Madách-Posonium, Pozsony

A tanulmány- és esszékötet három részből áll: az első a szlovákiai magyar irdalom jeles alkotóinak (Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Gál Sándor, Cselényi László stb.) néhány művét elemzi-értelmezi újszerűen, a második rész a magyar ún. katolikus költészet (Mécs László, Sík Sándor lírája) kérdéseivel foglalkozik, a harmadik pedig a szerzőnek a műfajtan kérdéseit, valamint a spanyol és magyar irodalom kapcsolatait vizsgáló írásait tartalmazza.

A Csincsa-patakon innen, a Baglyos-hegyen túl van egy különös tartomány, ahol lépten-nyomon mese terem. Szerencsés ember, aki erre a vidékre születik, vagy éppen vándorként ezen a tájon találja magát, hiszen itt könnyedén tanulja meg a világ szerkezetét, működését, s közben nyitottá válik a csodákra. Kovács Magda szerencsés ember, hiszen szülőföldjén, Gömörországban mesés kincseket örökölt: képzeletet és valóságot egymásba játszató emberhistóriákat, hátborzongató hiedelmeket, balladás balsejtelmeket, boszorkányos, sárkányos babonákat, csupa rejtelem tündértörténeteket...bővebben

New Hontról, erről a ma Szlovákiához tartozó kis magyar településről még soha senki sem írt; jószerivel nem is létezik, elhanyagolja a nagypolitika és a sajtó, olykor még a térképről is lefelejtik. Ezen a méltánytalanságon akar változtatni Grendel Lajos újabb regényében, aki az agilis, a hontiak eltékozolt eszméjét kutató polgármester kérésére látogat el New Hontba, anyagot gyűjteni történetének megírásához.Az író miközben adatok és tények után kutat megismeri és megszereti a település lakóit, akik anekdotázva számolnak be hagyománnyá nemesült múltjukról 1944-től napjainkig...bővebben

Nemesbori község a történelmi Bars és Hont megye határán, Lévától délkeletre, Ipolyságtól északnyugatra fekvő, ma már kevert, magyar-szlovák lakosságú kis település, de ahogy a történelmi neve mutatja, valaha (a második világháború előtt) még magyar volt, és többnyire színmagyar kisnemesek lakták, akiknek aztán a háború után menekülniük kellett származásuk miatt a szülőhelyükről. Nemesbori - cseppben a szlovákiai magyar tenger. Ennek a tengernek a történelmi hullámait írja le Csáky Károly a történész, a szociográfus, az etnográfus szakértelmével és a szépíró "finom érzékével".

Szalay Zoltán nem kísérletező alkat ugyan, a Nyelvjárás című kisregényét akár hagyományos nevelődési regénynek is mondhatnánk (a fiatal főhős a környezetével, a társadalommal folyamatosan konfrontálódva, konfliktusokban megedződve nő föl a tetthez, s hagyja ott "felnevelő" környezetét, az "állagában" és erkölcseiben egyaránt lepusztult csallóközi kis települést), ha a történet egyidejű erős lélektani-szociografikus igénye és fantasztikus-mágikus elemei nem mutatnának túl a hagyományokon.

A fiatal felvidéki költőnő versei oldott formájú, zenére, tánclépésekre hangolt, az ontológiai érdeklődést azonban megtartó létfutamok.

A Prágában élő Papp Imre (1954) furcsa, erősen "alulstilizált" verseinek megtanulatlan vagy inkább elfeledett grammatikájában, abszurd képeiben mintha egy személytelen személyiség s egy banálisan hétköznapi, de banalitásában szinte metafizikai világ körvonalazódna. Újabb verseiben ez a világ intellektualizálódni látszik, hangsúlyos művelődéstörténeti anyaggal, gondolati jelképekkel gazdagodik.

