztulását és feltámadását. Kallós Zoltán minden reggel elhalad az öreg tölgy mellett...bővebben

„Elmesélem azt, amit a szívem diktál...”

Erdély furcsa zuga Európának; meglehetősen eldugott, nehezen hozzáférhető hely. A régi vándorló népek által könnyen barangolható, nyitott alföldektől zordon hegyfalakkal elválasztott és körülvett magas fekvésű katlan. De talán éppen ez a furcsa eldugottsága, erődítésszerűsége okozta, hogy visszaálmodható ősidők óta ismerték és lakták emberek...bővebben

A magyarság mint bármely más nép korai története homályba vész. Amióta hazánkban történelmet írnak, a múlt avatott és kevésbé avatott, tudományos felkészültségű vagy éppen művészi ihletésű búvárai számtalan eszközzel próbáltak már ezen időszak közelébe férkőzni. Kevés sikerrel históriánk kezdeti szakasza makacsul ellenáll a megismerésnek...bővebben

John Paget, a normann királyi vérből származó angol orvos Magyarország és Erdély című művében komoly szakszerűséggel, ugyanakkor élvezetes stílusban ábrázolja Magyarország és Erdély gyönyörű tájait, gazdag, de ki nem használt természeti kincseit, derék lakosait. Éles szemmel bírálja társadalmi-politikai szervezetét, amely annyira lemaradt az angol parlamentáris rendszerhez képest.

Ebből az eredetileg angol nyelvű, 1839-ben napvilágot látott könyvből kaphatott először a nyugat tárgyilagos, jóindulatú tájékoztatást a nagy angolbarát Széchenyi István gróf által elindított reformok útjára lépett, 19. századi Magyarországról és Erdélyről.

Mátyás király történelmi alakja a néphagyománynak köszönhetően eggyé vált az igazságos, bölcs és a szegények védelmében kiálló király idealizált képével, aki népe gondjának-bajának megismerésétől vezérelve, álruhában járja az országot. Közszájon forgó mondák, mesék, közmondások, anekdoták maradtak fenn tetteiről, melyekben igazságot tesz: megleckézteti és megbünteti a hatalmukkal visszaélő, kapzsi urakat; bőkezűen megajándékozza a jókat és rátermetteket; nevetségessé teszi a kevélyeket...

Constantinopolis? Bizánc? Sztambul? Kelet nyugati világvárosa, vagy a nyugati civilizáció keleti csücskének fővárosa. Eleinte egyszerű görög gyarmat, kikötőhely, kereskedelmi raktár, azután egy Rómát helyettesíteni hivatott keleti Róma; majd egy új, keleti birodalom székvárosa és egy keleti vallás és kultúra centruma, melyből egy világrengés után ismét más, újabb, keletibb vallás és kultúra fővárosává épült. Évszázadokon át a nagypolitika ütközőpontjában áll, művészeti sajátosságai egyszerre mutatnak európai és ázsiai gyökerekre, arról nem is beszélve, hogy a város története két emberöltőn keresztül meghatározta Magyarország történetét is. A Sztambul Kós Károly egyik legérdekesebb munkája, mely jószerivel az ismeretlenség ködéből lép elő: a páratlan művelődéstörténeti kuriózum majd’ száz évvel ezelőtt jelent meg egyszer a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet gondozásában.

Kós Károly 1925-ben írt balladai hangvételű történelmi regénye – vagy ahogy ő nevezi: krónikája – a XVII. századi Erdély, azon belül is Kalotaszeg forrongó, lázongó világába vezet. Bethlen Gábor halála után öccse, István, kérész életű fejedelemségét a Rákóczi család uralkodása követi. Erdély megosztott: a régi „bethleniánusok” közé tartozik a családjával együtt kissé bolondnak tartott Varju Gáspár, a szerényen élő kisnemes, míg fő ellenlábasa, Maksai László I. Rákóczi György porkolábja...bővebben