Az 1972-ben nyolc fiatal szlovákiai magyar prózaírót elindító emlékezetes Fekete szél című angológia szerzői közül már akkor kiemelkedett (Kovács Magda mellett) a markáns arcolatú, a műformálás folyamtára is reflektáló, s így sajátos "kibillenő realizmusú" világot körvonalazó Bereck József (1945-). Az azóta eltelt csaknem fél évszázad visszaigazolta tehetséget, s ma a legfiatalabbjaink is megbecsüléssel néznek a hatvanöt éves íróra.

A könyv Masaryk és Beneš Csehszlovákiájának első tíz esztendejéről szól. Műfaját tekintve regényes pamfletnek nevezhetnénk. Nem lehet kacagás nélkül végigolvasni a Hlinka párt választási előkészületeit, egy népgyűlés leírását, Chudoba szenátor gyémántcsempészését vagy a pöstyéni fürdőzők intimitásait.

Semmitől sem szabad megijedni – vagy talán mégis? Rém Rozi és a szellemcsapat a Ruhatár Anyagraktárában laknak. Nappal összehajtva fekszenek és várják, hogy leszálljon az éj. Ám Rozi ismét bonyodalmat okoz, ezért egyedül kell felröpülnie a világűrbe, a Hetedik Csillagra, hogy megtudja, hová szállítja a teherautó Oroszlánszívű Otíliát. Sacc Pityke hideg, sötét pincében sínylődik, ahová a gyártulajdonos zárta be büntetésből, a néma Rivenbolt szabó mellé. Rém Rozi kiszabadítja Pitykét, és együtt nidulnak a Második Igazság keresésére. Az utazás során sok-sok veszély leselkedik rájuk.

Minden éjjel közelebb kerülsz egy picit az igazi önmagadhoz.

A szentpétervári Téli Palotában Rém Rozi Fjordorral, Munkusszal, Rudolffal és a félelmetes Gobelinszellemekkel találkozik. A Nagyteremben Sacc Hektor épp az esküvőjét tartja. Damaszth Torrét és a többi ruhagyári szellemeket felrakták az ünnepi asztalra, mert abroszoknak nézték őket. A szellemek életében az a roszz, hogy meg kell ismerniük az élet árnyas oldalait is. Az viszont szuperjó, hogy körbeutazzák a világot és izgalmas dolgoknak lehetnek a tanúi. Mint például a Téli Cirkusz előadásának.

A norvég szerzőpáros bájos mesetörténetének kis hősei, Rém Rozi és Sacc Pityke a filozófia, a kultúra és a történetelem útvesztőiben keresik a tíz igazságot. Rém Rozi és a szellemcsapat a ruhagyár anyagraktárában laknak, a felnőttek szerint ruhák, Sacc Pityke szerint szellemek. Nappal szépen összehajtva fekszenek a polcokon, és várják, hogy besötétedjen. Rozi beiratkozik Horror Hortenziához a Kiskorú Képzetlen Szellemek éjszakai tanodájába. Szörnyű dolgot követ el, és hosszú utat kell megtennie, hogy megtalálja az első igazságot.

E kisváros arculatát és szellemiségét a történelem folyamán három nemzet formálta, melyek sorrendben három névvel is illették. Három nemzet, három rózsa, ami a város címerében is megtalálható. Mindhárom nemzet hatása és befolyása a városra jelentős, és a középkortól a mai napig nyomon követhető. A középkorban a német bányászok által alapított Rosenau az újkorban a magyar polgárok és iparosok Rozsnyója lett, majd a legújabb korban egyre inkább a szlovákság mondja magáénak Rožňavát. A kérdés csak az, vajon elég alázattal ápolták, ápolják-e a történelem színpadának szereplői az elődök értékeit.

A szerző (1948) annak idején húsz éven keresztül szerkesztette, majd főszerkesztette a Hét című szlovákiai magyar kulturális hetilapot, s ott elsősorban irodalomkritikákat és esszéket publikált, de működésének igazi tere a kultúra- és tudománytörténet volt és maradt máig. 1989-ig rendszeresen közölt olyan cikkeket, eszmefuttatásokat, jegyzeteket is, amelyek elsősorban az akkori társadalmi változásokkal, a nemzetiségi kérdéssel, a szlovákiai magyarság sorsproblémáival foglalkoztak...bővebben

Gál Sándor  József Attila-díjas (1994) szlovákiai magyar költő, író, publicista. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. A felvidéki magyar színjátszás második legnagyobb és legjelentősebb műhelye, a kassai Thália színház első két évének történetét meséli el a szerző, a színház dramaturgja.

A neves irodalomtörténész, volt egyetemi oktató, a Madách Kiadó volt vezetője változatos, nehéz történelmi időszakokat élt meg életének több mint 80 éve alatt. S közben rendületlenül írt, kommentálta a világ, a történelem, s mindenekelőtt az irodalom történéseit - publicisztikában, irodalomkritikákban, irodalmi tanulmányokban. A Sorskérdések, keresztutak a tizenhatodik önálló kötete.

Morvay, Duba Gyula egy nevű, kicsit nyomott lelkű, s ilyen értelemben távolról Kafka Josef K.-jára emlékeztető főhőse a regénynek. Morvait soha senki nem szólítja Morvainak, csak maga a szerző. Feltűnően sok a közös vonás bennük, de a szerző megpróbálja minél távolabbra tartani magától Morvai sorsát, hogy jobban lássa. Úgy szólítja meg alteregóját, mint ahogy régen az irodaszolgákat s általában a lekezelt személyeket szokták: Hallja, kend, Táncsics!...bővebben

A "szlovákiai magyar irodalom" ma olyan kontinuumként, amely kezdettől a történelemmel szoros kapcsotlaban alakult és a legjobb teljeítményeiben is konkrét jelentéseket érlelt, avatott jellé, azaz esztétikumá, a leghitelesebben a pozsonyi Fónod Zoltán irodalomtörténeti, kritikai és publicisztikai munkáiban él. A szerző a tavaly megjelen kötetében (Repedések a siratófalon) közel félévszádos publicisztikai munkásságából adott ízelítőt. Új kötete - a Szellemi őrjárat címből ki ne hallaná ki az utalást a legnagyobb "szlovákiai magyar író", Márai Sándor Kassai őrjáratára! - kritikákat, tanulmányokat, recenziókat tartalmaz, de a téma ugyanaz: az egyetemes (s azon belül a szlovákiai) magyar irodalom, művészet, színjátszás, egyszóval: szellemi élet gondjai, problémái.

Bárczi Zsófia, a nyitrai fiatal irodalomtörténész a kitűnő Mécs-monográfiájában nem "rehabilitálni" akarja a költőt, hanem elfogulatlanul, túlzásoktól mentesen megkísérli az irodalomtörténeti helyének a kijelölését, s teszi ezt rendkívüli alapossággal, körültekintően, az életmű eddig ismeretlen fejezeteinek a feldolgozása, értékelése alapján is.

Hizsnyan Géza szlovákiai és magyarországi magyar, továbbá szlovák és európai színházak előadásait, világát elemzi az elsődleges élmény erejével és hitelével, de a legmesszebbmenő körültekintéssel: anyag- és adat-, illetve ismeretgazdagságukban is példásak írásai; amiről s akikről szól, arról/azokról mindent tud, szinte a fele is elég lenne - de mért is adná alább a teljességnél? Ezért lehet hiteles, amikor másokon (szerzőkön, rendezőkön, színészeken) is a "teljességet" kéri számon. Ha játékszínről van szó, számára nincsenek távolságok, nyelvi akadályok, szemléletbeli és esztétikai behatároltságok. Bár igazán bennfenntes a színház világában, vidéki orvosként, belgyógyászként meg tudta őrizni függetlenségét.